Túra a Bükk hegység hóbirodalmában
A téli kirándulások teljesen másfajta élménnyel kecsegtetnek, főként, ha friss hóban gyalogolhatunk. Az idei első havas túránkon a Bükkben szereztünk felejthetetlen emlékeket.
November vége felé hazánkban általában nem sok esély van az egybefüggő hótakaróra, de most úgy látszott, sikerül kifognunk. Megnéztem legalább hatféle előrejelzést, ami nagyjából hétfélét mutatott... Ezt átlagoltam, és döntöttem: irány valami magas hely, menjünk legalább 800 méter fölé, ott biztos lesz hó! De hova? Osztottunk-szoroztunk, érdeklődtünk, és a Bükk-hegység tetején, Bánkúton találtunk alkalmas szállást a Fehér Sas Panzióban.
Bánkút remek kiindulópontja akár nyári, akár téli túráknak, de különösen télen népszerű a viszonylag nagy, 900 méter körüli magassága és sípályái miatt, amelyek általában megfelelően havasak minden télen. A fennsík egyike Magyarország leghidegebb tájainak, az évi középhőmérséklet 5,8â-tól 7â-ig terjed. A legalacsonyabb értéket Bánkútnál mérhetjük. Az évi csapadékösszeg is igen magas, kb. 800 mm körül alakul. Ezzel összhangban igen nagy magyarországi összehasonlításban a hótakarós napok maximális száma is. A Nagy-mező dolináiban az összegyűlő hideg légpárnák és az erős kisugárzás miatt nyáron is igen kemény, akár â7 â-os hőmérsékleti minimumok fordulhatnak elő."
A szokásos közel 7 órás utazás után Ómassán szálltunk le a buszról, amely szerencsére beviszi a gyalogos turistát a hegység szívébe. Ez a kis település sokszor volt kiindulópontja gyalogos és kerékpáros túráinknak is, hiszen egyfajta csomópontja a turistautaknak. Találunk itt egy kisboltot, egy kiskocsmát, egy igazi kulcsosházat, véletlenül éppen a kocsma mellett. A Garadna-völgyet lezáró 500 méteres magasságban található kis település története egyébként az 1770-es években kezdődött, amikor is a hegység északi peremén bányászott vasérc feldolgozására vaskohót épített itt Fazola Henrik. Egyébként ezen a helyen még semmi jelét sem láttuk a havazásnak, a télnek, de reménykedtünk, hogy 600-700 méter felett már csak lesz valami.
Egyelőre semmi hó... de majd feljebb!
Ómassáról nem a szokásos száraz-völgyi turistautat választottuk Bánkút megközelítésére, hanem először a a falun átmenő, Vadász-völgy felé vezető aszfaltúton haladtunk, amelyen aztán tovább is mentünk egészen a Nyárjas-oldal alatti vízműig. Ez az út egyébként kerékpározásra kijelölt szakasz. Onnan a szokásos sárga+ jelzésű turistaúton ballagtunk tovább Bánkút felé. Az út hossza kb. 5 kilométer.
Felértünk 850 méterre, és itt a hó! Jobbról a Bánkúti turistaház.
Hát bejött a számításunk. Bár nem volt még elég hideg, hogy igazi hótakaró alakuljon ki, de úgy látszott, hogy talán reggelre úgy lesz. Vacsoráztunk egy jót, és vártuk a reggelt, a szokásos korai keléssel.
A Fehér Sas Panzió, átmeneti lakhelyünk
Csendesen telt az éjszaka, nem volt vendég a panzióban, csak mi ketten. És a lényeg, hogy tiszta fehér a táj, egész este esett a hó, lehűlt a levegő, megkaptuk, amiért jöttünk. Tehát már 7 óra előtt elindultunk a Bükk-fennsík irányába, a szép kilátást ígérő déli kövek vonulata felé, így a Három-kő, Tar-kő volt a fő cél. Könnyű kis nézelődős túra, jó darabig az Országos Kéktúra útvonalát fogjuk követni. Szóval elindultunk a kellemes 10-15 cm-es friss hóban, amiben természetesen most még senki sem járt előttünk. Nagy élmény volt így sétálni.
Útjelzés a Faktor-réten
Pozitív változás, hogy az Országos Kékkör mentén számtalan új és részletes útjelzést helyeztek el az MTSZ jóvoltából.
Hótaposás a Faktor-réten
A Három-kő 904 méter
Kiértünk a Három-kőre, amely éppen csak, de átlépi a 900 méteres magasságot. Gyönyörű panoráma fogadott minket, hatalmas felhő-pára-ködpamacsok úsztak mindenfelé. Egyébként ezt a helyet elkerüli az Országos Kék, amelyen eddig haladtunk, mert az a Keskeny-rét előtt elindul felfelé, a Tar-kő felé. Ide a zöld háromszög - csúcs - jelzésen juthatunk fel, néhány száz méteres kitérővel a kékről. De amilyen szép volt a felhők játéka, olyan gyorsan véget is ért, épp csak néhány fotó, és máris eltűntünk a "tejfölben".
Felhők közé bámulós
Miután magunkhoz tértünk a csoda elmúltával, ismét útra keltünk. Innen visszatértünk az kékre, ahol újabb igényes, mutatós és értékes információkat tartalmazó táblákkal találkoztunk a Tar-kő felé menet.
Olyan volt az erdő, mint a mesében
Egy megjegyzés. A téli túrák egyébként is egy más dimenzióját nyújtják a természetjárásnak. De ha friss hóban megyünk órákon át, és esetenként a hó belepi a fák törzsét, ezzel eltakarva a jelzéseket, a gyakorlatlan túrázó könnyen rossz irányba tévedhet. Mivel sem a kitaposott ösvényeket, utakat nem látjuk, sem a fákra festett jelzéseket, egy idő után kezd nagyon egyforma lenni a hóval borított táj. Szóval érdemes ilyenkor a szokásosnál figyelmesebben haladni, sűrűbben ellenőrizni a pozíciónkat, mielőtt jelentősebben eltérnénk a kijelölt útról.
Pihenő a Tar-kőn, közel 950 méteren
A Tar-kőhöz sem megy fel közvetlenül a kék sáv, ide egy kék háromszög - csúcs - jelzésen juthatunk ki. Itt is új tábla van, néhány évvel ezelőtt vandálok összetörték és eltüzelték a régit. Érthetetlen viselkedés ez számomra. Csak remélni tudom, hogy ezek az új információs táblák hosszúéletűek lesznek majd. Még egy hasznos adalék. Tavasszal-nyár elején természetvédelmi okokból előfordul, hogy mind a Tar-kő, mind a Három-kő sziklagyepe részleges lezárásra kerül, amit ki is szalagoznak, s ilyenkor fokozott a természetvédelmi őrszolgálat jelenléte is a környéken. Innen elindultunk az Őserdő elkerített hatalmas fái felé. "Az Őserdő Erdőrezervátum 850-900 m tengerszint feletti magasságban található, 45-50 m magas 180-200 éves bükkóriások élik a maguk természetes életét. A szélviharok által kidöntött öreg fákon a mohák, a zuzmók és a gombák életközössége telepedett meg. Az ember a 19. század eleje óta közvetlenül nem avatkozik be az erdő fejlődésébe. Az elpusztult fák helyén a természet örök körforgását beteljesítve előbb vagy utóbb új csemeték nőnek." Ezt olvashatjuk a BNPI ismertetőjében. Ezért már jó néhány éve elkerüli a jelzett út, megkerüli a Kis-Virágos-hegy irányába. Itt rátértünk a zöld sáv jelzésre, majd kb. jó egy kilométer után csatlakoztunk a kék+ jelzésre amin aztán egészen Bánkútig haladtunk, érintve a Hármaskúti erdészházat (kulcsosház!) és a Huta-rétet is. A túra hossza kb. 17 kilométer volt.
