Veszprémi séta: a völgyhídtól a kolostorromokig
Folytatódik a városnéző séta, Veszprémvölgy után ezúttal a Séd partján.
A lépcső aljától hamarosan „A part alatt…” nevű játszótérhez érkezünk. Ennek a helyén volt a kérész életű, átgondolatlan koncepciójú Úttörő Kemping a 60-as években. Nemsokára az 1958-ban nyílt vadasparkhoz, ma állatkerthez érkezünk, mely Kittenberger Kálmán zoológus, Afrika-kutató nevét vette fel.
A bejárattól a figyelmünket már egy hatalmas viadukt, a Szent István völgyhíd köti le. A viadukt Magyarország első és egyik legnagyobb ívszerkezetű völgyhídja, Veszprém jelképe. A Séd két oldalán lévő Jeruzsálemet köti össze a Temetőheggyel. Teljes hossza 185 m, legnagyobb magassága 37 m. Építéskor kialakítottak egy kilátóteraszt is rajta és lépcső is vezet a völgybe. A híd gondolata a 8. sz. főút építése kapcsán vetődött fel először. A Gömbös kormány 1934-ben határozta el egy Székesfehérvártól építendő főút megvalósítását, mely Rábafüzesen keresztül érné el az osztrák határt és Ausztriában folytatódna Grazig, ahol csatlakozni lehetne a Német- és Olaszországba tartó utakhoz.
A 8-as főutat az akkori városvezetők kérésére építették ki a városon keresztül, ami roppant forgalmat zúdított rá csaknem 50 évig, a veszprémi körgyűrű elkészültéig. Tervezését Folly Róbert mérnökre bízták. Az építkezést az állványzat felállításával 1936-ban kezdték el, 1937 decemberében pedig átadták a betonszerkezetű hidat a forgalomnak. A II. v. h. alatt a visszavonuló német csapatok részben felrobbantják. 1947-ben ugyancsak Folly Róbert tervei és irányítása alapján eredeti szépségét visszaállítják.
Államalapítónk tiszteletéről róla nevezték el az átadásakor, de az elkövetkező évek ideológiai változásához igazodva neve többször változott. Volt Nagyhíd, Völgyhíd, sőt még Rákosi Mátyás nevét is viselte. Eredeti elnevezését 1988-ban kapta vissza.
Átsétálva a viadukt alatt a Vízvezetéki Gépház 1896-ban átadott épülete késztet megállásra. Az egykori szivattyúház ma Vízközmű Múzeumként funkcionál. Ezen a szakaszon egykor fürdőházak, kékfestőműhelyek sorakoztak. Tovább haladva sokan nem is veszik észre, mi mellett mennek el. Ha azt halljuk, hogy „Szikla”, akkor mindenkinek egy kalandfilm, vagy egy pankrátor ugrik be. Pedig Veszprémben már a legkisebbek is tudják, hogy a Szikla egy titokzatos katonai bunker.
Így hívják ugyanis a Magyar Honvédség Légierő Parancsnokságának központját. Innét figyelik az ország légterét, és gyanú esetén innét riasztják a Grippeneket.
Kívülről egy jelentéktelen épületről van szó, de az utcaszint alatt 21 méterrel történnek a fontos dolgok. Itt működik a több ágból álló titkos katonai bázis, aminek az alapjait 1938-ban alakították ki, széfként a Magyar Állam kincsei számára.
A megbízó a Magyar Nemzeti Bank volt, tervezését német katonai mérnökök készítették el. Már ekkor is hármas funkciót látott el, a bank trezorja mellett polgári védelmi és katonai célokat is ellátott A kibetonozott, dolomitba vájt rendszer a teljes lezárása alatt is egy hónapig életben tudta tartani a bent lévő embereket. Ezért a bombázások alatt óvóhelyként is funkcionált, sőt kórházat is alakítottak ki, ami 1945-ben több hónapon keresztül működött is.
Az óvóhelyet azonban a béke beköszöntése után sem hanyagolták el. A hidegháború évei alatt atombiztossá tették, sőt a 80-as évektől már a nukleáris sugárzás ellen is védett. Légvédelmi egységként a 60-as években kezdett el működni, és ezt a funkcióját ma is ellátja.
Azonban a legfontosabb szerepét 1944. november 4. és december 6. között látta el. Ekkor a menekülő nyilasok itt őrizték a Szent Koronát ás a Szent Jobbot. Erre a Jókai utcában egy tábla is emlékeztet, amiről azonban nem derül, hogy ekkor nemcsak a koronázási kincseket, hanem az ország 30 tonnás aranykészletét is itt rejtették el.
A Jókai utcából sétáljunk vissza a Patak-térig, ahonnét éttermek, divatos bisztrók közt folytatjuk utunkat. Ezek közül nem egy malomként üzemelt, de az új funkciójuknak is tökéletesen megfelelnek. Az első ebben a sorba az első királynénkról elnevezett Gizella Étterem. A több mint 200 éves épület, mely a káptalani jószágkormányzóság épülete volt, közvetlenül a Vár alatt helyezkedik el, megadva a hely egyedi hangulatát. Dokumentumok szerint gyakran vendégeskedett e falak közt a Haza Bölcse, Deák Ferenc is.
