A túralábbelik túlnyomó többségét nem jégen vagy keményre fagyott havon történő közlekedésre tervezték, így nem meglepő, hogy ilyen körülmények között járótalpuk tapadása gyakorlatilag a nullával válik egyenlővé. Mielőtt belevetnénk magunkat a csúszásgátló eszközök egyre bővülő világába, nyúljunk vissza egy kicsit bevezetőnk első mondatához, amelyben burkoltan arra is utaltunk, hogy bizonyos túralábbeliket éppen jeges terepen történő járásra fejlesztettek ki.

Ezek titka természetesen nem a felsőrészben, hanem a járótalpban, elsősorban annak összetételében rejlik. A világszerte ismert Vibram például az elmúlt években dobta piacra az Arctic Grip nevű talpait, amelyek fekete anyagában alapállapotban sárga színű, fagypont közelében, illetve alatt kékké változó, szabálytalan formájú szemcsék sokasága figyelhető meg. A szemcsék összetételét titokban tartja a gyártó, annyit azonban tudni lehet, hogy egy speciális gumikeverékről van szó, amely különösen jól tapad a nedves jégen.

1 / 8

Hasonló megközelítéssel élt a közel százéves múlttal büszkélkedő Hanwag is, a cég fejlesztői viszont nem a színváltós gumidarabkák, hanem a mikroszkopikus üvegszemcsék mellett tették le a voksukat: az IceGrip járótalpak nemcsak nedves, hanem száraz jégen is szuperül tapadnak.

A sétálóutcából a hegyekbe

Bármilyen használati eszközhöz hasonlóan csúszásgátlóból sem létezik univerzális darab, vannak azonban olyan típusok, amelyekkel változatos terepviszonyok között is klasszul elboldogulhatunk.

Kezdésnek nézzük meg az alapvetően városi/utcai felhasználásra szánt csúszásgátlókat (2000–6000 Ft), amelyekre a relatíve diszkrét megjelenés, az egyszerű szerkezeti felépítés és a kapaszkodóelemek „kevésbé agresszív” kiképzése jellemző.

Előnyük, hogy másodpercek alatt szinte bármilyen utcai cipőre vagy csizmára felpattinthatók, ugyanennyi idő alatt le is kaphatók, a jeges járdán meg pont annyival növelik a biztonságérzetünket, amennyi már elég ahhoz, hogy ne a nyílt lábszártörés gondolatával legyünk elfoglalva minden egyes lépésünknél.

3 / 8

A következő szintet (400–11000 Ft) a lábbeli orr- és sarokrészéhez egyaránt rögzülő, rugalmas gumiból, elasztomerből vagy szilikonból gyártott darabok képviselik, amelyeknél tüskék vagy spirálisan körbetekert huzalok kapcsolódnak a járótalp felületének kisebb-nagyobb részére is kiterjedő, elasztikus „hordozóvázhoz”.

4 / 8

A kategória egyes modelljeit kifejezetten terepfutó cipőkhöz tervezték, és ha már futás, akkor itt kell szót ejteni azokról a kemény fémötvözetből gyártott tüskékről, amelyeket a felhasználók közvetlenül outdoor lábbelijeik járótalpbütykeibe tekerhetnek be egy arra alkalmas, általában a tüskeszett részét képező szerszám segítségével.

5 / 8

Elsőre talán meredeknek tűnhet, hogy csavarokat tekergetünk a cipőtalpba, a valóságban ugyanakkor nem bonyolult a mutatvány, a kissé „megsündisznósított” lábbeliből pedig a későbbiekben igen egyszerűen eltávolíthatók a fémelemek.

A sorban harmadik kategóriában (10000–30 000 Ft) olyan csúszásgátlókat találunk, amelyeknél semmilyen elasztikus anyag nem érintkezik lábbelink járótalpával. A havas-jeges tereppel csupán láncok és fogazott fémelemek kerülnek kapcsolatba, amelyek elmozdulását a lábbeli felsőrészén (kicsivel a talpvonal felett) körbefutó, rugalmas anyagú rögzítőrendszer gátolja meg.

6 / 8

A láncok kisebb-nagyobb keresztmetszetűek, a fogak vékonyabb vagy vastagabb anyagúak, illetve hosszabbak-rövidebbek lehetnek aszerint, hogy mennyire durva terepre a szóban forgó csúszásgátlót a gyártó.

Korábban már említettük, hogy a tüskék, a spirális huzalok, a láncok és a fogazott elemek anyaga fém, de azt nem, hogy milyen fém. A tüskék rendszerint edzett, nagy keménységű, volfrámtartalmú acélötvözetből, a spirális huzalok, a láncok és a fogazott fémelemek pedig rozsdamentes acélból készülnek, de egyes modelleknél alumíniumötvözetet is alkalmaznak.

7 / 8

Mielőtt bevásárolnánk

Ha már csúszásgátló beszerzését fontolgatjuk, tisztázzuk magunkban, hogy milyen körülmények között és milyen gyakran szeretnénk majd használni az áhított eszközt. Amennyiben városi csatangolásra, lefagyott járdák meghódítására, úgy válasszunk egyszerű felépítésű, tüskés vagy spirálhuzalos, elasztikus „hordozóvázával” a lábbelink járótalpát részben lefedő típust. Komolyabb túrákhoz ezek nem lesznek megfelelőek.

Azok, akik semmiféle elasztikus szerkezeti egységgel sem kívánnak bíbelődni, csúszásgátlójukat viszont esetenként nehezebb hegyvidéki terepeken is próbára tennék, de valódi hágóvasra nincsen szükségük, a négy- vagy hatfogas „minihágóvasakkal” lehetnek igazán boldogok. A legegyszerűbb, karperecszerű modelleket leszámítva minden csúszásgátlónál kiemelten fontos, hogy megfelelő méretű legyen, se kicsi, se nagy, hanem pont jó. Vegyük komolyan a méretezést, ha szeretnénk magunkat megkímélni a felesleges balesetektől.

8 / 8

Fotó: David Prahl/Adobe Stock

A csúszásgátlók adta biztonságot ne értékeljük túl, eszünket és ítélőképességünket sose felejtsük otthon, jobb lesz így mindenkinek. És végül, de nem utolsósorban: ne álljunk neki a terepen csúszásgátlót barkácsolni karórából, zokniból és csatos övből, madzagból és karabinerből, helyette inkább válasszunk nem életveszélyesre fagyott kerülőutat, végső esetben pedig inkább forduljunk vissza, hogy később – megfelelően felszerelkezve – esélyünk legyen visszatérni.

Kapcsolódó cikkek

Cipőnk, nadrágunk védelmében - Kamáslikisokos

Tovább

Tippek, tanácsok túrabakancs választásához

Tovább