Gyönyörű fenyves az út mellet a Huta-rét környékén
Kellemesen elfáradtunk a nap végére, de annyi szépséget láttunk végig az erdőn, hogy amellett bármilyen fáradság eltörpülne, életre szóló élményeket szerezhetünk egy kis izzadság árán. Higgyétek el, megéri! Ismét ettünk egy kiadósat, amit egy kis sörrel le is öblítettünk, így nem volt nehéz álomba ringatni magunkat aznap este, de tudva, hogy reggel ismét korán kelünk, praktikus okokból is érdemes volt pihenni.
Túránk harmadik napján igazi télies reggelre ébredtünk. Mínusz 5 fok volt, és előző napról megmaradt 10-15 cm-es hó. Viszont ragyogóan sütött a nap, ami kellemesebbé teszi még a legzordabb hideget is. Elbúcsúztunk a Fehér Sas Panziótól, s elindultunk, hogy megkerüljük a Bálványt, egy nem kijelölt, de a természetjárók, turisták által mégis sűrűn használt erdészeti úton, amely megkerüli a csúcsot a Tölgyes-orom irányába.
Így fest a Magas-Tátra cirka 125 kilométer távolságból
Ez a kis kerülőút jó idő esetén megéri azt a kb. 35 perces sétát, ami alatt bejárhatjuk, s ha szerencsénk van, remek panorámában lehet részünk északi irányba, akár a Tátrát is szemügyre vehetjük. Különösen gyakori ez olyen tiszta, hideg téli reggeleken, mint ez is volt.
A fotókról néhány szó. Végig egy 11-16 mm-es nagylátószögű objektívvel fotóztam, melyet nagyon megkedveltem. Remek tájképeket készíthetünk egy ilyen objektívvel, erdőkben, barlangokban vagy éppen szűk völgyekben, szurdokokban is jó hasznát vehetjük az extra nagy látószögnek, s ennek a fényerős /F2.8 as/ lencsének. Csak itt, a Tátra fotózásnál vettem elő a gyári 18-105 mm-es objektívet, mivel itt valamivel komolyabb zoom átfogásra volt szükség.
Ahogy megkerültük a Bálványt, visszatértünk a bánkúti műútra. Onnan néhány méteren a kék sáv jelzésen haladtunk, majd a régi, de ma már nem használt sárga kör jelzésen lementünk a Gyula-forráshoz. Szerencsére a forrás igen jól folyik, s viszonylag rendben van a környéke is, bár láthatólag nem sokan járnak erre. Innen már csak egy ugrás volt Ómassa a Száraz-völgy sárga+ jelzését követve. A túra hossza kb. 8 kilométer volt.
Rövid pihenő a Gyula-forrásnál
Ómassán vásároltunk a boltban egy kis ellátmányt az útra, ittunk egy kávét, és a 15-ös buszra felszállva elindultunk hazafelé, megkezdve kicsit hosszadalmas utunkat az Alföld irányába.
Képek és szöveg: Szatmári Zsolt - szatmarizsolt.blogspot.hu
Tavaszi tekergés
Komoly problémával küszködik a blog. Nincs időm az írásra, szerkesztésre, anyagok gyűjtésére. Sőt, még igazából a túrázásra sem. Így most csak egy rövidke hiánypótló bejegyzést teszek közzé, nehogy úgy tűnjön már, hogy leállt a blog, mert nem. Sőt! De erről majd később, a következő írásban.
→ TovábbMedvehagyma és nádi farkas, egy alföldi erdő rejtett kincsei
Áprilisban és május elején évek óta rendre kilátogatunk kedvenc alföldi - Gyula környéki - erdőnkbe, medvehagymát szedni, vadakat nézni, és élvezni a tavaszi erdők virágos zsongását. Így volt ez most az idén húsvétkor is.
→ TovábbKilátások a hófödte Mátrában
Évnyitó túrát terveztünk a Mátrába január közepére. Persze nagy havazást ígértek pont az indulás napjára, meg jeges esőt, ónos esőt, és mindenféle színű és szintű riasztást kiadtak. Ráadásul péntek 13. volt. Mi jöhet még? Mindegy, eldöntöttük, hogy ha nem túl rizikós közlekedni, akkor mindenképpen megnézzük ismét a tavalyi évben személyes kedvencünkké vált Gortva-Jójárt-kilátót a Nyikom tetején.
→ Tovább