A Visegrádi-hegység évmilliókkal ezelőtti változásainak köszönhetően alakultak ki a Duna két partjának azon meredek sziklaletörései, melyek a Dunakanyar csodálatos látványával napjainkra a természetjárók kedvelt helyszínei lettek. Ezt mondhatja el magáról a hegység északkeleti részén keletkezett Szob - Esztergom - Pilismarót közötti süllyedék is. A Búbánat-völgy szomszédságában, a Duna fölé emelkedő sziklaormon lévő kereszt mellől 180 fokban látjuk be a folyamot a Kovácspataki-szikláktól egészen Szobig.

1 / 21

Kattints a fotóra a nagyított panorámaképért!

Az előkerült régészeti leletek bizonyítják, hogy a terület már 3000 éve is lakott lehetett, a beszédes helynevek pedig a történelem viszontagságairól árulkodnak. A Búbánatvölgy, Basaharc, Basakert és Bánom elnevezések a török kori keserű uralomra emlékeztetnek. Szerencsére napjainkban a szomorkás elnevezésekből már mit sem érzünk, a Búbánat-völgyben kirándulók kellemes pihenő övezetben találják magukat.

2 / 21

A parkolóból kb. 200 métert, a forgalmas 11-es főúton kénytelen megtenni, aki a piros háromszöget választja. Nehezen észrevehetően fordul be az ösvény a hegyoldal árnyába. Csörgedező patak mellett emelkedik a völgy a Hideg-kútig, ahol a forrásfoglaláson pajzs alakú tábla emlékeztet „Attila király atyánkra”. Egy éles bal kanyar után tovább emelkedik az ösvény. Jelzetlen, de jól látható csapás vezet a sziklakiszögellésre, ahol a Hideglelős-kereszt tekint a Dunára.

3 / 21

A régen járványkeresztnek is hívott emléket egy esztergomi gazda emeltette annak mementójaként, hogy családját elkerülte a fertőző veszedelem. A fakeresztet az idő vasfoga megette, ezért került helyére egy vasból készült, melyet Simor János érsek szentelt fel. A kereszt elnevezése az évente ide induló körmenet tagjainak köszönhető. Mire a zarándokok felkapaszkodtak a hegyre, megizzadva megfáztak, „hideglelést” kaptak a hűs dunai széltől. A csúcsról szétnézve, szélesen és hosszan kanyarog alattunk nagy folyónk. A Törpe-sziget zöldje, és alacsonyabb vízállás esetén egy homoksziget is kiemelkedik a vízből, melyen a vízimadarak békésen pihennek. A kövek, a látványos háttérrel, letelepedésre késztetnek, ezért már itt elkezdtünk falatozni. Nem időztünk túl sokáig, mert még az út java előttünk állt.

4 / 21

Leereszkedve, újból csatlakoztunk az eredeti jelzéshez, és a Sas-hegy irányába indultunk. A térkép szerint is jelzett meredek szakasz tényleg nehéznek bizonyult, de nem jobban, mint pl. a Zengőre, vagy akár a Naszályra vezető emelkedők, amikre azonban a kartográfusok külön nem hívják fel a figyelmünket. Az izzasztó kaptató előnye, hogy méterről méterre egyre jobban kitárulkozik mögöttünk a Duna ezüstös szalagja, ami indokolja lassú, pihenőkkel megszakított haladásunkat. A Sas-hegy „dombjáról” (322 méter) kényelmes, széles erdei úton ballagtunk a basaharci elágazásig. A csatlakozó Mária-út szekérútja egy erdőirtás mellett vezet. A kevesebb mint két kilométernyire fekvő Savó-kúti tisztás újabb lehetőség egy röpke pihenőre. A rét végén ismét a fák árnyékába betérve haladtunk tovább.

5 / 21

A Pitvaros-völgy feletti gerincen szinte szintben érjük el a Dobogót. A szép kilátás a Vaskapura nyílik, de a dunakanyari panoráma után ezt már nem értékeljük túl nagyra. A képesfa a következő állomás, ahol egy éles jobb kanyar következik. A két apró Mária kép alig észrevehető, de az útbaigazító tábla szerencsére segítségül szolgál. Örök igazság, hogyha egyszer felmásztunk egy hegyre, akkor arról le is kell jönni. A zöld sáv erős lejtője is ezt bizonyítja. A szinte árokszerű mélyedésben a keresztbe dőlt rönkök nehezítették a haladást. Lejjebb, egy szép szálfaerdő mélyén már az egyre mélyülő sárga avartakarót is élvezhettük. Nemcsak a lehulló levelek jelzik az ősz közeledtét, de már a lila kikericsek hervadó virágai is az ösvény mellett fekszenek elboruló lágy száraik mentén. Elbambulva, csak az erdő illatának megváltozásából vettem észre, hogy egy sűrű fenyves csatlakozott mellénk.

6 / 21

Újabb réten át, már a Csenke-patak dzsungelszerű árterén vágtuk keresztül magunkat. Az őserdei feelinget erősítették a liánok tekeredő boglyai, és egy létra, melyen a turistaút átvezet. Pár lépés után a dzsumbujt elhagyva, hirtelen már a hétvégi házak közti civilizált világban találtuk magunkat. Az idő előrehaladtával a Fári-kúthoz vezető kitérőt nem iktattuk be, helyette léptünket könnyen szaporáztuk a szépen kialakított, kerékpárosok számára is jól járható murván. A piros sávon jobb kezünk felé tekintve visszaidézhettük kirándulásunk vonalát, annál is inkább, mert mellettünk magasodott az elhagyott hegygerinc.

7 / 21

Esztergom Kerektó városrésze már a hétvégi házak üdülőitől hangosabb, mint a ritkábban járt erdő. Megjelentek az autók is, amik a kerékpárosok és gyalogosok miatt szerencsére csak korlátozott sebességgel haladhatnak. A Búbánat-völgy tavacskái: Dédai-tó, Kerek-tó, Fürdő-, Mini- és Halas-tavak szépen, rendben sorjáznak a főút felé. A Kerek-tó és környezete, paradicsom a horgászoknak. Nem csoda, hogy partján minden stéget és padot jóformán a pecások uralnak. A büféből áradó ínycsiklandó illatok ellenére sem torpantunk meg, kissé fáradtan lépkedtünk a parkoló irányába.

8 / 21

A Búbánat-völgyben, neve ellenére szomorúságra nincs okunk. A tavak mellett kialakított kellemes pihenőhelyeken sokféle szabadidős tevékenység képviselői élvezhetik a kikapcsolódás élményét. Horgászás, biciklizés, túra, vagy akár csak egy délutáni séta erejéig is érdemes ide visszatérni.

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!