Úrkúttól Városlődig
Ez egy rövidebb szakasz lett, de egyáltalán nem bántam meg, mert mindkét település bőven kínált látnivalót. Rövid séta őskarszttól erdőn-mezőn át Sobri Jóskáig és még tovább.
Úrkúton a falu közepén tett le az Ajka felől érkező busz. A kéktúrás kocsma ablakában pecsételtem, aztán elindultam a táblák útmutatása szerint a legszebb látványossághoz, a Csárdahegyi Őskarszthoz.
Ezután a Kék egy másik ágon elhagyja a területet, és néhány ház után Úrkutat is. Két kerítés közé értem, ezután már lazábban fásított terület jött. A fák között piros-fehér-fekete tollazatú harkályokat láttam, de lefotózni nem tudtam őket. Szerencsére az éledező természet így is sok lehetőséget kínált a fotózásra.
Egy rétnél van egy jobb-, majd balkanyar, ezután - az ingoványosabb részt elhagyva - meredekebb lejtésű szakasz jön fiatal fák között. Egy ívesen kanyarodó, töltésre emelt földút keresztezése után már enyhül a meredekség. Egyszer csak egy őz maradványai kerültek elém - akármi is ette meg, a körömpörköltet nem ismeri.
Ezután enyhébb lejtéssel, egészen fiatal erdőben folytatódott az utam, míg leértem egy tisztáshoz. A végében egy öreg fa tövében le is lehet ülni egy padra. Pár lépés kitérő csak a Vörös-szikla, ami amúgy nem egy nagy szám.
Ezután egy viszonylag eseménytelen, hosszabb szakasz jött: néhány kilométert egy kavicsszórt erdészeti úton kell végiggyalogolni. Aztán egyszer csak házak közé értem, és pár száz méterrel később két vezeték futott át a fejem fölött. Az utolsó pillanatban vettem csak észre a dróton végigsuhanó fiatalokat - ez már a Sobri Jóska élménypark drótkötélpályája volt.
Az élményparkba be is néztem. Van egy csomó ingyenes, meg egy csomó fizetős játéklehetőség, tinédzserek és felnőttek is szórakozhatnak itt. Áll a bejáratnál egy kis önkiszolgáló étterem is, a tó közepén levő szigeten nyáron pizzéria működik. Van állatsimogató, bobpálya, fák közötti mászópályák, faházak, kicsiknek kisvonat - több tucat kisebb játék.
Az élménypark után a jelzés átmegy a vasúti pálya alatt, majd a túloldalon jobbra visszakanyarodik. Pár perc múlva elértem Városlőd-Kislőd vasútállomást a rakodóval. A vasútállomás még működik, de a rakodó terület a sínek hátsó oldalán már csak egy urbex kalandra hívott a romok közé.
Ezután néhány kilométer séta volt az út mentén Városlőd. Odaérve maradt még időm egy kis nézelődésre is.
Ha van időnk a vonat indulásáig, másszunk fel a Kálvária-dombra. A stációkat rendszeresen újrafestik, és szép kilátás nyílik a falura.
Ezután meg kellett szakítanom a nézelődést, ugyanis indult visszafelé a vonatom. Az első szerelvény Veszprémig, a második a Déli pályaudvarig vitt.
Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu
Az előző szakaszról itt olvashatsz.
Zalalövőtől Kustánszegig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél.
→ TovábbKerkakutastól Zalalövőig
Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.
→ TovábbVelemértől Kerkakutasig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.
→ Tovább