MOLFresh Corner

MOL természetjáró blog

Szöveg és fotó:
2024. november 30.

Vár-hegyi barangolás, avagy a Déli-Bükk sokszínű bástyáján

Felsőtárkány és a virágkorát élő Noszvaj között egy nem mindennapi bérc magasodik, melynek puszta látványa is felfedezésre hív. A történelmi nyomokat és kilátást sejtető markáns vonulat több mindent is tartogat meghódítóinak.

Nem volt előttem ismeretlen az Egertől néhány perces autózásnyira fekvő Vár-hegy, nem először ostromoltam meg Felsőtárkányból indulva meredek, erdővel borított oldalát. Ez alkalommal viszont „POI”-kat jöttem gyűjtögetni, melyek a hegy olyan részeit is bemutatták számomra, amiket korábban még nem láttam. Elnézést az idegennyelvű kifejezésért: az angol Points of Interest (magyarul érdekes helyek, pontok) kifejezés rövidítését már egészen megszoktam, főleg, ha munkáról van szó, mert hogy a barangolásom elsődleges célja ez volt: tartalomgyártás a Természetjaró túraoldalra.

Mit tartogat a hegy?

A reggeli órákban Felsőtárkányból indultam a pontgyűjtögetésre, első állomásom pedig a hegyoldalban fehérlő tájseb, az egykori dolomitbánya volt, annak is a felső pereme, ahonnan pompás panoráma tárul a környékre. Persze némi kaptatót le kellett tudni a tölgyerdőben, mielőtt megtapasztalhattam volna a Felsőtárkány feletti madártávlatot.

Felsőtárkányi kőfejtő – Kilátóhely

Egy hajdani dolomitbánya felső részén állunk, ahonnan 460 méteres magasságból nyugati és északi irányba szemlélhetjük az alattunk húzódó Tárkányi-patak hosszan elnyúló völgyét a település házaival, illetve a katlant övező 400 méteres hegyláncokat. A tekintetet elsősorban mégsem a közeli látvány vagy a bányaudvar meredélyes sziklái vonzzák, hanem a távolban húzódó vonulat 900 méter magas „kövei”, azaz a Bükk-fennsík híres-neves szirtjei, melyek kiugró fehér foltokként pettyezik az összefüggő erdőrengeteget.

Jól látszik innen a lenyűgöző panorámájáról ismert Tar-kő és a Vörös-kő, a látványos barlangszádát rejtő Pes-kő, illetve a szintén mesés kilátást elénk táró Őr-kő ördögszántásos sziklapárkánya. Ettől nyugatabbra tekintve a távolba a Mátra gerincét pillanthatjuk meg. Tiszta időben kiválóan látszik a hegységet megkoronázó Kékestetői tévétorony is.

Bár már jártam itt, ez alkalommal is legalább húsz percet töltöttem az innen nyíló kilátás megcsodálásával, illetve a felszínen kibukkanó kövek vizslatásával. A csípős hideg és a munkaszellem azonban kisvártatva tovább terelt a hegyoldalba, ismét meredeken kaptattam a Vár-hegy gerince felé. Munkatérképemen volt viszont egy jelzés, miszerint a Vár-hegy csúcsától nem messze, a keleti hegyoldalban van egy látványos sziklaodú, ami még nincs fent a Természetjárón. A zöld jelzéssel festett, nyeregbe tartó Keringő útról ezért kitérőt tettem a barlangjelzésen, és pár perc kényelmes gyaloglással meg is érkeztem a számomra új élményt jelentő vadregényes látványhoz.

Arnóc-kői-sziklaodú

A turisták számára könnyen megközelíthető, ugyanakkor meredek, erdős hegyoldalban nyíló sziklaodú elsősorban látványa miatt számít érdekes úti célnak. Vadonhangulatát a mohákkal és páfrányokkal benőtt „sziklakertjébe” kapaszkodó fák adják, ami a földalatti járat beszakadt bejáratát jelöli. Barlangról ma már aligha beszélhetünk: a járat alsó felszínre szakadását sziklapárkánynak, felső ablakát sziklaüregnek nevezhetjük. Egy hegyet bejáró túra során viszont mindenképp érdemes felfedezni ezt a helyet.

A sziklaodú voltaképpen egy rombarlang, egy valaha kiterjedtebb barlang része, melynek mára csak kb. egy 5 m hosszú, 4 m széles és 3 m magas szakasza maradt meg, nagy része a hegység kiemelkedése során lepusztult. A barlang lenyűgöző felszínre szakadása geológiai, morfológiai, őslénytani, régészeti értékei miatt megkülönböztetetten védettséget élvez, ezért semmilyen módon ne bolygassuk a terepet.

Sziklaodús kitérőm után visszatértem az elágazáshoz, majd folytattam a meredek emelkedést, rövidesen pedig megérkeztem a Vár-hegy nyergébe. Itt, információs tábla regél a hegy geológiai és történelmi múltjáról, és ha tovább megyünk az északkeleti irányban kifutó hegygerincen, akkor szemügyre is vehetjük ezeket az érdekes nyomokat. A zöld háromszögjelzést kell követni, ami hatszáz méteres gyaloglással vezet el a Vár-hegy 659 méteres tetejére. Bár a csúcsról a kilátás erősen korlátozott, és a feljutás is meglehetősen nehézkes, a rejtélyes történelmű vár(hely), valamint a vadregényes természeti látvány miatt mindenképp érdemes felkeresni a zsombolyt is rejtő festői környezetet.

Miután már jártam itt, és ez a POI már szerepelt nálunk, a munkaidőt a Kövesdi-kilátóhely felkeresésére szántam, amit a nyeregből a zöld turistaút köves ösvényén értem el. A Déli-Bükk pompás panorámahelyszínei közül ez az egyik legszebb, ahol mindig szeretek elidőzni. Ez most sem volt másként: ezt a helyet szemeltem ki munkanapom ebédlőhelyének.

Kövesdi-kilátóhely

A Kövesdi-kilátóhely látványos „sziklakertjénél” kis hegyoldali tisztás nyit ablakot a gyertyános-tölgyesbe. Innen elsősorban keleti irányba szemlélődhetünk, benne a Bükkalja nevezetesebb pontjaival, és néhány településével, köztük a közeli Noszvajjal. A látkép előterében a közel ötszáz méter magas Cseres-tetőt látjuk magasodni, melynek vonalai markánsan kitűnnek a dél-bükki lankák közül. A hegyek és völgyek kontúrját az Alföld síkja tetőzi, melynek végtelenje legtöbbször páralepel homályába vész, ugyanakkor tiszta időben Mezőkövesd környékéig is ellátni. Szerencsém volt az idővel, mert most mondhatni zavartalan volt a távolba tekintés.

A térképeken is feltüntetett kilátópontnál egy pad és egy asztal nyújt kényelmet, de az itt kibukkanó sziklák némelyike is megfelelő ülőhelyet biztosít a piknikezéshez. Én is egy ilyen „kőfotelt” választottam magamnak, miközben a panoráma szépségében elmerülve majszolgattam az uzsonnám.

Várkúti pihenő

Sokáig itt sem maradhattam. További helyek vártak rám, melyekért vissza kellett fordulnom az eddig járt úton, egészen a turistautak csomópontjáig, ahonnan már a piroson dél felé tartottam a közeli Várkúti turistaházhoz. Sajnos a ház jelenleg nem üzemel, ugyanakkor az előtte elterülő füves tisztás és az épület közelében álló erdei pihenő tűzrakója, esőbeállója remek pikniklehetőséget biztosít a kirándulóknak. A pihenő fölé terebélyesedő tölgyfa lombja nem csupán kellemes hangulatot, hanem kisebb eső idején vagy nyáron a perzselő napsugarak ellen kiváló védelmet nyújt.

A háztól, illetve a tisztástól alig néhány méterre fakad a Vár-kút vize, ami még vonzóbbá teszi a helyet a táborozáshoz, kikapcsolódáshoz. Nekem most csupán a fotózásra volt időm, hogy aztán nekieredjek a Vár-hegy keleti meredekjének, ami a zöld négyzet jelzésen vezetett le egészen Noszvajig.

A forrástól kezdtem követni a jelzést. A vízfolyás a kút alatt száraz időben eltűnik a kövek között, de a formavilág mutatja a víz lassan, de biztosan ható munkáját. A mind mélyebbé váló völgykatlan öreg fákkal, juharral, kőrissel és tölggyel vegyes bükkerdő idilli otthonát alkotja, melyben az ösvény töretlen meredekséggel követi a völgy futását. Szeretem ezt a csendes erdei szakaszt, igaz, harmóniáját főként hétköznap lehet átélni, mert a hétvégén sok kiránduló jár erre.

A Kánya-patakot követve hamarosan elértem az Attila-forrást, ami csak egy a völgy többi vízkibukkanása közül, de kétségtelenül ez szolgál a legnagyobb kényelemmel a kirándulók számára. Az itt létesített erdei bútorok akár népesebb társaság számára is helyet adnak a piknikezéshez, a tágas esőbeálló pedig a táborozást is lehetővé teszi.

