Velemértől Kerkakutasig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.
A szállásunkon reggeliztünk, zuhanyoztunk, összepakoltunk aztán még pluszban annyi ajándékot kaptunk, hogy autóval felvittek minket a veleméri templomhoz. Így könnyedebb, lazább napunk volt.
A templom megtekintése után a kék „dombon kereszt” jelzésen visszamentünk a temetőig, ott megtöltöttük a palackokat vízzel, és a kékre visszatalálva bevetettük magunkat az erdőbe. A Kövecses-hegy enyhe emelkedője után egy éles elkanyarodás jött, majd még inkább felfelé vitt az út, elsőször egy zöld kereszt jelzésig, majd tovább Asszonyfára. Kicsi falu, nincs bolt, csak egy autószerelő. Készüljünk fel rá, hogy innen tűző napos, erdőmentes szakaszok következnek, szántóföldek, táblák között.
Asszonyfáról elég hamar át lehet érni Szentgyörgyvölgyre, szinte össze vannak épülve. Közben olyan traktorra leltünk, ami mintha egy Pixar-rajzfilmből bújt volna elő, és találtunk egy Kádár-kori drónépítési kísérletet is. :-)
Szentgyörgyvölgyön ne felejtsünk el bélyegezni, már csak azért se, mert egészen kulturált, szép helyen van a bélyegző, így megfejelhető a bélyegzés egy kávéval, croissant-nal, de vehetünk akár levendulazsákot is. Szemben a Sárkányölő Szent György szobrot is nézzük meg, a sárkány anatómiai részletességű ábrázolása teszi az alkotást egyedivé.
A Coop üzletben vásárolhatunk egyet, majd pont itt kell letérni a keresztutcára, ott, ahol a másik irányban az Új Élet MTSZ-felirat látszik. Pár lépés, és már rá is találtunk a település híres templomára. Fakazettás mennyezetét 1829-ben Patkó András (1755-1839) református tanító festette.
Innen az út egyenesen visz tovább. A Lóka-patak hídját keresztezve hamar átértünk Kógyár (nem Kőgyár!) ritkás házai közé. Az utolsó házakat is elhagyva balra tér le az út, majd a napnak kitéve, földek között folytatódik. Az útvonalat úgy vezették át Felsőszenterzsébetre, hogy végig a tűző napon, a jobbra és balra is látható erdősávok teljes nélkülözésével menjen a lelkes turiszt.
Felsőszenterzsébetre betérve egy rövid kitérő balra a dombon, kereszt jelzésen a régi harangláb. Akkor is megér 10 percet, ha egyébként korábban már láttunk ilyet. Visszatérve, a faluban együtt halad a kék és a kék kereszt jelzés, így juthatunk át Alsószenterzsébetre, ahol csekély létszámú, de annál nehezebb a lakosság.
Itt már semmilyen bolt nincs, úgyhogy hamar folytattuk is az utunkat. Kétszer is átkeltünk egy-egy patak felett, a második hídnál egy fűzfa tövében le is pihentünk. Igen jólesett már az árnyék. Innen egy aszfaltút keresztezése után (balra Bajánsenye 11, jobbra Lenti 15) jutottunk át Kerkakutasra, ahol az aznapi szállásunk volt a Hétkutas Vendégházban. Az itteni naplementével búcsúztattuk el a napot.
A cikk Papp Géza blogján is olvasható.
Az előző részt ide kattintva találod.
Zalalövőtől Kustánszegig
2022.06.11.Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél.
→ Tovább
Kerkakutastól Zalalövőig
2022.05.30.Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.
→ Tovább
Őriszentpétertől Velemérig
2022.05.04.Nem kényelmes az út Budapestről Őriszentpéterig, de a látványosságok miatt bőven megéri. A Kéktúra blog folytatódik a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra egyik őrségi szakaszával.
→ Tovább
