Túrabakancs és fürdőruha – Göcseji körtúra Kustánszeg szegletében
Göcsej valahogy nincs a túrázók köztudatában, pedig az M7-es jóvoltából ide is csak 3 óra az autós utazás ideje. Igaz, a kevésbé meredek dombokon, hátakon szántóföldek terjeszkednek, de azért árnyas erdő és csörgedező patak is akad bőven. Például Kustánszeg környékén, ahol mi is csavarogtunk egy kellemeset.
A csendes és szépfekvésű falu déli részéről, Paraszáról indultunk, a csodálatos Göcsej Szíve vendégháztól. A ház alatti tó nemcsak tájképileg gyönyörű, de élővilága is igen gazdag. Nekem ezekből az igencsak fotogén kárminpiros déli szitakötők tetszettek.
A települést hamar elhagytuk, és a nyugatnak tartó úton indultunk felfelé, majd lefelé, majd... Igen, azt tanítottam földrajzórán, hogy a Dunántúli-dombság jórészt észak-dél irányú mélyszerkezeti törésvonalai meghatározzák a felszín domborzatát, mert a völgyek is észak-déli irányúak. Tehát, ha rájuk merőlegesen közlekedünk, akkor jön a hullámvasút, mint e kiránduláson is. Az első dombtetőkön még régi szőlők és présházak bújtak meg, később erdők, főleg gyertyános tölgyesek váltották fel őket. Az utolsó völgyecskében, ahol a Medesi-patak csordogált, meglepő kép fogadott: egy szép, mocsaras-lápos völgyfenéken kellet átügyeskednünk magunkat. Innen felfelé vitt az ösvény.
Bő egy kilométer után egy ritkásabb erdőben kb. toronyiránt nekiindultunk lefelé a Györökházi-patak keresztezésének. A patakot könnyen megtaláltuk, annak ellenére, hogy víz helyett már csak sár, iszap volt medrének alján, így a tájékozódásnál is fontosabb lett egy biztonságos átkelőhely keresése. Sikerült, senki sem cuppant bele a slötyibe. Tájoltunk, és perceken belül egy „sóderos” főúton voltunk (Tompa-erdő), ahol még egy elsőbbségadást kérő tábla is utunkat állta az erdő közepén. Talán erős a nagyvadforgalom? De a sűrűsödő esőcseppek erről elterelték figyelmünket, és behúzódtunk a fák alá pihegni, beöltözni esőruhába. Szerencsére mire erre sor került volna, elállt.