Várnézés és arborétumséta Sárváron
Sárvár nemcsak fürdőzési lehetőséget kínál, de vára és arborétuma is megér egy látogatást, az pedig külön érdekesség, hogy valószínűleg máshol még nem állítottak szobrot egy építészeti díjnak.
Eredetileg nem volt betervezve, de végül megtoldottam előzetes túrámat még egy nappal. Betértem a vár közelében található Tourinform irodába (Várkerület 33/c), ahol kaptam egy szálláshelyes prospektust. Ebből nekiálltam végigtelefonálni a szóba jöhető szállásokat, aztán találtam is egyet. Kicsit drágább volt, kicsit messzebb volt a központtól, és nem kicsit ízléstelen volt az az újgazdag giccs, ami az előtérben fogadott, de arra azért jónak bizonyultt, hogy beüljek egy kád vízbe, kiáztassam magam, és aludjak egy jót éjszaka.
Másnap reggel a közeli benzinkúton vettem egy szendvicset, aztán felpakoltam a cuccaimat a hátamra, és besétáltam a Deák Ferenc utcán és a Posta téren át a központba. A Deák Ferenc utca végén kiszélesedő teret szépen felújították, bár a hatalmas szökőkutat már nagyzolásnak érzem.
A vár elé érve érdekes meglepetés fogadott. 1982-ben Sárvárt Hild János emlékéremmel jutalmazták, ennek örömére szobrot állítottak, ami egy téglákat cipelő alakot ábrázol. A műemlékvédelmi törekvések sikeréért adott érmet a vár bejáratánál, a téglafalon pedig egy jókora dombormű idézi meg. Azt hiszem, máshol még nem állítottak szobrot egy építészeti díjnak.
Mivel még viszonylag korán volt, nem mentem be a várba, hanem egy picit arrébb sétálva, a park oldalában megkerestem az arborétum bejáratát. (Sárvári Arborétum www.erti.hu, áprilistól október végéig 9 és 19 óra között tartanak nyitva, télen csak 17 óráig. A teljes árú belépőjegy felnőtteknek kemény 250 forint 2015-ben.)
Vízhólyagos lábam lassabb tempóra kényszerített, ez viszont remek alkalmat adott arra, hogy szemlélődjek, nézelődjek, fotózzak:
Ezután már csak egy látnivalóra maradt időm, mert még haza is kellett utaznom aznap. A fürdőzést a lábaim miatt lehúztam a listáról, a vár viszont ott volt a szomszédban. Fotójeggyel együtt is 2000 forintból megúsztam a belépőt.
A vár építését a 13. században kezdték, a 16. században nyerte el lényegében ma is látható formáját, Nádasdy Tamás idején. A 17. században III. Nádasdy Ferenc országbíró irányítása alatt folytak még jelentős építkezések.
Az állandó kiállítás jelentős része a haditörténetről szól, ami engem annyira nem érdekelt. Egy festmény ragadta meg jobban a figyelmemet (Bodó Ilona: Huszárparádé Charlestonban):
Bodó Ilona (1927-2002) Kováts Mihály huszárjainak állított emléket, akik 1779-ben felmentették a dél-karolinai Charlestont. Az ezredes a csatában halálos sebet kapott. Charlestonban ma is áll Kováts szobra.
Érdemes felmenni a toronyba is. Az első emeleti szinten gyönyörű barokk festésű termet találni:
A következő emeleten, az e feletti szoba már csak sima fehér festésű - kiállítótérnek remekül használható. Érdemes egy pillantást vetni a csigalépcsőre is: az egész faszerkezet profi iparosmunka.
A csigalépcső legtetején pedig alulról megvilágítva a toronysisak fantasztikus ácsmunkáját láthatjuk. Itt legyünk udvariasak és türelmesek, nagyon szűk a feljáró, könnyen beverhetjük a fejünket. De tényleg érdemes felnézni ide:
Egy időszaki kiállításon az ötven évvel korábbi,1965-ös árvíz eseményeit idézték fel. Az árvíz által elöntött terület térképe a kéktúrázóknak is érdekes adat, hisz a bal felén ott a Gyöngyös-patak és Csényeújmajor, előző nap még ott sétáltam én is.
Később már viccelődni is volt kedvük a helybélieknek:
- Min múlt az árvíz?
- Egy ékezeten.
- ???
- A pártot erősítették, nem a partot.
Az udvarban, átellenben büfét is találtam egy fotókiállítás kíséretében. Ezután elhagytam a várat, és nekivágtam a vasútállomásnak. A főutcának mondható Batthyány utcán sétáltam végig - itt igény szerint van élelmiszerbolt, kajáldák, ATM stb. Az út elején még tehetünk egy kitérőt a sárgára-fehérre vakolt Szent László-templomhoz, én ezt már idő híján kihagytam. A vasútállomáson nagyon kedves volt a pénztáros hölgy, háromféle bélyegzőből választhattam a pecsételőfüzetbe. Az állomást néhány éve nagyon szépen felújították. Aztán jó 4 óra ücsörgés következett a GYSEV vonatán, és már meg is érkeztem Kelenföldre. Az OKT első szakaszának bejárása ezzel sikeresen lezárult.
Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu
Zalalövőtől Kustánszegig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél.
→ TovábbKerkakutastól Zalalövőig
Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.
→ TovábbVelemértől Kerkakutasig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.
→ Tovább