A nemzeti park területén több tanösvényt is végigjárhatunk. Az Aggtelektől Jósvafőig kanyargó 7,5 km-es Baradla tanösvény 3 óra alatt járható be, és a nemzeti park legismertebb látnivalóit érinti. A tanösvény a Baradla-barlang aggteleki bejárata felett indul, az itt található kilátópontról dél felé jól belátható a dombokká szelídült táj.

Az Aggtelek és Jósvafő között haladó sárga jelzést követi a Baradla tanösvény, mely érinti többek között az Aggtelek határában található karrmezőt, a Zombor-lyuk és Ravasz-lyuk víznyelőt, a Vörös-tavat és a Béke-barlangot. A környéken számos jó túraútvonalat találni. Gyerekekkel érdemes megnézni a Jósvafőt és környékét bejáró Fürkész tanösvényt, melynek állomásain nemcsak érdekes információkat tudhatunk meg, de természetismereti játékokat is kipróbálhatunk.

A tanösvény érinti a Szent Ferenc-kápolnát. A kedves, tájba illő épület eredetileg buszmegálló volt. Az 50-es években a Béke-barlang első mesterséges bejáratának megnyitása után feltételes megállóként segítette a barlang, illetve az itt folyó asztmaterápiás kezelések elérését. A nemzetipark-igazgatóság kezdeményezésére az akkor már használaton kívüli buszmegállót a 80-as években kápolnává alakították, és kapcsolódva a nemzeti park tevékenységéhez, az állatok védőszentjéről, Assisi Szent Ferencről nevezték el.

A Tengerszem-tó neve megtévesztő, hisz mesterséges úton jött létre, de a víz smaragzöld színe emlékeztet a magashegyi rokonaira. A Jósva-patak völgyében egykor több malom és kapahámor, vagyis vízi erővel működtetett kovácsműhely is működött. A Tengerszem- tó helyén, az egykori Törőfej-völgyben a Klein család létesített malmot. 1920-tól itt már villanytelep is működött, ahonnan a falu közvilágítását is ellátták. A tavat felduzzasztó völgyzáró gát az 1930-as években épült.

Ahogy a Jóvafőn sétálgatunk, patakcsobogás hangja kísér bennünket, és a nagyvárosi zaj után ez már önmagában is nagyon megnyugtató. Jósvafőn négy patak, a Jósva, a Kecső, a Kajta és a Tohonya is átfolyik, számtalan kis fahídon lehet átkelni egyik partról a másikra. A falu központjában számos szépen felújított házat látni, melyek a helyi építészeti hagyományokat is őrzik.

Jósvafői templomnak sokáig nem volt tornya, egy hársfa tartotta a harangot. A barokk torony 1851-ben épült fel, és a tűztorony szerepét is betöltötte. A faluban akkoriban sokan foglalkoztak állattartással, sok pajta is volt, tele a kaszálókról összegyűjtött szénával. Emiatt pedig elég nagy volt a tűzveszély, így nem ártott egy hely, ahonnan be lehetett látni a falu egészét.

A kőfallal körülvett jósvafői templomról már a 14. századból is vannak leírások. A templom körül a romos kőkerítés ma is áll, és két lőrés is látható rajta, ugyanis a templom erődként is szolgált veszély idején. A jósvafői templom jelenlegi formájában 1794-ben készült el, a festett kazettás mennyezettel és a szószékkel együtt. Ezeket nem festők készítették, hanem festő asztalosok, akik névjegyüket is ott hagyták az egyik barackmagos növényi ornamentikával díszített kazettán.

A hucul ló a Kárpátokban kialakult fajta, genetikailag igen közel áll az ősi vadlovakhoz és a honfoglaló magyarok lovához. A fajta az Északkeleti-Kárpátokban élő ruszin népcsoportról, a huculokról kapta a nevét. A hucul ló jól bírja a ridegtartást. Jósvafő közelében, a Gergés-lápán a közel 200 lovat számláló ménes szabadon járja a több száz hektáros területet, aki erre túrázik, jó eséllyel találkozik is a barátságos állatokkal.

Háromhegyi Pálos templom- és kolostorrom Martonyi községtől kb. 3,5 km-re található. Az erdő közepén álló rom Szádvár mellett a legjelentősebb középkori épület a környéken. A 14. század végén épült kolostor templomát 1411-ben szentelték fel. A szerzetesek nem lehettek itt túl sokáig, az épület már 1550-ben lakhatatlanná vált, feltételezhetően a törökök betörése miatt.

Az épület méretei impozánsak, a templom ma is álló oromfalai 18-20 méteresek. Korábban két hatalmas bükkfa állt a rom belsejében, a 140-150 éves fák azonban már veszélyeztették a falakat, így azokat ki kellett vágni, ma már csak a hatalmas tönkjeik látszanak, a rom pedig egy tetőt is kapott.

A karsztvidékek jellegzetes képződménye a töbör, melyből a Jósvafő feletti Gergés-lápán (Jósvafői-fennsíkon) többet is láthatunk. A változatos méretű, tál alakú mélyedéseket a víz mészkövet oldó hatása alakítja ki. A Gergés-lápát határoló hegyek egyik a Nagy-oldal, melynek teteje, a 604 méter magas Fertős-tető, az Aggteleki-karszt legmagasabb pontja. A fokozottan védett hegy erdőrezervátum és bioszféra rezervátum magterület.

Az Aggtelek és Jósvafő között található tó vize egy töbör alján gyűlt össze, mely a környező dombok anyagának lehordódása miatt feltöltődött. A tó névadója a környék jellemző vörös színű talaja, a terra rossa, mely színét a benne található vas-oxidtól kapja. A tó közelében találhatók a Medve-sziklák, melyek 240 millió évvel ezelőtti karsztosodási időszakban alakultak ki. Innen nem messze találjuk a Baradla-barlang Vörös-tói bejáratát.