1 / 23

Zalai túra? Vegyes érzésekkel megyek oda. Kedvelem az ottani embereket, még ha zárkózottnak is tűnnek néha. Valahogy olyan becsületes, dolgos, szinte régimódi kép alakult ki bennem róluk. A táj szép, de gyakori a sár, kevés a szint, a jelzések meg többnyire igen ritkák - vagy egyenesen hiányoznak. A rendező egyedületről azonban jókat hallottam Márk barátomtól, aki aztán el is jött velem a túrára, akárcsak Laci öcsém.

2 / 23

Hárman érkezünk tehát nyolckor Kallósdra, a picike falu művelődési házába. Előnevezésünknek hála, igen gyorsan indulhatunk is. Vagyis… dehogy! Forró tea, esetleg forralt bor? Uhhh, mindjárt kezdésnek? Ez igen! Engedünk a szívélyes kínálásnak, Márk meg csak somolyog: én szóltam! Így könnyebb nekivágni az első emelkedőnek, ami rövid is, kicsi is, de egy látványos helyre visz. Kallósd nevezetessége az Árpád-kori körtemplom, ami már ismerősnek tűnik az előzetesekből, az itiner címlapjáról - és a rajt-célból is látszik. A temetőn keresztül közelítjük meg, és örömmel vesszük észre, hogy nyitva is van.

3 / 23

Nosza, megcsodáljuk belülről is: amilyen apró, olyan bájos. Felmegyünk a karzatra is a rendkívül szűk, hangulatos csigalépcsőn, és magunkba szívjuk a látványt. Majd tempósan elhagyjuk a község szélét, és bevetjük magunkat a szőlők, présházak közé. Kőkereszt: ma sok ilyent láthatunk majd: vallásos, hívő emberek lakták (lakják?) eme vidéket. Itt jobbra fordulunk, de ide térünk vissza majd a folytatáshoz is.

4 / 23

Vizslás túratárs mellett megyünk. Ahogy elnézem, kutyája körülbelül 35-40 kilométert fog ma megtenni a húsz helyett. Láthatóan örül a szabadságnak, az utaknak és mezőknek. Talán a kevés, de mégis meghatározó hónak is. Annak mi is! Előző nap gyönyörű takaró hullott alá, és a bejárás fotói igencsak csábítók voltak. De tudtuk, hogy délután komoly olvadás követte, és erősen aggódtunk a sár és agyag miatt. Hát, van az is (főként a szántások szélén), de a helyzet sokkal jobb, mint amitől féltünk. Az ég pedig borult ugyan, de csapadék nem várható.

5 / 23

Apró pincék, présházak balról-jobbról. Sajnos sok tűnik gazdátlannak, elhagyatottnak. Talán más nemzedék, másféle emberek építették és gondozták őket. Az új kor új embere nem tudja-akarja ezt? Sajnálnám, ha eltűnnének, megszűnnének ezek az emlékek.

6 / 23

Mezők, kisebb-nagyobb dombok, halmok között haladunk. A hó mennyisége erős szórást mutat: néhol fehér a táj, másutt alig látunk foltokat belőle. Hideg nincs, az ég kékje pedig néha megmutatja magát.

7 / 23

Bebújunk egy erdőbe egy éles jobbos után. Meredek ereszkedés jön; igen óvatoskodik mindenki. Az avar csúszós. Jó eséllyel alatta sár és agyag van - hasonló adottságokkal. A feladat sikerül: esés és baj nélkül letudja mindenki. A jutalom pedig: az ott lent fogad, a kis völgyben. Deák Ferenc is ezt a vizet itta - el is nevezték róla a forrást, amit kis rács mögött találunk meg. Előtte pedig ellenőrző és ellátópont.

8 / 23

9 / 23

Vajas kenyér tormával? Ez komoly? De aztán elfogadom a szívélyes kínálást, üsse kavics - mindent ki kell próbálni. És finom, tényleg! A forralt bor viszont nincs még készen; azt nem várjuk meg. Így is elégedetten mehetünk tovább - még a nap is kisüt!

10 / 23

Fehérebb a hó, ragyogóan kék az ég, és még jól is laktunk. Naná, hogy remek így folytatni! Szőlők, gyümölcsösök… kanyargás, de eltévedni lehetetlen. Elképesztő mennyiségű világoskék szalag segít - legtöbbször nem is nézem: van-e egyáltalán turistajelzés?

11 / 23

Hamar elhagyjuk a kis Szent László-kápolnát is: egészen egyedi, különleges alakja változatosságot jelent a többi hasonló építmény között.

12 / 23

Az Öreg-hegyre indulunk fel a pompás időben. Szőlők és présházak, és egy érdekes, repülőgépet formázó szélkerék is felbukkan.

