Zajnát-hegyek, a Pilis „fenyvesszigete”
Piliscsaba vonzáskörzetében könnyű, de annál változatosabb körtúrát tehetünk, érintve a kilátásokban gazdag Zajnát-hegyeket és a Jenga-kilátót.
Első ránézésre talán fel sem tűnik, hogy a Pilis déli szegletében, Piliscsaba mellett van a hegységnek egy különleges tömbje. A fő vonulattól elkülönülve emelkedik a több szempontból is eltérő Zajnát-hegycsoport. A Budai-hegységgel szomszédos, attól a Kopár-hágónál válik el. A völgyben, közvetlenül alatta elvonuló 10-es főút leegyszerűsíti a megközelítését. Tömegközlekedéssel ez már jóval nehézkesebb, maximum a vonat jöhet szóba.
A hatvanas évek óta vendéglátóhely is szolgálja a kirándulók kényelmét. A termelőszövetkezetes érában kezdeményezték az étterem megépítését, de a faépület hamar leégett, helyére új kőépület került. Évtizedek múlva már az alapító unokája üzemeltette a modern, de erdős környezetébe jól illő Kopár csárdát. Ottjártunkkor úgy tűnt, az ikonikus éttermet végleg bezárták. Nagy, széles parkolója megmaradt, így az autóval érkezőknek nem gond a kiindulópont.
A Zajnát-hegyek feltételezhetően a középkorban kapta ezt a nevet. III. Béla francia származású feleségével érkezhetett az Aynard család is, akik királyi adományként kapták meg a közeli területeket, ahol várat emeltek. Nevükből származhat a Zajnát szó. Kopárosként való említése szerencsére ma már kevésbé aktuális, mert a 18. századi meggondolatlan fakitermelés okozta kopár foltok sebét gondos kezek azóta nagyrészt begyógyították.
A korabeli főváros megnövekedett igényének eleget téve termelték ki tömegével a közeli pilisi régió fáit, hatalmas tájsebet eredményezve. A pusztításban élen jártak az egykori tulajdonosok. Az elszegényedő Karácsonyi család tűzifa-kereskedelemmel igyekezett javítani anyagi helyzetén. Az 1782-es térképen még dús növényzetű terület a 19. századra bozótossá, majd kopárrá vált. A magyar kormány az 1900-as évek elejétől kezdeményezte az erodált területek helyrehozatalát, melynek adekvát eszköze az úgynevezett kopárfásítás volt.
A számtalan kritika ellenére a rekultiváció eredményes eszköze a feketefenyő lett. Az extrém szegény körülményeket is elviselő faj lehetővé tette a gyógyulás megindulását, mely az őshonos erdőtársulások visszatelepítésének adott esélyt. A kis kiterjedésű hegycsoport megismerését felfestett turistautak és egy tanösvény is segíti.
A Zajnát-hegyek különleges miliőjét tovább színesítik a dolomit eredményezte sziklakibúvások, melyek közül némelyeket hasonlatosságuk alapján neveztek el.
Túránkat a parkolóból induló piros jelzésen indítottuk, ami egy kis hídon hamar az erdőbe bújik. A körtúra-jelzés csatlakozásával a keskeny ösvényen hamar egyre feljebb jutunk, fenyőtüskék között lépdelve. A fenyvest egyéb fatípuscsoportok pettyezik, köszönhetően annak, hogy az 1993-as erdőtűz leégett területeire már tudtak tölgyet és csert is ültetni a vastagodó termőrétegbe.
Morzsálékony dolomitkövön sétáltunk egyre feljebb a hegyoldalban kanyargó ösvényen. Az északkeleti átjáró felett egy kiszögellés már tökéletes pilisi panorámával szolgál. A hegység jellegzetes kontúrja és a távoli házak látszanak innen.
A Vörös-hegyen, a Pilisi kilátások pecsételőhelyén a Lóri emlékhely, Gyula-pihenő kopjafáját egy fa mellé támasztva találjuk. Több leírás két oszlopot említ, de itt csak egyet találunk, melyen a két emléktábla lett rögzítve. A hegy túloldalán egy sávszerű, széles irtás vezet Pilisvörösvár széléig, mely tetszetős képe mellett jó kilátást is nyújt. Lesétáltunk a Sólyom-szikláig, amit egy kis jelzetlen csapáson találtunk meg a tanösvénybejáró mellett.
A sziklatömböt elnézve az elnevezése alaptalannak tűnik, mindenesetre tetejéről nagy élmény a kilátás. A szomszédos tanösvényjelölésen megkezdtük a visszakapaszkodást a Vörös-hegy magasságába, miközben az ismertetőtáblákon sok érdekességet olvashattunk. A Sas szikla fehér tömbje már kissé jobban hajaz a névadójára, de ehhez is kell némi képzelőerő.
Vércséhez is szokták hasonlítani, egy kuporgó ragadozómadarat formáz.
Két fülkeszerű mélyedése közül csak az egyik tekinthető valódinak, szerepük kétséges maradt.
Visszacsatlakozva a piros jelzésbe a Zajnát-hegyek legmagassabbikát, a Fehér-hegyet kezdtük bombázni. 385 méteren különösebb élményt nem éltünk át, ezért hamar a túloldali meredek lejtőnek kezdtünk neki. A tanösvény Iluska-forrás megállóhelye következett. Kellemes környezetben kiépített komfortos pihenőhely, asztallal, padokkal, esőbeálló házikóval. A valaha bővizű forrás nevét Petőfi János vitéze ihlette, ma már csak egy gazzal benőtt foglalat.
A kék kereszten bandukolva feltűnő, hogy visszatértünk a Pilisre jellemző közegbe, a fenyőket, dolomitot magunk mögött hagytuk. Az útról láthatatlan Posta-rétnél a Nagy-Kopasz kilátóját körösvényen érhetjük el. A déli útvonal combosabb, természetesen sikerült ebbe beletrafálnunk. Egy homokos vízmosásban küzdöttük fel magunkat.
A Dévényi Antalról elnevezett fakilátó a Jenga játék szerkezetéhez hasonlatos, építéséhez 132 köbméter gerendát használtak fel. Kilátószintjéről a panoráma nem hagy kivetni valót maga után, de a nagy szél miatt hamar magunk mögött hagytuk. A kilátó placc szintén kikapcsolódásra alkalmas, kirándulószemmel minden szükséges felszereléssel ellátott. A szelídebb lejtőn távozva ereszkedtünk Klotildliget szélső portáiig. Az Erdősor utcáról a jelzetlen Gábor útja csapáson másztunk vissza a Zajnát pirosára, ahol a körösvény ellenkező szárán ereszkedtünk vissza a parkolóba.
Három tó túrája - a Menguszfalvi-völgy szépségei
2025.01.17.Fiatalként, hegymászóként szerettem meg a Magas-Tátrát, nagyon. Most öregedő bakancsos turistaként tértem vissza, és ismét is elvarázsolt vad szépsége, egyedisége. Különösen igaz ez a túránk második napján felkeresett Menguszfalvi-völgyre.
→ Tovább
Teljesítménytúrázás kutyával
2024.12.04.Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl
2024.10.28.„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ Tovább
