Sirok várának romjaitól északkeletre meredeznek a Barát- és Apáca-sziklák, melyekhez az Országos Kéktúra útvonala mentén kényelmes, bár kissé emelkedő sétaúttal juthatunk el. Innen szinte egy kőhajításnyira találjuk a Törökasztal elnevezésű, lapos tetejű képződményt. A védett sziklacsoporttól páratlanul szép panoráma nyílik a várra, a Bükk és a Mátra domborulataira.

Mint annyi mindennek azon a vidéken, e furcsa „kőtornyoknak” is megvan a maguk legendája. A hiedelem szerint egy apáca és egy barát esett itt szerelembe, és szörnyű bűnük miatt váltak kővé. A valóság azonban az, hogy a bizarr, ember alakú sziklák vulkáni működés közben a kráterből kiszóródó riolittufából keletkeztek.

A siroki vár közelében és a Barát- és Apáca-sziklák szomszédságában a Törökasztal tál alakú mélyedései, csatornái évszázadok óta őrzik titkukat. Egyesek szerint régmúlt idők pogány áldozati oltára lehetett. A lefaragott tetejű dácittufatömbön állítólag már a törökök is szerettek ücsörögni. Ezt nem is csodáljuk, mert a lapos kő pompás kilátóhely a környékre.

A siroki Várhegy keleti nyúlványán emelkedő Törökasztalról gyönyörű a kilátás a puha ködpamacsokba burkolózó településre, a háttérben a Mátra vonulatai lágyan hullámzanak. Ez egy csoda – mutat körbe egy kiránduló, és én ezzel különösebben nem is tudnék vitatkozni.

Masszív köddunyha borította be a Tarna völgyét. A Barát- és Apáca-sziklák közelében a fák csupasz, fekete, göcsörtös ujjaikat nyújtogatták a kékesszürke ég felé, alattunk pedig „terepasztalként” sorakoztak Sirok házai.

A Bükk-vidéki Pap-kő oldalában álló, közel 5–6 méter magas látványos sziklaformák alakjába könnyen beleképzelhetőek a kővé vált szerelemesek legendájának szereplői.

A Mátra legnagyobb várromja egyszerűen megunhatatlan. Festői környezetben, egy meredek riolittufa kúpjára épülve uralja a környéket, immáron több mint 700 éve.

A 296 méteres sziklacsúcson található vadregényes építmény egy alsó és egy felső várból áll. Talán legizgalmasabb a kazamatarendszerének, sziklafolyosóinak, barlangjainak felfedezése. A siroki vár 2012 óta belépőjeggyel látogatható.

Sirok község a Mátra keleti részén, a két Tarna-patak összefolyásánál fekszik. Szláv eredetű nevének jelentése „széles”, amely utalhat a Tarna völgyének kiszélesedésére, ahol a település létrejött. Sirokot érinti az Országos Kéktúra útvonala.

A siroki vár körül egy sétaösvényt is kialakítottak, amelyen körbejárhatjuk a sziklával szinte összenőtt erődítményt, és ahonnan tovább gyönyörködhetünk a kilátásban.

A Betyárbújó kaptárkő az egerszalóki Öreg-hegyen. A Bükkalja egyik legérdekesebb látnivalói a kaptárkövek, melyeket tufakúpokba vájtak emberi kezek, máig ismeretlen céllal. Egyes elképzelések szerint barlanglakásként, esetleg méhkaptárként szolgáltak, mások szerint a kaptárkövek belsejébe helyezték el hamvasztás után a Szent István korabeli forradalom elesett vezéreinek maradványait. Bárhogy is legyen, a „Betyárbújót” érdemes megkeresni, már csak a kilátás miatt is.

Az Egerszalóki-tó szomszédságában igazán madártávlatból csodálhatjuk meg a földművelés geometrikus művészetét.

Könnyen meg lehet találni Egerszalókon belül a Sáfrány utca végén lévő, helyi védelem alatt álló barlanglakásokat. Ezek a riolittufába vájt lakások feltételezhetően a 18. században készültek. Van bennük konyha, alvóhely, fáskamra, szerszámos és istálló is. Jelenleg skanzenként működik, ahol a falusi élet ma már csak nyomokban fellelhető emlékei között kalandozhatunk.

A skanzen közelében, a hegyoldalban azért akad még néhány elhagyott barlanglakás, amely felújításra vár. Ezek a „házak” a 19. század elején főként szegények hajlékai voltak, de még az 1960-as években is laktak bennük, mígnem a ’80-as évek végére lakhatatlanná váltak.

A Laskó-völgyi-víztározó, melyet a helyi horgászok csak Egerszalóki-tóként vagy egyszerűen horgásztóként emlegetnek. A tavat 1980 és 1982 között építették a Laskó-patak felduzzasztásával. Az Egri-Bükkalja legnagyobb felszíni vize. Vízgyűjtő területe 90 km², vízfelülete 121 ha, átlagos vízmélysége 3 méter. Partról és csónakból is lehet horgászni. Gazdag madárvilág jellemzi.