Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2019. június 12.

Zöld táj, szelíd lankák - Sokorói kalandok

Kevésbé közismert táj, de a rendezés mindig profi és igényes. A Sokorói Kalandok Teljesítménytúra időpontválasztása szinte garantálja a nyári meleget: mindig Pünkösd napján tartják. Ez a hőség alaposan megnehezíti az indulók dolgát, akik idén is igen nagy számban érkeztek. 

Úti- és túratársaim, Réka és Márk egyaránt partnerek abban, hogy idén csak a 35 km-es távot járjuk le. Részemről az ok prózai: esküvőn, majd lagziban voltam, éjszakába menően. Így hát kihasználjuk az engedélyezett (és bőséges) rajtidőkeretet: majdnem pontosan tizenegykor vágunk neki Nyúl község utcáinak. Szokatlan látvány: sűrű sorokban térnek vissza a rövid távosok. Igen, akik a reggeli (viszonylag) hűvösben elrajtoltak, már bőven érkezhetnek.

 

 

Mi nekivágunk az első emelkedőnek, és a löszfalba vájt pincékben gyönyörködünk. Balról feltűnik a Szent Donát-kápolna is: gyakori ez az elnevezés szőlők között. Nem sokkal később pedig máris itt a Bedők pincészet - első ellenőrző pont. Máris ellátással, bár a kínált pálinkát ebben a melegben, huh; kétlem, hogy sokan választották volna. A limonádé viszont jólesik, de máris megyünk tovább.

 

 

Elhagyjuk az utolsó házakat, megérkezik a piros sáv: itt balra megyünk, de a túra vége felé visszaérkezünk ide. Kellemesen hűs erdei ösvényeken jutunk a második ellenőrző ponthoz: a 15-ös táv itt tér le jobbra. Mi továbbra is dél-délkeletnek tartunk, és hamarosan elérjük a Rábaringet. Eddig ismertem az utat az ötvenesről - most jobbra térünk, majd fel.

 

 

Sok nyitott szakasz jön; hiányoljuk a kellemes hűvös árnyékot. Szerencsére újra erdőkbe térünk, aztán hullámzó terepen folytatjuk. Így jutunk el Sokorópátka közelébe: zöld a táj, szelídek a dombok, kevés a szintkülönbség.

 

 

 

Pátkapusztán igen jólesik a víz, és pár falat müzlit is csipegetünk. Kevés aszfalttal megússzuk a község útjait: nekivágunk a szemközti dombok irányának. Elhagyjuk az utolsó tanyát is, és újra hűvös, sűrű erdők jönnek.

 

 

Megérkezik a sárga, rajta ötvenes túratársakkal. Velük jutunk a Hatos-tölgyhöz, ahol ismét kedves pontőrök kínálnak. Majd zöld erdők - és zöld kereszt, és máris itt van Tényő.

 

A kocsma jól jön: a hideg kóla pláne. Eszünk is pár falatot, aztán következhet az emelkedő. Megint többször mélyútban, löszfalak között, a tájegységre jellemzően.

 

 

Elhagyjuk a Gyerektábort (itt is kapunk innivalót), és hosszú jobbossal rátérünk a Lila-hegy emelkedőjére. Ez az utolsó ma; előbb antennatornyok mellett megyünk el, aztán itt a kilátó! Két éve még geodéziai toronyként láttam, most viszont fel is juthatok a szépen kidolgozott kilátóba. Mennyire megérte! Pompás a panoráma - akár visszafelé nézek, akár Nyúl, a Bakony, vagy éppen Pannonhalma felé.

 

 

 

Ereszkedés jön, majd a már ismert úton vissza a célba. Ahol aztán jól esik a virsli - de főleg a limonádé! Megdolgoztatott a meleg, de sikerült jó tempóban teljesíteni. Nem csak nekünk: ahogy halljuk, több mint ezer társsal együtt választottuk ezt a programot mára. Köszönjük a remek rendezést, az ellátást - találkozzunk augusztusban Bakonybélen is!

 

 

Szöveg és fotók: Gombos Kálmán


 

Teljesítménytúrázás kutyával

Teljesítménytúrázás kutyával

2024.12.04.

Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.

→ Tovább
Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább