A sízés nálunk nem cél, ellenben a Normafát idén télen már szétcsúszkáltuk a szánkón, továbbá óvodába menet minden reggel, amikor csak lehet, lelkesen számoljuk és gyűjtjük a jégcsapokat is. Lehet, hogy ez a jégvarázs hatása (annál is inkább, mert a korcsolya a sízéssel szemben nagyon is megy), mindenesetre a hó és jég imádata megvan. Bár az is igaz, hogy amilyen lelkesek az elején, annyira gyorsan unnak bele a szánkózásba, cserébe akár órákig „havaznak”, azaz játszanak „csak úgy” a hóval.

Szánkó vs. hófánk

Így esett a jégcsapvadászat alkalmából Visegrádra a választás. Azt jól éreztük, hogy szombat reggel korán kell érkezni a fővároshoz legközelebb eső sípályához, s igazunk is lett. Mivel a hófánkra várni kellett, addig a szomszédos, kitűnő kilátást nyújtó és izgalmas szánkópályán melegítettünk be. Volt nagy siklás, hempergőzés, esés-kelés, kutyakergetés és hónak örülés. A szánkón elköltött tízórait követően vettük irányba az időközben megnyitott hófánkpályát.

1 / 17

Piknik a szánkópálya tetején

A hófánk lényegében egy nagy, erős „úszógumi”, amibe bele kell ülni, a nagyobbaknak a lába lóg kifele, a kisebbek lábastul ülnek benne, de minden korosztály erősen kapaszkodik az oldalán található kapaszkodókba. A felvonón itt is csak élvezkedünk, aztán a tetőn egy úriember rátol a „vályúra”, és annyit sem tudunk mondani, hogy bakfitty, már száguldunk is lefele pörögve, forogva, sapkát elhagyva. „Kiesni nem lehet” - mondta a személyzet az első csúszás előtt a lányoknak, akik leérve kicsit mintha hevesebben kapkodták volna a levegőt, és arcukon ott volt a „kicsit féltem, de egész nap legyünk itt Papa” jellegzetes kifejezése. Ennek persze elsősorban a pénztárca szab határt, mert téli mókának szánkózással egybekötve valóban kiváló: egy 10 menetes bérlet 4500 forintba kerül Visegrádon, s bár a sípálya tele volt, a hófánkpályán nem volt tumultus.

2 / 17

Csúcsüzem a szánkópályán

3 / 17

Az első menet a „vályúban”

Jégcsapvadászat és kutyaszán

Az Apát-kúti-völgy így télvíz idején jóval csendesebb, mint a sípálya, és ezt nagyra értékeltük. A pisztrángot kifogni most nem lehet, ellenben az íze ugyanolyan jó, és a kutyát is gond nélkül beengedték az Ördögmalom Étterembe. Fő célpontunk az étterem alatt található vízesés volt, ahol már egy korábbi - őszi - alkalommal nagyon sok falevelet leúsztattunk, s ez nagyon tetszett mindenkinek.

4 / 17

 Az Ördögmalom Étterem bejárata

Jég kevés volt, így most hólabdákat úsztattak a lányok, azzal építettek időszakos gátat, és nem igazán tudták megunni most sem a látványt. Hófánk ide, vagy oda, nekem úgy tűnt, a vízzé váló hóval történő, meglehetősen kérészéletű gátépítés jobban lekötötte a gyerekeket. A nagy játékból egy lovas szán csengettyűje zökkentett ki, rohantunk is fel a műútra szájtátva bámulni. Hát sajnos ezzel nem terveztünk, pedig kiváló programpont lehetett volna (amúgy az étteremnél és az étterem honlapján lehet érdeklődni).

Cserébe ihletet kaptunk, és befogtuk az 55 kg súlyú Babcit, hogy lefele húzza a lányokat kicsit. A fotón talán úgy tűnik, hogy ez ment, de mielőtt állatkínzásért feljelentene bárki, jelzem, a derék - és egyébként talált - Babci kutya nem igazán értette a helyzetet, a lányok meg közben ledőltek a nevetéstől a szánkóról. Úgyhogy kb. 10 métert sikerült teljesíteni.

5 / 17

Önfeledt hógátépítés a vízesés felső szakaszán

Mivel mind a patak, mind a havas erdő már ezen a szakaszon gyönyörű volt, az idő elment, ráadásul a Telgárthy-réten találtunk egy hóembert és mellette egy hókutyát, a kirándulás ezúttal elmaradt. A kutya annyira megtetszett ugyanis, hogy a nagy simogatásban sajnos össze is tört, úgyhogy vissza kellett építeni. Röviden összefoglalva: Visegrád, illetve az Apát-kúti-völgy télen is kiváló családi túracélpont.

6 / 17

Újjáépül a hókutya 

Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc

Kapcsolódó cikkeink:

Pisztrángfalás Visegrádon

Madáretetős kirándulás a Normafán

Varázslatos hazai vízesések

A Dunakanyar télen is elbűvölő