Balkáni gerle – Egyik legismertebb madarunk, és a madáretetők környékén is gyakran feltűnik, amint a földről szedegeti fel az etetőből kihulló magokat.

Barátposzáta- A tojók és fiatalok sapkája rozsdabarna, a hímeké fekete. Rövidtávú vonuló, egyes példányai megfelelő táplálék megléte esetén át is telelnek. Áttelelésüket lágy eleséggel - például alma, körte, zöldségfélék- segíthetjük.

Erdei pinty – Vonuló, az itteni állomány a mediterrán térség nyugati részén telel, a nálunk télen látható madarak Európa északkeleti részeiről érkeznek ide telelni. A madáretetőt ritkábban használják, inkább a földre kiszóródott magokat szedegetik fel.

Fakusz – Hazánkban mindkét fakuszfaj – a rövidkarmú és a hegyi – is honos. Megtévesztésig hasonlítanak egymásra, sőt hibridizálnak is. Etető közelében valószínűleg kevesen látták őket, hisz ha jönnek is, csak villanásnyi időre és kiszámíthatatlan rendszerességgel, akárcsak a parányi ökörszemek.

Fekete rigó – Lószúnyogokkal, gilisztákkal táplálkozik, a hidegebb idő beálltával aztán fokozatosan áttér a bogyós termésekre (galagonya, vadrózsa, bodza), és gyümölcsöket is előszeretettel fogyaszt.

Fenyőrigó – Bár kis számban költ is a hegyvidékeinkben, a fenyőrigó szintén a klasszikus téli vendégek sorába tartozik. Nagy csapatokban telel nálunk, így járnak fáról fára, bokorról bokorra.

Fenyőpinty – Hazánkban nagy számban vonul át, de rendszeres téli vendég is. Az ősz közepétől gyakran figyelhető meg a madáretetők környékén. Bogyókat, magvakat, főleg a lucfenyő magját és a bükkfa makktermését fogyasztja.

Fenyvescinege – Sok fenyővel rendelkező kertvárosi környezetben lehet számítani rá, és itt a madáretetőkön is feltűnik. Főleg a fenyőkön élő rovarokkal táplálkozik, de némi bogyót és termést is eszik.

Kék cinege – A nálunk költő madarak állandóak, míg a tőlünk északabbra költő egyedek nagy számban telelnek hazánkban. Télen nádasokban is lehet látni, ahol a nád magját fogyasztja.

Meggyvágó – Egyik legtermetesebb pintyfajunk. Télen gyakran feltűnik a madáretetőknél. Csőre épp olyan erős, mint amilyennek látszik, akár a meggy magját is szét tudja roppantani. Nálunk költőfaj, de télen északi telelők is érkeznek hozzánk.

Mezei veréb – Míg a házi verebeknél a hímek és tojók különbözőek, a mezei verebeknél nem igazán látni különbséget a két nem között. Az élőhelyek átalakulása miatt Európa sok részén a verebek ma már ritkának számítanak, épp ezért egyre fokozottabb figyelem irányul rájuk.

Az etetők környékén harkályfélék is rendszeresen feltűnnek, főleg a nagy, illetve a balkáni fakopáncsra számíthatunk. A képen az előbbi faj látható.

Őszapó – Az őszapók nagyon összetartóak és rendkívül társaságkedvelőek. Télen a családok együtt mozognak, és előfordul az is, hogy tavasszal besegítenek a szomszédoknak a fiókanevelésbe.

Széncinege – Egyik leggyakoribb madárfajunk, az etetőknél is vele találkozhatunk leggyakrabban, így ebből a galériából sem maradhatott ki. Érdekesség, hogy egy Oroszországban gyűrűzött madarat 1725 km-rel távolabb, nálunk fogtak vissza.

Tengelic – Egyik legszínesebb pintyfélénk, akiben erős a csapatszellem, szinte csak így látni őket. Régebben feltűnő külleme miatt kalitkamadárként tartották, de már régóta védett faj.

Vörösbegy – A vörösbegyek korán kelők, a hajnali madárkórus első szólistái között vannak. A hímek télen is rendszeresen énekelnek, ilyenkor énekükkel a táplálkozóhelyet védik a riválisoktól.

Zöldike – Állandó madarunk, de télen kóborolhat is. Egy hazai gyűrűzött egyedet például innen 1370 km-re, Törökországban fogtak vissza. A kifejlett madarak gyommagvakkal, olajos termésekkel táplálkoznak.

Zsezse – Ez a szép kis madár hazánkban szórványos téli vendég, de egyes években nagyobb csapatok érkeznek az északi tájakról, ilyenkor a madáretetők környékén is számíthatunk feltűnésükre.