Vértesi élménytúra kezdő kéktúrázóknak Csókakőtől Gántig
A pazar fekvésű, szépen restaurált csókakői vár, az alatta elterülő réten felállított igényes szoborpark, a Vár-völgy meghitt, madárcsicsergős hangulata, a Vértes-fennsík szintben hullámzó, ligetes erdei, Kápolnapuszta megdöbbentő története, végül Gánt kedves kis utcái az Országos Kéktúra Csókakőtől Gántig kanyargó, alig 14 kilométeres szakaszát igazi élménytúrává varázsolják.
A szakasz rövidsége és látnivalói mellett az sem elhanyagolható szempont, hogy létezik közvetlen autóbuszjárat a két település közt, ennek köszönhetően a logisztika sem bonyolítja meg túlságosan a túra tervezését. A gánti községházától szinte pontosan fél óra alatt zötykölődik át a busz Csókakőre, rövid készülődés, szerelékigazítás, és már indulhatunk is.
A leszállást követően már az első lépésekkel kapaszkodásba kezdünk a vár felé folyamatosan emelkedő tiszta, rendezett kis utcákon. A Kéktúra útvonala közel hét évtizeden át Csókakő főutcáján haladt a Vértes nyugati hegyei felé, nemrég azonban elterelték, így a jelenlegi nyomvonal Söréd felől érkezve, csupán a település végén szegődik mellénk, a keskeny kis Vár utcában.
Az elmúlt években nem sok változás történt a faluban, ami feltűnő, hogy rengeteg a cica, továbbá a Vadász presszó, ahol az első kéktúránkon, 2010-ben még bélyegeztünk, úgy néz ki, sajnos bezárt.
A várhegy alatt elterülő jókora tisztás azonban annál több meglepetést tartogat. A régebben csupán „bányaudvarként”, vagy „váraljaként” emlegetett füves terület elnevezése a Horthy-szobor 2012-es felavatása óta Nagy-Magyarország térre változott. A számos igényes alkotásnak otthont adó tágas rét a felette magasodó várral, tájékoztató táblákkal és a büfével igazi családi piknikező hely lett.
„Ez egyetlen fából van kifaragva!” – álmélkodik egy szemlélő a „Kárpátok Őrének” szépen faragott szobrát nézegetve, és valóban, a Demeter József fafaragó által készített, 2019 július 19-én felavatott, szépen kivitelezett szobor egyetlen hatalmas tölgyfa törzséből lett kialakítva. Ami az igényességet illeti, a tér többi alkotása sem marad el a Kárpátok Őre mögött. Hunyadi János, II. Rákóczi Ferenc, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós szobra, a Magyar Csendőrség oroszlános emlékműve és a Nagy-Magyarországos alakzatba írt József Attila vers kidolgozása is nagyon szépre sikeredett.
Ha már erre járunk a Kéktúra során, mindenképpen érdemes felkapaszkodni a felettünk magasodó csókakői várba, nincs olyan magasan, mint ahogy lentről látszik, a belépés ingyenes, a kaput reggel 9-kor nyitják. A várkapu őrei, három élénk kis cica szívesen fogadnak egy kis eleséget, vagy ha más nincs, a simogatás is megteszi.
Mi tagadás, nekem nagyon sokáig nem tetszett Csókakő várának restaurálása. Amit a lelkes csókakői várbarátok a 90-es évek közepén elkezdtek megóvni, és nagyon szépen eredeti kövekből felépítettek, azt a Várprogram keretében zajló munkálatok során a modern építőanyagok felhasználásával sikerült majdnem teljesen elrontani. Immár négy esztendeje, hogy utoljára láttam ezt a kis vértesi erősséget, akkoriban ilyen érzésekkel távoztam. A téglával való visszaépítés ugyan most sem tetszik túlságosan, viszont a vár jelenlegi hangulatát, állapotát, autentikus részleteit, és nem utolsósorban a pazar kilátását összegezve azt kell mondjam, hogy
komoly értékmentés volt itt, sokkal szívesebben nézegetek egy ilyen, itt-ott téglával kiegészített, de restaurált várat, mint egy pusztuló, végóráit élő, omladozó romot.
