MOLFresh Corner

MOL természetjáró blog

Szöveg és fotó:
2024. június 13.

Zálogba kapott idill a Börzsöny eldugott szegletében

Vannak helyek, amelyek azonnal belopják magukat a szívünkbe. Látványos miliőjükben elidőzve másképp érzékeljük az idő múlását, apró részleteik megelevenedett varázslattal töltik meg a teret.

A természetjárás széles élménypalettájáról ez alkalommal a csendet, a békét és a szemlélődést választottam. Mindezek együttes megtapasztalására megvannak a favorit helyeim, melyek évszakoktól, időjárástól és hangulattól függően más-más elmélyülésre hívnak. Legkedvesebb hegységemnek több ilyen pontja is van, köztük az egyik, a panorámájával, sziklagyepével, illetve kora nyári környezetével gyönyörködtető Zálog-bérc. A korábban itt megtapasztalt harmónia már-már álomképként élt bennem, melynek újra átéléséhez vissza kellett térnem a Börzsöny eme, kevesek által ismert sziklateraszos helyszínére.

Kedvenc időszakom a tavasz vége, a nyár eleje, amikor még nincs túl meleg, lágy a szellő, még tartja magát a kikelet harsányzöld árnyalata, ám a nyári gyepek virágpompája már megjelent. A kék égboltot felhők fodrozódnak, és amerre csak az ember jár, növények illata tölti meg a levegőt. Ezek az állapotok nem tartanak soká, ezért kihasználva egy június eleji szép napot, felkerekedtem, s meg sem álltam börzsönyi „rejtekemig”, ami ilyenkor mutatja meg legszebb arcát.

Nagyirtáspuszta felől érkeztem a hegység központi részének nyugati féltekére, a hegyekkel körbezárt, kisirtási völgykatlanba. A kényelmet és nyugalmat kínáló kulcsosházak és az itt is megálló Nagybörzsönyi Erdei Vasút jelenti a hely elsődleges vonzerejét, de a patakok összefolyásánál fekvő, elzárt környezet önmagában is hangulatos pihenőhely. Kicsit körbenéztem, hogy változott-e bármit is Kisirtáspuszta menedékhangulata, de nem kellett csalódnom: még mindig vágyom rá, hogy egyszer eltöltsek itt egy hetet.

Nem időztem sokat Kisirtáspusztán, várt rám a Zálog-bérc, és a hőn vágyott kikapcsolódás. Rövid kirándulásom lényegében erre a sziklaszirtes piknikre volt kihegyezve, ahol szemlélődni, elmélyülni szerettem volna.

A Kollár-völgyben az egykori kisvasút nyomvonalán kezdtem meg az emelkedést, majd rövidesen befordultam a Száraz-fa-bércet és a Zálog-bércet elválasztó kaptatós völgyszorosba. Már magasan járt a nap, ami a gyorsan közlekedő felhőkkel élénk árnyjátékot festett az erdőbe. A rengeteget átjáró illanó fények keringőzve kísérték lépteim, s ez az elbűvölő látvány kellemes előjátéka volt mindannak, ami a Zálog-bérc platóján várt rám.

A Zálog-bércre nem vezet jelzett turistaút, de egy jól járható széles ösvény egyértelműen felvisz a dél felől meredeken kiemelkedő magaslat természetes kilátójához. Ezt a helyet a térképen „Szép kilátás” felirat jelöli. Vadászles és egy vadetető szegélyezi az utat, ekkor már látjuk az erdő szélén felsejlő világosságot, ahol majd kinyílik körülöttünk a tér.

Nem az orom alig beazonosítható csúcsán, hanem a keletre és délre letörő hegyoldalból élvezhetjük a Börzsöny egyik legfestőibb panorámáját, ahol a nyomok tanúsága szerint a vadak is gyakran szeretnek időzni. A napsütötte lanka vadvirágos sziklagyepét andezittömbök tagolják, vadregényes környezetet teremtve.

Megérkeztem, s egyből leheveredtem. Minden olyannak látszott, mint amilyennek elképzeltem: nincs kánikula, ragyogóan süt a nap, és színes a táj. Azonban még nem ideillőnek, idegennek éreztem magam. Tudtam, hogy kell még egy kis idő, mire lélekben is kellően lelassulok, s csak ekkor válhatok az idill részévé. Sokáig nem váratott magára a hangulat, mert ahogy üldögéltem, egyre-másra történtek az események..

A táj ez alkalommal is lenyűgözőnek hatott. Erről a pontról a Kollár-völgy felső kanyarulatának mélyen bevágódott katlanjára, az azt lezáró Nagy-Inóc elnyúló tömbjére és a szemközti Nagy-János tetőre látunk rá, melynek erdővel borított egysége a Börzsöny egyik legszebb, kevesek által ismert panorámáját alkotja. A távolban a dél-börzsönyi tűzhányók közül a Nagy-Sas-hegy és a Só-hegy jellegzetes kúpjai bukkannak fel.

Miközben csendben majszoltam a szendvicsemet és egy galacsinhajtó bogarat figyeltem szorgos munkájában, szárnysuhogásra lettem figyelmes. Tőlem alig pár méterre egy héja készült leszálláshoz, de a fák takarásából érkező madár csak későn vehette észre mozdulatlan alakom, mert mondhatni meghőkölve változtatott irányt. Ilyen közelről még nem láttam ezt a vadászt, de arra aligha volt időm, hogy megörökítsem a találkozást.

Kényelmesen elterültem a gyepen, figyeltem és hallgatóztam. A napfény meleg békességgel árasztotta el a háborítatlan tisztást, lágy szellő ringatta körülöttem a füvet, hétköznapi gondolataim kezdtek elcsendesedni. Figyelmemet egyre inkább a növények színei, formái, apró részletei kezdték vonzani: lenyűgözött és kíváncsivá tett gazdagságuk. Ráadásul majdnem mindegyik virágon lakmározott, gyűjtögetett, vagy éppen csak pihent valamilyen rovar, ami még izgalmasabbá tette a megfigyelést.

Feltápászkodtam, és a tisztás, illetve a sziklák felfedezésére indultam. Ahogy jöttek-mentek körülöttem a különböző lények, az addig magányos szemlélődésből mondhatni társasági program kerekedett. Az egyik emígy, a másik amúgy mutatta be mesterségét, némelyik lepke vagy bogár rajtam pihent egy-két percig, de voltak olyan mohó virágporfalók is, akik nem vettek tudomást a fürkészésemről. Minél közelebbről kezdtem vizsgálni ezeket az élőlényeket, annál jobban lenyűgözött kicsiny életük tökéletessége, ami valamiféle ősi meghittséggel és a természet iránti alázattal töltött el.

Bogárperspektívából a távolság és az idő fogalma más értékkel bírt, a kis dolgok és részletek nagy jelentőséggel rendelkeztek.

Az ilyesfajta tűnődésben minden olyan egyszerűnek és szépnek hat, miközben milliónyi kérdés gomolyog az ember fejében. Mitől ilyen színpompás ez a virág, hogyan képes erre ez a kis teremtmény? – Valamire van válasz, valamire nincs. Legyen szó teremtésről vagy evolúcióról, az ember akkor is azt a megfoghatatlant keresi, ami a lényeket és a dolgokat hajtja..

A Zálog-bérc elzárt katlanra néző panorámahelyszíne ismét csodás szabadságélménnyel ajándékozott meg. A vizsgálódással múlatott idő különleges varázzsal bírt. Újfent meggyőződtem a természet mágikus feltöltőerejéről, ami számomra a vitalitás nélkülözhetetlen mannája. Javában benne jártam már a délutánban, mire rászántam magam az indulásra, de lépteim ekkor sem voltak sietősek. Magam mögött hagytam a tisztás élettől nyüzsgő világát, azonban gondolataim még nem keltek útra.

Távozásom közben megváltozott az időjárás. Frissítő felhőtánccal és a fák lombjait megszólaltató széllel kísérve ereszkedtem le a hegyről. A korábbi látogatásomhoz hasonlóan most is úgy éreztem, a Zálog-bérc bűvöletét nem vihetem magammal. Mire a hegylábhoz értem, már foszladozott bennem a szirten átélt hangulat. Úgy fest, a hely nevéhez hűen zálogban tartja az élményt, az csak itt tapasztalható meg, vissza kell jönni érte.

A Kőris-hegyen innen és azon túl

A Kőris-hegyen innen és azon túl

2024.10.21.

Az őszi Bakony szépségei, óriási golflabda a hegytetőn, mesebeli birtok a hegyek között és boldog nyugdíjaskorukat élő lovak. Élmények és látnivalók Bakonybéltől Borzavárig.

→ Tovább
Magával ragadó tájjárás a Vértes sokszínű piros útján

Magával ragadó tájjárás a Vértes sokszínű piros útján

2024.09.25.

Elbűvölő tájrészletekkel és az erdő meghittségével ajándékozott meg a Közép-dunántúli Piros vándorút vértesi szakasza, amit varázslatos kora őszi hangulat fűszerezett. A hegység változatosságát bemutató út értékei között egyarán szerepelt természeti és épített érték, de ez alkalommal számomra a fő attrakciót a fák és az erdőlakók hozták el.

→ Tovább
Piros vándorúton a Gerecsében

Piros vándorúton a Gerecsében

2024.08.02.

A hosszútávú jelvényszerző túráknak általában megvan az a bája, hogy egyaránt bemutatják egy adott térség népszerű és kevésbé ismert tájrészleteit. Kiváló példa erre a Közép-dunántúli Piros gerecsei szakasza, ami változatos látványt nyújtó túraélménnyel kalauzol el a hegység központi részéről a Duna partjáig.

→ Tovább