Túránál megválasztott tempó: az életed múlik rajta?

Ha gyorsabban túrázunk, tovább élünk és élesebb marad a gondolkodásunk. Hihetetlen? Pedig nem az. Nézzük, miről is van szó.

Épp az előző cikkemben írtam a felkészülés kapcsán, mennyit számít a lassabb tempó – különösen többnapos túrák elején – a fájdalmak és a túlterhelés elkerülése érdekében. Nézzük hát, miért lehet érdemes hosszútávon mégis tempósan túrázni!

1 / 3

Fotó: Adobe Stock

Az agyunk szerepe és a mozgásunk bonyolult kapcsolatokon keresztül összefüggnek egymással, így van ez születésünk óta, és életünk végéig tart. Az összetett mozgások, mint a túrázás, fejlesztik és védik az agyi funkciókat. Még jó, hogy a természet tökéletes helyszínt biztosít ehhez (patakon átkelés, sárban csúszkálás, sziklákon egyensúlyozás vagy ösvényre kidőlt fatörzseken való átmászás). Íme, egy indok, ami miatt a túratempónkat is érdemes egy bizonyos szint felett tartani.

Ennek okáról ír Daniel G. Amen agykutató.

Ahogy a gyaloglás sebessége csökken, úgy az agyunk úgynevezett kivitelezési működése és döntéshozatali képessége is csökken, és ez fordítva is igaz.

Egy 80 éves embernek, aki 1,6 km/órával megy, csak 10% esélye van arra, hogy 90 éves koráig éljen. De ha ugyanaz a 80 éves ember gyorsabban megy – mondjuk 5,6 km/órával – akkor 84% esélye van arra, hogy 90 éves koráig éljen.

2 / 3

Fotó: RossandHelen/Adobe Stock

Ez elég jelentős különbség, igaz? Tehát a gyorsabb tempó jobban igénybe veszi az agyat és karban is tartja azt. Hiszen az a funkció marad fenn a testben, amit használunk.

Mi van akkor, ha valaki nem érzi elég biztosnak a járását a tempó növeléséhez?

Ennek számtalan oka lehet, például: rossz egyensúly, könnyen kibicsakló bokák, légszomj.

Ha stabilabb járást szeretnénk, érdemes egyensúlygyakorlatokat végezni vádliemelésekkel kombinálva. Kutatásokban kimutatták, hogy az egyik leghatékonyabb módja az egyensúly számos fajtájának, így a járás közbeni koordináció fejlesztésének, ha heti háromszor egyensúlygyakorlatokat végzünk. Emellett szoros összefüggést találtak a gyors gyaloglási tempó és a vádlierősítő gyakorlatok között (igen, tényleg vannak, akik ezt kutatják). Ilyenre ebben a posztban találtok példákat. Persze érdemes kihasználni a járdaszegélyeket a hétköznapok során is spontán egyensúly- és vádligyakorlatként!

Kapcsolódó cikkek

Felkészülés többnapos túrára mozgásspecialista szemmel

Tovább

Három gyakori cipőválasztási hiba, amit én is elkövettem

Tovább

A légszomj oka nagyon eltérő lehet. Általánosságban elmondható, hogy az orron keresztül történő ki- és belégzés hosszú távú alkalmazása segít a nitrogén-oxid termelésben, ami légúttágító hatású és rugalmasabbá teszi az érfalakat (csak hogy a legfőbbeket említsük, de ennél még sokkal, de sokkal több dologban segít ez az anyag!). A tág légutakkal pedig kevesebb légszomjat tapasztalunk. A légzés további alappilléreiről ebben cikkben írtam bővebben.

3 / 3

Fotó: Dragan Radojevic/Adobe Stock

Ha tehát a hosszú távú egészségmegőrzés a célunk, érdemes a tempós túrázást is felvenni a listánkra.

A gyorsabb túrázáshoz való hozzászokás időt igényelhet, mindig figyelj a tested jelzéseire és körültekintően növeld a sebességedet.

Források: 1000hoursoutside, Kutatások (https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/26325622/, https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28572499/)

Kárpáti Dorka, A TERMÉSZETJÁRÓK MOZGÁSSPECIALISTÁJA

Kárpáti Dorka a Semmelweis Egyetemen végzett konduktorként, majd néhány évig mozgássérült gyerekek fejlesztésével foglalkozott. Közben újabb és újabb kiegészítő technikákat tanult. A természetjárás gyerekkora óta közel áll hozzá, sok időt töltött a Börzsönyben, és lovagolt is. Szerette volna megtalálni a saját célközönségét és a témát, ami a szívügye, így adta magát az ötlet, hogy túrázókkal foglalkozzon. Rendszeresen kirándul, ezért jól ismeri a terepi kihívásokat, és abban szeretne segíteni a túrázóknak, hogy szabadon mozoghassanak.