A vár és a Bakony felé nyíló pazar panoráma megtekintése után a várhegy északi oldalán, a piros és zöld rom jelzéssel ellátott meredek lépcsősoron izgalmas ereszkedéssel érjük el újra az Országos Kéktúra Vár-völgyben kanyargó hangulatos ösvényét. Túránk legszebb, ám egyben legnehezebb szakasza következik, melyen lassan, de biztosan kapaszkodunk fel a Vértes fennsíkjának 400 méter fölé emelkedő nyugati peremére.
A meredek hegyoldalak övezte szurdokszerű völgyben néhol kidőlt fák állják utunkat, melyekre lepihenve percekig hallgathatjuk a szinte érintetlen, öreg erdő csendjét, melyet csupán a tavaszt köszöntő kis madarak dallamos csicsergése tör meg olykor-olykor.
A völgy zárlatánál egyszer csak a Csókakő és Mór határát jelző Határnyiladékban futó, keskeny erdészeti aszfaltútra lépünk, ezen folytatjuk tovább utunkat Gánt felé. A Kocsmáros-dombnál földútra váltunk, melyen tarvágások által szabdalt, ligetes erdőkben jó tempóban haladva érjük el a Vértes-fennsík beszédes nevű erdőrészleteit. A Vén-cser és az Öreg-bükk minden bizonnyal évszázadokig helytálló nevek voltak, napjaink nagyüzemi erdőgazdálkodása azonban csupán hírmondónak hagyott meg azokból az öreg famatuzsálemekből, melyek egykoron a Vértes-fennsík ezen erdeinek névadói voltak.
A Géza-pihenő közelében azért kapunk némi ízelítőt, milyen is lehetett régen az igazi, öreg cserfák és bükkök alkotta vértesi erdő, ezen a területen ugyanis mostanában – talán nehéz megközelíthetősége miatt – nem volt tarvágás. A pihenő kő-obeliszkjét magunk mögött hagyva egy törmelékes, szűk völgyben ereszkedve érjük el az Antal-árokban balról érkező kék + jelzést, a kéktúra régi, Hajdúvári-vadászházat is érintő klasszikus nyomvonalát, melyet szintén csak az utóbbi években tereltek el a mai útvonalra, a Géza-pihenő kedvéért.
A Gánt felé tartó széles szekérutat elérve, a villanyvezeték mentén érdemes egy rövid kitérőt tenni a kék kör jelzésen az egykori kis vértesi falu, Kápolnapuszta irányába.
A második világháború során végzetes veszteségeket elszenvedő kis település temetőjénél felállított tájékoztató táblákról részletesen megismerhetjük a falu pusztulását okozó tragikus eseményeket, a bemutatott fotók segítségével pedig magunk elé képzelhetjük az alig száz esztendővel ezelőtt még virágzó kis erdei telep hétköznapi életét is.
Bár a kegyetlen háborús események végleg megpecsételték Kápolnapuszta sorsát, néhány házban még évtizedekig éltek az itt maradottak. Így fordulhatott elő, hogy az 1979-es „Másfélmillió lépés Magyarországon” című filmsorozat vértesi epizódjában Rockenbauer Pál és csapata még beszélgetést tudott rögzíteni Kápolnapuszta utolsó lakójával, Farkas Lászlóval.
A vértesi kéktúrák érdekessége, hogy Kápolnapuszta akkoriban még bélyegzőhely volt, a nyomvonal a temetőt, a megmaradt házakat és az itt kialakított kulcsosházat érintve kanyargott Mindszentpuszta, majd tovább Várgesztes felé.
A bauxitbányászati múzeumáról és geológiai bemutatóhelyéről híres egykori bányásztelepülés, Gánt kedvelt turistacsomópont, remek kiinduló-, illetve végpontja a Vértes hegyeibe tervezett kirándulásoknak. Túránk végeztével ehetünk egy jót az 1915-ben alapított, méltán híres Vértes Vendéglőben, de ha kedvünk tartja, akár itt is alhatunk a bélyegzőhelyként is ismert, szépen felújított Gránás Turistaházban.
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma
2024.10.15.Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább
