Visszatérés tavasszal az Alföldi Kékre
Újabb 23 kilométer az Alföldi Kéktúrán, gyönyörű tavasz, 12 fok, szikrázó napsütés, Károlyi-kastély, tavaszi daruvonulás, Árpádhalom, életfa, csongrádi dombok - végre újra a Kéken!
Március 28-án Csongrád megye felé vettem az irányt, és 5 hónap kihagyás után folytattam a tavaly megkezdett Alföldi Kéktúrát. Bár Hajdú-Bihar megyében hagytam félbe, az előrejelzések azt mutatták, hogy Csongrád lesz ezúttal egy makulátlanul szép, tavaszi túra színhelye.
Ótompahát - Nagymágocs - Szendreimajor - Árpádhalom - Újvárosi földek - Gádorosi határ volt a kiszemelt szakasz, mely kb. 23 km-es hosszával kellemes bemelegítésnek tűnt a hosszú téli, kevésbé aktív időszak után, tekintve, hogy bár sok hegyi túrában volt részem, az alföldi vándorlások egészen más terhelést jelentenek az izomzatra nézve. Még korábban 5, közel egyforma hosszúságú szakaszra osztottam fel magamnak a Csongrád megyei Kéket, de a hosszúság mellett figyelembe kellett vegyem a helyszín tömegközlekedéssel való megközelíthetőségét is, hiszen az én taktikám a kék bejárására az, hogy a végcélnál teszem le az autómat, innen tömegközlekedéssel eljutok a szakasz kiindulópontjához, majd onnan túrázok vissza az autómig. Most Gádorost közelítettem meg az autóval és onnan jutottam el busszal Ótompahátra.
Ótompahátról a Kék keletnek fordul egy forgalmas főút mentén, egy kerékpárúton haladva, Nagymágocs irányába. Kb. 2 km megtétele után végre eltávolodtam a zajos főúttól északra. Egy hangulatos erdő szélén (érdemes itt egy-két csapáson, ösvényen betérni a sűrűbe), földúton folytattam tovább az utamat. Később egyébként egy gazdaság bejáratához érve a jelzés is beterelt az erdőbe, így nyugati irányból közelíthettem meg Nagymágocs település méltán nevezetes kastélyát, mely a 18. század vége óta a Károlyiak keze alatt virágzott. A kastélykert kapujánál található portaépületben őrzik a kéktúra-bélyegzőt (ottjártamkor nagyon készségesek és segítőkészek voltak, csupán a nevemet jegyezték fel, gondolom, kötelezően, biztonsági okokból).
Pecsételés után, belépve a kapun szépen gondozott parkban közeledtem a kastély monumentális, jó állapotban megmaradt főépülete felé. Napjainkban szociális otthon működik benne, egykori berendezését pedig több múzeumban őrzik az ország különböző pontjain, ezért meg kellett elégednem azzal, hogy csak kívülről veszem szemügyre. Az épületet megkerülve egy hangulatos tó partjára értem, mely a kastélypark része; csónakházzal, filagóriával, szobrokkal, szökőkúttal, hatalmas famatuzsálemekkel, horgászati, csónakázási lehetőséggel, gazdag madárvilággal. A korabeli pompától megrészegülve, nehéz szívvel hagytam magam mögött a nagymágocsi kastély hatalmas területét. Betértem a takaros kis település központjába vásárolni, miután a reggeli készülődésnél semmi kedvet nem éreztem magamban a szokásos szendvicsgyártáshoz.
Keleti irányban hagytam el Nagymágocsot, néhány kilométeren át aszfalton haladva, melyről a Szendrei-majornál (Petőfi Sándor egykori apósa után kapta nevét, aki a Károlyiak jószágkormányzója volt a 19. században Nagymágocson) tértem le ismét keleti irányba, egy földúton tovább haladva. A táj képe innen kissé megváltozott, kisebb dombok, emelkedők, ereszkedők, majd egy akácerdő következett. Szinte lépten-nyomon felfigyelhettem kisebb-nagyobb őzcsapatokra, mezei nyulakra, itt-ott felröppenő fácánokra a vadban szemmel láthatóan gazdag vidéken.
Ottjártamkor még egy, tavasszal csak igen rövid ideig tartó látványos jelenségnek is szemtanúja lehettem, a tavaszi daruvonulásnak. Hangosan krúgatva húztak el V alakban fejem felett több alkalommal is a madárcsapatok, magasan az ég kékjén. Az erdőfoltot elhagyva érkeztem meg Árpádhalom kicsiny településére, melynek főutcájáról letérve, egy parkon keresztül jutottam a Károlyi-Berchtold-kastély nagymágocsi testvéréhez képest aprócska, de nem kevésbé hangulatos épületéhez.
A kastélyt még Károlyi Fredinanda, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszterének, Leopold von Berchtoldnak a felesége építtette egy 23 holdas erdő közepén. Tökéletes helyszíne lehetne egy Jókai-regény filmadaptációjának. Napjainkban könyvtárnak, iskolának és művelődési háznak ad otthont. A kastély parkjában még egy hatalmas turulszobor is található, valamint egy Árpád vezért ábrázoló mellszobor. A község vegyesboltja őrzi a kéktúrapecsétet (az épületen belül, így a bélyegzés nyitvatartásfüggő).
Mielőtt továbbindultam, tettem egy kb. 1 km-es kitérőt keleti irányba, az Orosháza felé vezető műúton, ahol nemsokára egy méretes kiemelkedésre, dombra lettem figyelmes, a tetején egy érdekes alakú, égbeszökő építménnyel, melyet Életfának neveznek a helyiek, és ahol ünnepeiket is tartják. Makovecz Imre állította 1989-ben. A legenda szerint ezen a dombon vert szállást Árpád vezér, a későbbi Ópusztaszer felé haladva a népével. Szép kilátás nyílik a tetejéről a környékre.
A településre visszatérve északi irányba fordított a kék, túrám utolsó szakaszán Gádoros felé. A korábbiakhoz képest már viszonylag eseménytelen úton (leszámítva egy könnyű kis tavaszi záport, melynek ösztönzésére kissé szaporáznom kellett lépteimet). Gabonatáblák közt, dűlőutakon haladva értem el a Gádorosra bevezető forgalmas műutat, mely néhány kilométer megtétele után elvezetett a túraszakasz utolsó bélyegzőpontjára, a Trófea sörözőbe.
Összességében nézve ismét egy szép részét teljesítettem az Alföldi Kéktúrának, melynek jelzettsége elég jól követhető volt, bár az utolsó, Árpádhalom-Gádoros közötti szakaszon gyérebben vannak felfestve a kék jelzések, így itt ajánlatos GPS vagy egy jó távcső használata, nehogy eltévedjünk.
Szöveg és fotók: Dr. Kacsmarik Ádám
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Teljesítménytúrázás kutyával
Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ TovábbÖrményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább