Ramsau am Dachstein egyike azon alpesi településeknek, amelyek télen vonzó sícentrumként, nyáron pedig remek túraközpontként nyújtanak számos kikapcsolódási lehetőséget. A falu felett magasodik Stájerország és Felső-Ausztria határán az Alpok legkeletibb gleccsere, a Dachstein-gleccser. Nem nagy túlzással, de közel 3000 méterről tekinthet alá az, aki nekivág a hegynek. A via ferrata hívei, a sziklamászók és a bátrabb túrázók gyalogosan is nekivághatnak, de egy új típusú, balkonos felvonóval bárki feljuthat a csúcsra.

1 / 17

Ramsau am Dachstein település szélén kanyarodhatunk ahhoz a fizetőkapuhoz, amelynél a túra indul. Ha nem akarunk autónkkal a meredek szerpentinen folyton visszaváltva felfelé kanyarogni, válasszuk helyette a rendszeres buszjáratot. Hat kilométer hosszú panorámaúton érjük el 1702 méteren a völgyállomást. Érdemes útközben néhol félreállni, mert amellett, hogy belekóstolhatunk az igazi alpesi hangulatba, néhol a fák közül már elővillan az előttünk álló célpont hóval fedett lankája.

2 / 17

A Parkplatz Türlwandnak nevezett kiindulóponton irányítók segítségével parkolhatunk, minden helyet gazdaságosan kihasználva. A sorakozó autók számából már sejteni lehet, hogy a feljutás nem lesz túl egyszerű. Aki nem foglalt előre helyet az interneten, az a kasszánál lehet, hogy meglepetésben részesül. Nekünk szerencsénk volt, nem kellett sokat várnunk, „becsekkolhattunk” a felvonóhoz. 2013-óta új, Ausztria-szerte egyedi, balkonos felvonóval utazhatunk. Mivel csak egy pár kocsi üzemel, ezért kell a pénztárnál a megadott időpontot tartani. Az innovációnak köszönhetően tíz utas a tetőteraszon „repülhet” felfelé, miközben legalább 40-en utaznak alattuk, a nagy üvegablakos kabinban.

3 / 17

Aki utazott már bármilyen libegőn, az megtapasztalhatta azt a zökkenést, amikor az ülések felfüggesztői átsiklanak az alátámasztó oszlopokra erősített drótkötélpályán. A dachsteini felvonó egyik különlegessége éppen a szerkezetében rejlik, mivel összesen két tartóoszlop között kifeszített pályán, zötyögésmentesen suhanhatunk. 6-7 perc alatt érjük el a hegyállomást, miközben 998 méteres szintkülönbséget küzdünk le. Ekkora magasságkülönbség hatására a fülünk könnyen bedugulhat, ezért sem esik nehezünkre nagyokat nyelni. Miközben a kabinunk szépen lassan „beparkol” a fölső megállóba, megfigyelhetjük a sziklaoromra éppen felkapaszkodó via ferrátások ügyes mozdulatait. A legmodernebb szempontokat szem előtt tartó, fiatal mászópálya nagy biztonságot teremt használóinak.

4 / 17

De térjünk csak vissza a kényelmesebb és gyorsabb feljutási módhoz. Kiszállás után érdemes felvenni még egy réteg ruházatot, mert annak ellenére, hogy a nyár derekán járunk, itt téli világba csöppenünk. A hőmérséklet évi ingadozása lehet akár 50 fok is, a mínusz 30-tól akár a nyári plusz 20-ig. Az állandó hótakaró biztosítja a megfelelő terepet a síelőknek egész évben. A felfelé utazó síruhás, léces sportolók láttán már sejthettük, hogy mi vár ránk a gleccser tetején. A minket fogadó látvány ennek ellenére mégis meghökkentő volt: a mindenki által jól ismert síparadicsomi feeling, csak július elején.

5 / 17

A mindössze négy kilométeres, rövidnek számító sípálya kielégíti a téli sportok kedvelőit, mivel itt nyáron is élhetnek szenvedélyüknek. A több irányba is vezető túrautak közül találomra választottunk egyet, és a hótaposás öröméért elindultunk a közelben látható szikla felé. A felhők úgy szálltak el felettünk, hogy percenként változott a táj napsütötte oldala. Megfelelő téli felszerelés hiánya miatt - hisz nyaralni jöttünk - inkább visszafordultunk, és a látványelemek felfedezésével töltöttük a maradék időt. Igyekeztünk volna úgy időzíteni a függőhídon való átkelést, hogy azt éppen napsütésben tehessük.

6 / 17

Nem volt szerencsénk, mert amikor sorra kerültünk, tejfölként borította be a sziklaszakadékot a felhő. Úgy mentünk át a kb. 100 méteres hídon, hogy nemhogy Szlovéniáig, de szinte az orrunk hegyéig sem láttunk. A rossz látási viszonyok miatt a fényképezést halasztottam, nem tudván, hogy a Jégpalota megtekintése után nincs visszaút a hídra. Így aztán a „semmibe vezető lépcső” is a semmibe veszett, mert az üvegpadló ellenére sem láttunk semmit az alattunk tátongó mélységből. A Dachstein Eispalast (Jégpalota) „műalkotásai” a lübecki Jégvilág kiállításról kerültek ide, a gleccser jegétől máig is megóvva. A színes fények által megvilágított szobrok különleges hangulatot adnak az egyes termeknek.

7 / 17

Hogy a havas úton felfelé menet megkönnyítsék a haladást, egy mozgó járda szolgálja a látogatók kényelmét. A panorámaétterem kínálata széles, ennek ellenére mi a hátizsákunkban rejlő tartalékkal töltöttük fel a hidegben gyorsabban lemerülő energiakészleteinket. A Hunerkogel utolsó látványosságára, a Sky Walk kilátójának platformjára igyekeztünk. 250 méter magas, függőleges sziklaperemre épített, üvegpadlós terasz fogadja a felvonóból kilépő utasokat. A 360 fokos panorámát csak a felvonóépület teteje töri meg.

8 / 17

A Niagara-vízesésnél magasabb „Alpok balkonján” egyszerre akár 150 ember is felsorakozhatna. A természet csak egy-két felhőtlen perccel ajándékozott meg minket, amit kihasználva a lehető legtöbbször kattintottam a fényképezőgépemet. Az alattunk lévő szakadék látványa így is felejthetetlen volt. Pár percünk maradt az indulásig, amíg újból körbetekintve zártuk emlékezetünkbe a téli gleccsert. Az üvegkabinban siklottunk vissza ismét a télből a nyárba.

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!