13 / 23

14 / 23

A gerincre érkezünk fel: a panoráma ámulatba ejtő. Nem is lepődök meg a célban, amikor az egyik fajta kitűzőn látom viszont. Szinte a túra esszenciája! Békés zalai dombok, hosszú völgyekkel, itt-ott hófoltokkal. Egy kis kilátót is találunk, de magánterületen áll, és felirat tiltja a használatát, így sajnálkozva kihagyjuk. 16
Északnak vesszük az irányt. Újabb dombok, gerincek és völgyek vonulata bukkan fel ereszkedés közben. Gyönyörködünk, és laza tempóban ereszkedünk.

15 / 23

Kallósd, újra! Az iménti kőkeresztnél kis ismétlős szakasz következik, de aztán átkelünk a kis úton, és jöhet a mai leghúzósabb emelkedő! Szerény domb, persze, de azért emelkedős, tényleg, és nem is rövid. A kilátása pedig ennek is remek. Érdemes visszafelé tekinteni, fotózni a falu irányába.

16 / 23

A következő kis kápolnát Páduai Szent Antal tiszteletére emelték. Ezt már az említett „domb-hegy” tetején, gerincén találjuk, kellemes séta közepette. Itt is kódot írunk, és aztán megkezdjük az ereszkedést a túloldalon.

17 / 23

Hóban, sárban, jégen mindig nehezebb a lefelé menet, mint felfelé. Most sincs másként: igen gondosan, óvatoskodva ereszkedünk. Kivéve Márk: ő több helyütt bele is szalad - és megússza szárazon. Nagy gyerekcsoport zsivaja előttem - majd aztán mögöttem. A lurkók láthatólag nagyon élvezik a kirándulást - beleértve havat, jeget, sarat is. Így jutunk be Zalakoppány utcáira, ahol aztán újabb ellenőrző pont - és újabb frissítés fogad. Reggeli után máris tízórai? Ráadásul egy szíverősítővel kezdünk… A derék zalai gazda alighanem sértésnek venné a visszautasítást. Szemem is könnybe lábad, de a körte párlata tényleg nagyon finom, akárcsak az azt követő remek forralt bor. És mintha még a zsír is különleges lenne: kedves lánykák kínálják, nem is győzik kenni. Itt ugyanis szép számmal összejövünk: vasvári ismerősöket is köszönthetek.

18 / 23

Kívül tágasabb - és nem ilyen meleg, párás. Folytatjuk hát utunkat a falu utcáin. Nem vagyok nyugodt: komoly kutyakoncert kísér, hatalmas házőrzők látványa aggaszt. De ép bőrrel távozunk, és térünk jobbra - ki a faluból. A nap megint elvarázsol fényével - majdhogynem melegével is. Az érzés legalábbis csodás: élményteli kilométerek ezek is. Pedig semmi különleges - csak erdők, mezők, és a félig-meddig havas táj.

19 / 23

Kaptató jön megint, aztán kitérés: a bezerédi Szent Vendel-kápolna az utolsó kód és ellenőrző pont a túrán. Meg is kerüljük, de sajnos bemenni nem tudunk. Visszatérünk hát, és irány Kallósd!

20 / 23

Kellemes ösvény, majd később betonút következik egy magtárforma épület után - és egészen érdekes jelzés néhány fán, ami - talán? - egy sebzett szívű macit ábrázol. A szalagozás azonban továbbra is 100%-os, tehát a maci legfeljebb csak különlegessége szempontjából érdekes.

21 / 23

Aztán két autó az út szélén. Kerülnénk őket, de egy páros is ott áll - és kínál. Ez komoly? Pár kilométerre a céltól? Nem csak sós és édes finomságok várnak ránk, de forró tea is… Már csak mosolygunk mi is Lacival, aztán betérünk balra, és jöhet a nap utolsó emelkedője. Túratárssal vetődünk megint össze - ma már sokadszorra. Kellemesen elbeszélgetünk, és közben rohan a táj - és az idő is.

22 / 23

Csoda-e, ha Kallósd tűnik fel? Végig az utcán (persze itt is sok-sok kutya), néha meghökkentő színű házak - de aztán itt a templom és a rajt-cél is. Órát nézek: 19,99 kilométer lett a táv - hozzá 3:53-as idő, amivel kellemesen elégedettek vagyunk. És megkapjuk a bőséges célgulyást, valami kitűnő chiliporral… és persze forró tea, forralt bor, most is. Élek a lehetőséggel, és gratulálok Rékának, a főrendezőnek: kiváló esemény volt! Nekünk meg a kedves hölgyek: oklevelet és kitűzőt adnak át. Naná, hogy a havas tájat választom - a körtemplomosért meg majd eljövök legközelebb…

23 / 23

Szöveg és fotó: Gombos Kálmán

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Kapcsolódó cikkeink:

Göcseji gyalog galopp

Olajos körút a Zalai-dombvidéken

Barangolás az magyar olajbányászat bölcsőjében