Túra a Vlegyászára, Vigyázóra és a Kalota-havasra - egyszerre
Román neve Vlegyásza, magyarul Vigyázó, de régebben Kalota-havasként emlegették. És valóban találó mindegyik magyar neve, mert a csodás Kalotaszeget vigyázza hatalmas tömbjével.
A XXX. Erdélyi Kárpát Egyesület Vándortáborát (röviden EKE tábor) idén nem lehetett kihagyni: jubileumi, végre közel van hozzánk, és várnak a turista barátok. Egy ilyen tábor a túrákról, az esti lazító programokról szól, de főleg a találkozásokról, baráti beszélgetésekről, akár útközben, vagy akár pohár mellett.
Még ha ridegebbek is, beszédesek a tábor statisztikai adatai: 1049 résztvevő és 129 szervező (összesen 1178), 245 20 éven aluli fiatal és gyerek, 773 sátorozó, napi 25 túra három napon keresztül, 35 970 km gyaloglás, 2 562 km kerékpározás, 564 km lovaglás, 225 km szaladás, 26 különböző program.
Mivel mi korábban érkeztünk meg Sztánára, így a nyitó napon már (autós) túráztunk a Szilágyságban. A második napra esett a környéket uraló Kalota-havasra vezetett túra, míg a harmadikon az Öreg-havas jártuk be. Ez majdnem könnyű volt, de a hosszú gyaloglás egy monoton úton nehezebbé tette, de vigasztalódtunk a csodás panorámával, egyedi hangulatú lápokkal.
A negyedik napot a Meszes hegységnek ajánlottuk. Még nem jártam az Erdélyi-szigethegységtől (Munti Apuseni) északra lévő, majd ezer méterre emelkedő hegységben.
Szép irtásrétek, öreg bükkösök, fenyőligetek és pompás kilátás jellemezte az utat. És óriási hőség. A tábor ötödik, záró napján Kalotaszeg, főleg Felszeg falvait jártuk be autóval. Megérte Kós Károly szerelmetes vidékén kószálni.
Most az itteni legmagasabb csúcsomra invitálom az olvasókat. Hova is? Román neve Vlegyásza (Masivul Vlădeasa), magyarul Vigyázó, de most a régi nevén emlegették a rendezők és a túravezetőink is: Kalota-havas. És valóban találó mindegyik magyar neve, mert a csodás Kalotaszeget vigyázza hatalmas tömbjével.
Az invitáló füzet túraleírása nehéznek minősítette a túrát: 22 km, kb. 1000 m szint 10 óra alatt. És ami igazán nehézzé tette (a tábori nyitóbuli után) az reggel hat órai indulás a busszal. Kettővel. Így majd 100 fő vágott neki a kalandnak 65 km utazás után, leszállva a buszokról Havasrogoz falucskánál.
Amint elhagytuk a járműveket, már el is eredt az eső. Beöltöztünk. Utunk lassan emelkedve kanyargott az egykori irtások helyén lévő szórvány települések és hétvégi házak között. És lassan megszűnt az eső, hogy helyét a talán még kellemetlenebb hideg szélnek adja át.
Azért így is tudtunk gyönyörködni az alpesi szépségű tájban. A Vlegyásza menedékháznál (1400 m) hosszabb, fél órás pihenőt tartottunk. A szünet végére már többször voltunk napsütésben, mint felhőben, nedves szélben. Tovább indulva az eddigi kék sávot piros pontra cseréltük, és kényelmesen emelkedve kb. egy óra alatt értünk fel a borókások növényzeti zónájába, s hamarosan a Kalota-csúcsra (1836 m).
Az élményt csak egy kerítés, és a mögötte lévő meteorológiai állomás zavarta. No és a néha-néha még visszatérő köd, és a bolond, hideg szél.
Így az ebédet fenyő és borókabokrok árnyékában, talajközelben fogyasztottuk el. Azért persze volt ámulni-bámulni való bőven a tetőn: „nyugatra a Dregán-völgyi víztározó déli csücske, délnyugatra a Bocsásza-csúcs (Buteasa), délre a távolban a Nagy-Bihar-csúcs (Curcubăta Mare, 1849 m), ugyancsak délre, a közelben a Mikó-havas (Micău) és a Néma-havas (Nimăiasa), keletre pedig a Vlegyásza előhegye, a Kőhegy tűnik fel előttünk a Hármas-kősziklával (Horaiței) és a Tomordokkal (Bogdanului), valamint folytatásaként a Bocsi-hegy.”
Az erőgyűjtés után a széles, „panoráma” gerincen haladt tovább csapatunk: bármerre tekintettünk gyönyörű vidék vett körül. Egy kilométeren belül a déli csúcsnál voltunk. Ekkorra már az idő is megenyhült. Hosszú, kellemes, szép kilátást nyújtó ereszkedés után meseszép fenyvesben folytatódott utunk, majd úgy 600 méter után meredek lefelé vezető ösvényre tértünk az őserdőszerű, vad fenyvesben.
A bokatörés veszélye egy sárga háromszöget viselő erdei szekérutat elérve ért véget, amely hamar egy fenséges legelőre vitt minket, ahol - hiába voltak távol - szinte ránk szakadtak a Fehér-kövek meredek oldalú szirtjei.
Festői volt a látvány, így sok fotó készült itt. Ez már mészkővidék volt. Ezt bizonyította a virágok számának növekedése és ritkaságok megjelenése is. Számomra egy nőszőfű és egy kosborfaj okozott nagy örömet. A Száraz-völgybe érve egy vidám patakocskára lettünk figyelmesek, melynek felkerestük forrását, ahonnan pár méter múlva a föld alá zubog, majd újra elő bukkan, majd 300 méter múlva, egy szép vízesés után nagyon sokáig búvópatakként folytatja útját. (Ezért a Száraz-völgy elnevezés.)
Tovább már széles, akár autóval is járható úton talpaltunk majd három kilométert a Havasrekettyei-vízesésig. Közben azért megcsodáltuk a Sasbérc kilátó égbe nyúló sziklafalát. A vízesés megdöbbentő szépségű. Talán ezért is volt az út mellett figyelmeztető tábla, hogy itt már többen haltak meg óvatlan fényképezés közben. Mi alulról csodáltuk és fényképeztük a 30 méter magas fátyolszerű vízfüggönyt. Innen már „csak” hat kilométer volt Havasrekettye falucska és a boldogító sör, mely a túránk végét jelentette. Meg boldogságot, mert változatos túra volt a Kalota-havas meghódítása.
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