A tér után célszerű valamelyik hídon átmenni, és a Séd bal partján folytatni sétánkat, de visszafele mindenképpen a Szent Benedek-hegy alatti oldalon jöjjünk, ahol szintén több száz éves épületek közt kanyaroghatunk. Ezen a részen az egykori kanonoki házak közt bolyonghatunk. Az igényesen kialakított épületeket később barokk stílusban átépítették, külsejükkel a városrész fontosságát és visszafogott gazdagságát jelezték.
A Veszprémre csodás kilátást nyújtó Szent Benedek-hegy dolomittömbje a Vár-hegy alacsonyabb folytatása, kopár fennsíkjáról a sziklák meredeken törnek le a Séd völgyébe. Jellegzetessége az 1904-ben állított Krisztust ábrázoló hatalmas kőkereszt. A Séd a hegy nyugati lábánál lévő meredek szikláknál vesz 180 fokos vadregényes kanyarulatot, hogy folytathassa útját.
A kereszt utáni meredek sziklafalat beszédesen a helyiek „öngyilkosok sziklájának” nevezik. A legenda szerint a szikla alatti ház gazdájának elege lett a gyakori csődületből, és az eseteket követő vizsgálatokból, ezért nagy halom szalmát rakott a szirt alá, így az öngyilkosjelöltek némi ficammal, ájulással megúszták a dolgot.
A szikla alatt hamarosan elérjük Szent Katerina-asszonyszeg városrészt, ahol Veszprém egyik legjelentősebb Árpád-kori műemlékének, a Szent Katalin kolostornak a romjai találhatóak. A Domonkos-rendi apácák és szerzetesek az 1220-as években jelentek meg hazánkban. Bertalan veszprémi püspök az ő számukra alapította a monostort 1240-ben. A kolostornak két híres lakóját ismerjük, a stigmatizált Magyar Boldog Ilonát és IV. Béla lányát Árpádházi Szent Margitot.
1246-ban Mihály fráter a kolostor elöljárója, ő veszi át Margit hercegnő tanítását. 1474-ben a rend generális magisztere Episcopi János perjellel eltávolíttatja a rendház nővéreit a klastromból, és domonkos rendi szerzeteseknek adja át. 1552-ben Veszprém először esik el az oszmán hódítás éveiben, a kolostor ekkor pusztul el.
A zárda temploma a 13. sz-i építésekor kelet-nyugati tájolásban készült, hosszú hajóval és egyenes záródású szentéllyel. A templomot később gótikus stílusban átépítik, ennek jegyei a mai romokon is fellelhetőek. Az egykori épületegyüttesből ma már csak a templom romjai láthatóak, az apácazárda helyén házak, kertek találhatóak, melyek a feltárást sem teszik lehetővé. A templomban 1936-ban Rhé Gyula, majd 1966-ban Dax Margit végzett kisebb kutatásokat.
IV. Béla seregei 1241-ben döntő vereséget szenvedtek Batu kán mongol seregétől. Muhi határában. A király és felesége, Laszkarisz Mária bizánci hercegnő Dalmáciába, Klissza várába menekült a tatár horda elől. A királyi pár fogadalmat tett, hogy a tatártól való szabadulás esetén születendő leányukat Istennek ajánlva apácának adják. Margit 1242. január 27-én született meg az Adria partján álló várban.
A kis hercegnő nevelését 1246-ban veszik át a veszprémi zárdában a királynétól. Későbbi iratok szerint a nevelőnője Boldog Ilona lett, de erről Szent Margit legendájában nem esik szó. A háromrészes legenda Margit kolostori életéről, csodáiról és a vele élő apácák vallomásából fest képet a szent életű leányról.
Az ifjú apáca 10 éves korában kerül a veszprémi püspökséghez tartozó Nyulak-szigeti (Margit-sziget) zárdába, melyet apja építtetett. hogy közelebb legyen szüleihez. Nevelője itt Olympiades nővér lett, fogadalmát 1254-ben tette le.
Az elkövetkező években két király is a kezéért folyamodott, ekkor lehetősége lett volna a fogadalom visszavonására, de ő inkább Isten jegyese maradt. A keresztény egyházak az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképét látják benne. Még a legmegalázóbb munkákat is szívesen végezte, szó szerint rongyokban járt. Éjjel imádkozott, nappal pedig kemény munkát végzett, sőt gyakran meg is korbácsolta magát. A legenda szerint jövendőmondó képességgel is rendelkezett, mely többször is hasznára volt apjának a diplomáciai tárgyalások során.
Önsanyargató, vezeklő életet élt, részben ennek is köszönhető, hogy fiatalon, 1270. január 18-án meghalt. Halála után kezdeményezték szentté avatását. Hivatalos egyházi vizsgálat indult csodáinak kivizsgálására. 1276-ban már boldoggá is avatják, de szentté avatására egészen 1943-ig kellett várni.
Ezzel végére értünk sétánknak a Királynék városának egyik legszebb részén, azonban rengeteg csoda vár még felfedezésre a városban, amiért érdemes elruccanni ide.
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
Egy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
2024.10.16.Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább
