Szlavóniában, a Szlatina, Daruvár és Pozsega városok által határolt régióban, a Dráva és a Száva között található a Papuk-hegység. A két folyó vidékének síkságából emelkedik ki középmagas szigethegység formájában. Azonos nevű legmagasabb csúcsa 953 méter. Nevének eredete vitatott, a középkorban magyar nyelven Pozsega-havasának nevezték. A Dél-Dunántúl népe, Barcstól Mohácsig viszont Fekete-hegynek ismerte. A Tenkes kapitánya hatvanas években született filmváltozata tette ismertebbé, amiben Buga Jakab „odaát, a Fekete-hegyekben” történt farkast fogó hőstetteiről regél. Tiszta időben a Villányi-hegység magasabb pontjairól, kilátóiból is átláthatunk, de csak a távolban hullámzó fekete kontúr sejteti a hegy létét.

1 / 34

Mi, magyarok a Daruvártól Diakóvárig húzódó 80 km-es területet hívjuk Papuk-hegységnek, míg a horvátok csak a vonulat nyugati felét nevezik így. Kivételes természeti gazdagsága tette szükségessé a természetvédelmi park létrehozását, majd földtani értékei miatt az Európai Geopark Hálózathoz csatolták.
Itthoni ismertsége még nem széleskörű, de egyre több utazási iroda szervez egynapos kirándulást a környékre. Egyéni utazóként sem ördöngösség a megközelítése, hisz a drávaszabolcsi átkelőtől nincs 80 km. Több főút felől is támadhatunk, de a legegyszerűbb és leggyorsabb, ha a 34-esen Szlatináig, majd onnan délre Darnócig utazunk. Mondom ezt saját tapasztalat alapján, mert természetesen elsőre eltévedtünk Orahovicán, és Kutjevo felől megkerültük az egész hegyet. Ugyan ez nem volt elvesztegetett idő, mert cserébe az átkelés gyönyörű szerpentinje kifejezetten élvezhető volt.

2 / 34

A déli határhoz való közelsége miatt esett a mi választásunk is erre a csodálatos tájra. Villány környékén kirándulva, egy borongós, esős napot akartunk szebbé varázsolni. A meteorológia szerint belátható távolságra már napsütés ígérkezett, ezért indultunk Horvátország felé. Kényelmes reggelizés, némi hezitálás és a kerülőút ellenére is 11 óra után már a Jankovac felé vezető mesebeli erdei úton robogtunk.

3 / 34

A „robogtunk” az ugyan túlzás, mert a hegyi út minősége hagy némi kívánnivalót maga után, viszont a kakasmandikó, a májvirág és a hóvirág alkotta avarszőnyeg látványa minden eltévedést megszépített. A 475 méteres magasságban fekvő romantikus völgy tisztásán építették fel a Geopark fogadóépületét. Készüljünk 10 kunával, mert ennyiért parkolhatunk és léphetünk be. A turistaház mellett több kisebb épület is helyet kapott, köztük a Szuvenír, ahol a belépőt kifizettük.

4 / 34

A parkban minden egy horvát származású, magyar nemesi címmel rendelkező gróf nevéhez köthető. Jankovich József (1780-1861) negyvenéves koráig Bécsben élt, majd hazatérte után felújítatta a családi kastélyt és Jankovac felvirágoztatásán dolgozott. Máig az ő emlékét őrzi a 2006-ban megnyitott Gróf útja tanösvény, mely körbekalauzolja az érdeklődőket. Az itt élő németek jórészt üvegművességgel foglalkoztak, melynek nyomait később még láthatjuk.

5 / 34

A régi üvegfúvó telep helyére létesített két pisztrángos tó mellett kezdtük el a környék felfedezését. Sajnos az ismertető táblák egy részén csak horvát felirat olvasható, ezért félinformációk birtokában csodáltuk a természet szépségét. Hangulatos fahidak keresztezték az utat, mígnem a Jankovaci patak forrásbarlangjánál kötöttünk ki. A köveken a barlang szájához lépkedve a feltörő víz útja is követhető.

6 / 34

A hegyoldalban, hirtelen meredeken felfelé vezető lépcsőkön felkapaszkodva két üreget is megnézhetünk. Az egyik az uradalmat alapító gróf nyughelyéül szolgál, melyben felújított vörösmárvány szarkofágját tekinthetjük meg. Az eredeti sír a történelem viharainak áldozata lett, csakúgy, mint az egykori Jankovac. A másik barlang, melyben jelenleg denevérek tanyáznak, egykoron egy helybéli betyár, Maksima Bojanica rejtekhelyéül szolgált.

7 / 34

8 / 34

A tanösvény további állomásainál csak következtetni tudtunk az ismertető táblák tartalmára, de így is látványos sétaútban lehetett részünk. Az üvegesek temetőjénél különösebb horvát nyelvtudás nélkül is könnyen kiigazodhatunk, emlékezvén a hazai erdőkben felbukkanó egy-egy régi üveghuta mellett olvasható információkra. Jankovac dús erdeibe is az üveggyártáshoz szükséges, könnyen hozzáférhető, kitermelhető fa alapanyag miatt költöztek a német-cseh mesteremberek.

9 / 34

Az út hátralévő részén megjelentek a vízesést jelző, mindenki számára érthető piktogramok. A park legszebb látványossága a 30 méter magasból alázúduló kaszkád. A hegység legfiatalabb kőzete, a tufa által képzett fal tetejéről hull alá a Skakavac-vízesés. Jankovich gróf két folyó áramlását szabályozta annak érdekében, hogy a szárazabb időkre raktározza a vizet, így hozta létre ezt a csodát.

10 / 34

11 / 34

A víz mennyiségének és magasságnak köszönhetően Szlavónia-szerte egyedülálló természeti jelenséget figyelhetünk meg. A vízesés több ezer év alatt változtatva a helyzetét érdemelte ki az érdekes Skakavac (Grasshopper), magyarul szöcske elnevezést. Az biztos, hogy nekünk a látványtól szinte földbe gyökerezett a lábunk, ezért nem ugrándoztunk tovább, hanem jó ideig bámultuk az egyedülálló látványt. A tanösvény megközelíti a főutat, és úgy kanyarodik vissza a fogadóépülethez, ezért a vízesést már az út mellől is megpillanthatjuk. Jankovacon kívül a hegység még több látványos túraútvonalat, jó állapotban megmaradt várromot kínál, ezért mi biztosan visszatérünk még.

12 / 34

13 / 34

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!