Városlődtől Bakonybélig
Hölgykő várának maradványai közt reggelizni, patak feletti fahidakon átsétálni, pénzt rejtő lyukba benézni, és este egy igazi csillagdában mozizni - rengeteg élményt kínál a Városlődtől Bakonybélig tartó Országos Kéktúra-szakasz.
Viszonylag korán nekivágtam a túrának. Bélyegzés a vasútállomáson, majd Kislőd felső végében egy gyors fotó a tájházról és a kocsmáról (bélyegzőhely!), aztán a vasúti sínek alatt átbújva hamar el is hagytam a falut. A végében még van egy záportározó tórendszer. Először a kisforgalmú autóúton kellett mennem, míg el nem értem a vasúti sínek feletti hídra. Itt tettem egy kitérőt: rögtön a híd után jobbra a kék L kimegy az egykori Hölgykő-várához.
A földúton, a szántóföld szélén csak addig kell menni, amíg a fák között el nem éred a patakot, azon ne kelj át, hanem előtte térj le balra. Egy másik földút visz le a völgy aljába, ott kell átkelni a patakon, és már meg is érkeztél egy sziklafal aljába, amiben egy néhány méter mély, kis barlang, vagy inkább csak lyuk látható. Innen még lehet feljebb menni, balra fel a csúcsig, vagy balra kitérve, szintben maradva a várfal tövéhez, egy emléktáblához.
A csúcsra felérve vigyázni kell, a meredek falmaradvány tetején nincs korlát. Itt leültem egy kőre, és megreggeliztem. Borús maradt az idő, de néha előbukkant a nap is egy-két percre. Én a csúcson túl, a másik oldalon mentem le, de nem jó az út arra, nagyon meredek és kiépítetlen. Jobb visszafordulni és úgy visszamenni a sziklafal, azaz várfal tövébe, az emléktáblához. Ha ügyesen mászol sziklára, a barlang üregébe is be tudsz nézni.
A kitérő után visszatértem egészen a vasúti sínek feletti hídhoz, itt ugyanis az autóútról letér a kék jelzés, a sorompó után rögtön jobbra kanyarodtam. Itt érdemes figyelni a jelzéseket, ugyanis az útvonal egy kicsit kacskaringósan halad, de bőven van jelzés felfestve, nem tévedsz el. Ennél a fánál már kezdődik is az a rét, amelynek a közepén egy távvezetéket vezettek végig, az oldalában pedig szépen emelkedve halad a jelzés. A rétről egyszer csak le kellett fordulnom, betérve a fák közé. Itt egyre lejtett a terep, míg a völgybe leérve egy nagy, szétkorhadt fa tövében egy fahídhoz értem. A túloldalán van valahol a Pince-forrás, de én azt nem találtam meg. Még egy fahíd jött, a patak egy újabb ága felett.
Hamarosan elértem a K+ jelzést. Ezután pár lépéssel a kék is letér jobbra, és egy rövidke, meredek szakasszal felvisz egy autóval is járt, szélesebb földútra. Ezen jobbra, és több kilométeren át előre kellett sétálni.
Ez az út a régi Városlőd - Királykapu - Francia-vágás vasút helyén halad, így fokozatos, enyhe emelkedéssel, gyorsan tudtam rajta haladni. A töltéses, kiemelkedő részeknél különösen szép a környező erdő látványa.
Ez az út visz fel a Szénpajta nevű rétig, ahová vagy hat irányból futnak be kisebb-nagyobb utak. Itt van esőbeálló, pad, még egy erdei vécé is. Innen az út egyenesen visz tovább Németbányára, egy vadászház érintésével. A falu előtt egy villanyoszlop figyelmeztet rá, hogy a bélyegző itt nem a K, hanem a K négyzet jelzésre esik. Tehát még ne térj ki jobbra, hanem menj be egyenesen Németbányára! Az első házaknál hamar meglátod a bélyegzőt. A faluba nem mentem beljebb, visszasétáltam a K jelzésre. Pár száz méter után egy földutat kereszteztem, jóval feljebb pedig a régi bauxitszállító utat.
A Pap-kúti völgy után rátaláltam a K barlang jelzésre, amire kitértem. Jó meredeken indult felfelé, de pár száz méter után kitértem jobbra a P+ jelzésre, az már szintben haladt. (A jelzéseket figyeld, elég halványak!) Így jutottam el ahhoz a Hajszabarnai Pénz-lyuk barlanghoz, ahol a sztori szerint az egyik betyár rejteke volt.
A barlang után a piros kereszten mentem tovább, majd a piroson és egy jelzetlen úton át visszaértem a kék barlang jelhez. Innen mentem tovább a Kéken, megkerülve a Pápavár hegyét. (Egy szakaszon a Közép-dunántúli Piros túrával együtt halad az út, így annak a bélyegzését is beszereztem a Pápavárnál.)
Ezután olyan szakasz következett, amelyen nagyon jól lehetett haladni. Végül egy piros-fehér csíkos sorompó jelezte, hogy visszatértem a civilizációba. Nemsokára elértem a piros kereszt és a lila Mária út keresztezéséhez a Hideg-völgyben. Úgy száz méterrel arrébb egy fából ácsolt tető jelzi a helyreállított mészégetőt - ami egy évtizedes magára hagyatottság után lassan össze is fog dőlni.
Ezután a kék jelzés már Bakonybél fölé ér. Végig mentem, egészen addig, amíg a kerítések el nem fogytak, és jobbra egy fahídon átsétáltam a patak felett. Ezután jobbra visszafordulva hamarosan pár információs tábla következett, majd jobbra egy kapun (fahídon) át fel lehet menni az egyik vendégház bejáratához - ott van a bélyegző. A rikító sárga falú épület könnyen észrevehető.
Hamar elértem Bakonybélt, így lepakoltam a szállásomon, és még elrohantam (na jó, elvánszorogtam) megnézni az aznapi utolsó vetítést a Pannon Csillagdában. Az állandó kiállítás az űrkutatás történetén meséli el az első csillagászoktól a Hubble űrteleszkópon át a marsjárókig. Van bőven olvasnivaló, de mindenre nem maradt időm - ha rendesen körbe akarsz nézni, legalább két órát szánj rá!
Visszafelé pont nyitva találtam a monostori templom ajtaját, így gyorsan beugrottam egy fotóra.
Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu
Az előző szakaszról itt olvashatsz.
Zalalövőtől Kustánszegig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél.
→ TovábbKerkakutastól Zalalövőig
Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.
→ TovábbVelemértől Kerkakutasig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.
→ Tovább