Zöld táj, szelíd lankák - Sokorói kalandok
Kevésbé közismert táj, de a rendezés mindig profi és igényes. A Sokorói Kalandok Teljesítménytúra időpontválasztása szinte garantálja a nyári meleget: mindig Pünkösd napján tartják. Ez a hőség alaposan megnehezíti az indulók dolgát, akik idén is igen nagy számban érkeztek.
Úti- és túratársaim, Réka és Márk egyaránt partnerek abban, hogy idén csak a 35 km-es távot járjuk le. Részemről az ok prózai: esküvőn, majd lagziban voltam, éjszakába menően. Így hát kihasználjuk az engedélyezett (és bőséges) rajtidőkeretet: majdnem pontosan tizenegykor vágunk neki Nyúl község utcáinak. Szokatlan látvány: sűrű sorokban térnek vissza a rövid távosok. Igen, akik a reggeli (viszonylag) hűvösben elrajtoltak, már bőven érkezhetnek.


Mi nekivágunk az első emelkedőnek, és a löszfalba vájt pincékben gyönyörködünk. Balról feltűnik a Szent Donát-kápolna is: gyakori ez az elnevezés szőlők között. Nem sokkal később pedig máris itt a Bedők pincészet - első ellenőrző pont. Máris ellátással, bár a kínált pálinkát ebben a melegben, huh; kétlem, hogy sokan választották volna. A limonádé viszont jólesik, de máris megyünk tovább.


Elhagyjuk az utolsó házakat, megérkezik a piros sáv: itt balra megyünk, de a túra vége felé visszaérkezünk ide. Kellemesen hűs erdei ösvényeken jutunk a második ellenőrző ponthoz: a 15-ös táv itt tér le jobbra. Mi továbbra is dél-délkeletnek tartunk, és hamarosan elérjük a Rábaringet. Eddig ismertem az utat az ötvenesről - most jobbra térünk, majd fel.


Sok nyitott szakasz jön; hiányoljuk a kellemes hűvös árnyékot. Szerencsére újra erdőkbe térünk, aztán hullámzó terepen folytatjuk. Így jutunk el Sokorópátka közelébe: zöld a táj, szelídek a dombok, kevés a szintkülönbség.




Pátkapusztán igen jólesik a víz, és pár falat müzlit is csipegetünk. Kevés aszfalttal megússzuk a község útjait: nekivágunk a szemközti dombok irányának. Elhagyjuk az utolsó tanyát is, és újra hűvös, sűrű erdők jönnek.


Megérkezik a sárga, rajta ötvenes túratársakkal. Velük jutunk a Hatos-tölgyhöz, ahol ismét kedves pontőrök kínálnak. Majd zöld erdők - és zöld kereszt, és máris itt van Tényő.
A kocsma jól jön: a hideg kóla pláne. Eszünk is pár falatot, aztán következhet az emelkedő. Megint többször mélyútban, löszfalak között, a tájegységre jellemzően.


Elhagyjuk a Gyerektábort (itt is kapunk innivalót), és hosszú jobbossal rátérünk a Lila-hegy emelkedőjére. Ez az utolsó ma; előbb antennatornyok mellett megyünk el, aztán itt a kilátó! Két éve még geodéziai toronyként láttam, most viszont fel is juthatok a szépen kidolgozott kilátóba. Mennyire megérte! Pompás a panoráma - akár visszafelé nézek, akár Nyúl, a Bakony, vagy éppen Pannonhalma felé.




Ereszkedés jön, majd a már ismert úton vissza a célba. Ahol aztán jól esik a virsli - de főleg a limonádé! Megdolgoztatott a meleg, de sikerült jó tempóban teljesíteni. Nem csak nekünk: ahogy halljuk, több mint ezer társsal együtt választottuk ezt a programot mára. Köszönjük a remek rendezést, az ellátást - találkozzunk augusztusban Bakonybélen is!


Szöveg és fotók: Gombos Kálmán

A kétarcú Csergezán-kör
A főváros nyugati kerületeivel néhol összeolvadó Budai-hegységnek kevés olyan része van, amit a kirándulók ne rutinszerűen látogatnának. Egy zsúfolt ünnepnapon célszerű és látványos kombináció a tömegmágnes Csergezán-kilátó és a jóval szerényebb ismeretségű Szarvas-árok mixe.
→ Tovább
Ezért imádom a teljesítménytúrázást és különösen a Mátrabércet
Avagy a gyaloglás filozófiája. Hazánk egyik legismertebb, komoly felkészülést igénylő teljesítménytúrája sok-sok óra tömény eksztázist és olyan tájélményt nyújt a felkészült vándornak, mint hazánkban talán semmi más.
→ Tovább
Thaiföld két keréken - sátorral a mérgeskígyók földjén
Kalandos utazás Thaiföldön, bringával és gyalogosan, dzsungeltúrával és egy néhány napos kényszerpihenővel megspékelve.