Amikor nagyobbik lányunk betöltötte negyedik életévét, a sok-sok hordozós túra után, amely során végül is oda megyünk, ahova a felnőttek lába visz, alaposan átböngésztük a Budapest környéki hegységek turistatérképeit, merre vezessük lányunk első bakancsos lépeit, melyek legyenek az első túrái. Különösen, hogy baráti társasággal a Felvidékre készültünk, ott pedig jó lenne egy nagyobbat túrázni a gyerekekkel. Hová vigyük tehát Blankát és kis pajtásait „edzeni”, hogy felkészítsük őket az egyelőre meg nem tervezett felvidéki csúcshódításra?

1 / 3

Mert az azért nem úgy van, hogy ráncigáljuk magunkkal a gyereket árkon-bokron át oda, ahova mi akarunk menni. Láttunk ilyet többször is az erdőben járva, sosem volt túl szimpatikus. Azóta persze mi is óvatosabbak vagyunk a hasonló ítélkező kijelentésekkel, mert bizony minden igyekezetünk ellenére, mi is belefutottunk már hasonló jelenetbe, például a visszafelé vezető úton, amikor szeretett gyermekünk megmakacsolta magát és amikor elfogyott minden érv és praktikum, nem volt mit tenni, sírva vittük mi is lányunkat.

2 / 3

De alapvetően úgy gondoljuk, hogy akkor fogja a gyerek megszeretni az erdőt, ha évezi is. Márpedig egy négy éves gyereknek önmagában a gyaloglás kevésbé érdekes, szervezzünk hát olyan kirándulást, ami neki (is) élvezet, neki és róla szól, szőjünk bele egy-egy mesét, legendát, no és persze gyerekszemmel érdekes akciót, mi meg gyönyörködjünk az eredményben, a világra rácsodálkozó hálás mosolyban. Ennyire egyszerű. Vagy mégsem annyira. De persze nagyon gyorsan rájöttünk arra is, hogy ezek a túracipellős túrák nekünk legalább olyan érdekesek és tanulságosak, mint az aprónépnek. És korántsem csak azért, mert elmehetünk túrázni, és így az egész úton való nyafogást és a megahisztiket is elkerüljük, hanem egy sor dologra tudunk rácsodálkozni mi magunk is, belassulunk, jobban odafigyelünk a részletekre. Új szemmel nézünk a régi képre. Szóval túrázókból igazi természetjárókká váltunk a szónak abban az értelmében, hogy nem a tempó és a teljesítmény számít, hanem a megismerés és az együttlét.

3 / 3

És ezen a ponton rájöttünk arra is, hogy ez bizony egy önálló műfaj, amiről viszonylag keveset lehet olvasni az interneten. Azért született hát meg ez a blog, hogy segítséget és tanácsot nyújtson a túratervezésben a hasonló (túra)cipellőben járóknak, elsősorban, de nem kizárólag a főváros környékére összpontosítva.

Szigeti Ferenc