A Magyarországi Kárpát Egyesület (Egri Osztálya) által foglalt forrás tipikus karsztforrás. Vízhőmérséklete állandónak mondható, 10 °C körüli, de vízhozama jelentősen ingadozó.

A völgyben összegyűlő víznek köszönhetően gazdag növény- és állatvilág jellemzi a környezetet. Az Attila-forrás vizéből felduzzasztott kis tó szegélyében üde mocsári növényzet burjánzik. Kis szerencsével láthatunk itt foltos szalamandrát, a melegebb hónapokban viszont a békák kuruttyolása garantált. Ottjártamkor az elmúlt időszak szárazsága és az őszi csend jellemezte a helyet, állatokhoz ez alkalommal nem volt szerencsém.

Körbefotóztam a pihenőhelyet, majd folytattam a völgyből kivezető utat végállomásom felé. Síkfőkút, illetve Noszvaj innen már csupán néhány lépés volt, de az üdülőtelep határában még várt rám egy földtani érdekesség.

Földtani alapszelvény Síkfőkúton

A turistaút mellett tábla hívja fel a figyelmet az egykori kőfejtő kis udvarára, ahol az üledékes kőzetek rétegződéseit figyelhetjük meg. A kőfejtő falának aljában tárul fel a Szépvölgyi Mészkő Formáció felső-eocén nummulisztes, pados mészkő, betelepült vékonyabb vas-, tágabb márgarétegekkel. A Szépvölgyi Mészkő Formációt jól rétegzett, pados, homokos márga, a Budai Márga Formáció követi. Előfordulnak benne keményebb padok és lazább rétegek is. Ősmaradványtartalma alapján már egyértelműen oligocén korú. Budai Márga rétegeiből ugyanis hiányoznak a felső-eocén kort jelző Nummulites fabianii nevű, likacsosházú élőlények. Eltűnésével együtt felbukkan az oligocén korban megjelenő Nummulites vascus. Az alapszelvény kőzeteiben iszapfaló élőlények nyomfosszíliái is megfigyelhetők. Ezek nyomaira akartam rálelni röpke kutatással, de a falakat benőtt futónövények ezt most nem nagyon tették lehetővé.

Korán feladtam az őslények kutatását, és ebben nem csupán a növényzet játszott szerepet: közel volt végállomásom, a noszvaji Kurta kocsma, ami nem csupán nevében őrizte a klasszikus krimók hangulatát, berendezése, kialakítása a régi hagyományok előtt tiszteleg.

A napközbeni mászkálás után jólesett a melegedés, de a munkatúra végére a sör tette fel a koronát. Ezzel a kellemes lezárással vártam a Bükk más-más részeit bejáró, szintén POI-kat gyűjtögető kollégákat. Ez volt ugyanis a megbeszélt találkozási pont, ahová hamarosan ők is befutottak. Egy darabig még együtt élveztük a helyi miliő hangulatát, de aztán lassan eltettük magunkat a másnapi expedícióra. Vártak ránk a Bükk újabb látványos helyszínei.

A Kőris-hegyen innen és azon túl

A Kőris-hegyen innen és azon túl

2024.10.21.

Az őszi Bakony szépségei, óriási golflabda a hegytetőn, mesebeli birtok a hegyek között és boldog nyugdíjaskorukat élő lovak. Élmények és látnivalók Bakonybéltől Borzavárig.

→ Tovább
Magával ragadó tájjárás a Vértes sokszínű piros útján

Magával ragadó tájjárás a Vértes sokszínű piros útján

2024.09.25.

Elbűvölő tájrészletekkel és az erdő meghittségével ajándékozott meg a Közép-dunántúli Piros vándorút vértesi szakasza, amit varázslatos kora őszi hangulat fűszerezett. A hegység változatosságát bemutató út értékei között egyarán szerepelt természeti és épített érték, de ez alkalommal számomra a fő attrakciót a fák és az erdőlakók hozták el.

→ Tovább
Piros vándorúton a Gerecsében

Piros vándorúton a Gerecsében

2024.08.02.

A hosszútávú jelvényszerző túráknak általában megvan az a bája, hogy egyaránt bemutatják egy adott térség népszerű és kevésbé ismert tájrészleteit. Kiváló példa erre a Közép-dunántúli Piros gerecsei szakasza, ami változatos látványt nyújtó túraélménnyel kalauzol el a hegység központi részéről a Duna partjáig.

→ Tovább