Az Alpok középső szakaszának leglátogatottabb természeti kincse Ausztriában a Medve-szurdok. A Mixnitzbach patak által kivájt, vízesésekben gazdag völgy a 479 méteren fekvő Mixnitz településtől emelkedik 1209 méterig. Az egy irányban járható sziklaszorost számtalan lépcső és létrafok segítségével tették bejárhatóvá. 2020 nyara óta sajnos nélkülöznünk kell a szurdok által nyújtotta élményt, de a Barenschützklammot körülvevő csodálatos természeti környezet kárpótol minket a szurdok lezárásáért.

A Kelet-Stájerországi Almenland természetvédelmi területén emelkednek a szurdokot körülvevő hegyek. Délkeletről a Rote Wand vörös sziklafala támasztja, északkeletről pedig a Hochlantsch trónol felette. A csúcsokra vezető körtúrák látnivalói nem hasonlíthatóak össze a szurdok unikális sziklaképződményeivel, de páratlan panorámáik nem fognak csalódást okozni.

Kapcsolódó cikkek

Mélybe zuhant egy túrázó Ausztria híres égi létrájáról

Tovább

Határközeli osztrák kétezresek

Tovább

A grazi hegyek népszerű képviselője a vöröses színéről elnevezett Rote Wand. A hosszan elnyúló sziklafal jellegzetes formája már az autópályáról is látható. Tyrnau településről közelíthetjük meg a túra indításához alkalmas parkolót, ahol csak kártyával fizetve, hat euró ellenében hagyhatjuk ott szabályosan az autónkat.

Északnyugat felé indulva, a murvás úton kezdtük meg a kapaszkodást. Tempónk függvényében fél órán belül, 130 méter szintkülönbség után a jobbra kanyarodó 748-as számú útra térünk rá. Éppen azon tűnődtünk, hogy itt akár egy jó kis montival is feltekerhetnénk, miközben feltűnt a sziklafal megakasztó látványa. Emelkedő utunk hol széles erdészeti úton, hol pedig gyökerekkel nehezített hegyi ösvényen haladt.

3 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A piros-fehér jelzéseket követve többször volt segítségünkre a sárga színű útjelző tábla, melyeken a Tyrnauer Alm feliratot figyeltük. Október elejéig fizetős úton is feljuthatunk eddig a pontig, kilométereket spórolva a túrából. Most is voltak parkoló autók, lehet, hogy a szép őszi idő kitolta a vendéglátóhely nyitvatartását. Elegendő elemózsia és italkészlet birtokában kihagytuk a pénzköltés lehetőségét, helyette az előttünk emelkedő füves kúp meghódításába kezdtünk. A Poschwiesenkogel (1450 m) tetejéről szép kilátás ígérkezett, így a jelzett út helyett a kitaposott ösvényt választottuk.

4 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A túloldalon leereszkedve a nyereg füves rétjén vágtunk keresztül, majd ismét az erdőben folytattuk utunk. Kezdetnek egy nehezebb köves szakaszt létrahíddal tettek könnyebben járhatóvá. Ismét a gyökerekkel és sziklák által nehezített terep következett, míg végül célba értünk a Rote Wand tetején. A viszonylag keskeny, széles, köves fennsíkot egyik oldalán a fenyőerdő határolja, másik oldalon a függőleges szakadék. Egyszerű fa csúcskereszt színesíti a képet, ahol természetesen elkészültek a kötelező csúcsfotók is.

7 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Visszaindulás előtt elfogyasztottuk a jutalomcsokit, majd a letörés túloldalán kezdtük meg az ereszkedést. A sziklás hegyoldal mentén az erdőben és füves tisztásokon ereszkedtünk lefelé, majd szokatlan kilátást élvezhettünk a Mura völgyére és az ott futó autópályára. Távolodva a letöréstől az erdőbe vezető út hamarosan a Bucheben tisztásán köt ki, majd az erdészeti széles út vezet vissza a parkolóba.

A szurdok feletti csúcs, a Hoschlantsch, a Graz feletti hegyek legmagasabbika. Körtúráját a hegyek ölelésében fekvő idilli hegyi tó partjáról, a Teichalmsee mellől indítottuk. A tó a Medve-szurdok patakjának mesterséges felduzzasztásából keletkezett, és környezete igazi turistaparadicsom. A víz körüli sétaút fekhelyein szieztázhatunk, miután megkóstoltuk az éttermek kínálatát. A tó keleti oldalán egy kisebb fapallós tanösvényt alakítottak ki, mely a lápos élőhely tulajdonságait ismerteti.

11 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Az Almenland régió alpesi legelőinek, gazdaságainak egyik legkülönlegesebb terméke egy speciális marhahús, melyre a tóparton álló óriási fazsindely ökör hívja fel a figyelmet. Gyorsan élvezzük ki a tó kínálta lehetőségeket, aztán vágjunk neki a kaptatónak.

A Teichwirt szálloda mellett hamarosan beértünk az erdőbe, ahol kétkilométernyi meredek emelkedőt küzdöttünk le. Szerencsére több tisztás, erdőirtás is szolgál kilátással, indokot szolgáltatva némi pihenőre. 1500 méteren érdemes egy kis kitérőt tenni a jelzetlen csapáson, mely a Hochlantsch peremére vezet. Van itt ugyan egy kis kereszt emlékmű, de a kitérő legfőbb apropója a meg-megnyíló kilátás és a szokatlan perspektíva.

13 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Visszatérve a jelzett útra, egyre nehezebbé válik a terep, mígnem egy sziklahalom tetején felbukkan a csúcskereszt.

A Teichalmsee kiváló támpontja a tájékozódásnak.

14 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

A csúcsfotó elkészülte után a metsző szél lezavarta a túrázókat a kereszt mellől, így az a ritka helyzet állt elő, hogy majdnem néptelenül volt megörökíthető a csúcs. Rövid, szélvédett pihenő után az ereszkedő sem sokkal könnyebb, elég hosszan kell a köveken egyensúlyozva ereszkedni. Amilyen combos volt a felfelé vezető út, ugyanolyan erős az ereszkedő is. Némi fellélegzésre ad okot a Steirischer Jokl hütte, mely sziklaszéli teraszával igazi kuriózum. Egy frissítő almafröccs után a szintén sziklára épült zarándokkápolna következett, ahová 198 lépcsőfok vezet le. A gyógyító kútjáról elhíresült szentélyhez több legenda kapcsolódik, a legismertebb a mélybe zuhanó vak ökör látásának visszaszerzéséről szóló.

15 / 16

Fotó: Dr. Kocsis Tünde

Javuló útminőség után a Medve-szurdokot záró Guter Hirte hütte a következő megállóhely, melyet mi kihagytunk, mivel már volt szerencsénk hozzá korábban. Hosszú, már-már unalmasnak mondható, könnyű visszautunkon volt idő átgondolni a két nap élményeit.