A 2021 novemberében átadott túraútvonal ötlete Tetlák Örstől, Érd alpolgármesterétől származik, és ő álmodta meg a lila, hullámot mintázó jelzést is. A túraút az egykori lőtértől indul, és a közelben található a levendulás is, amit most, október lévén mi szégyenszemre nem ismertünk fel, mindenesetre innen a „Leven” az útvonal nevében. A Dunát már sikerült észrevennünk a másik végponton, és hamarosan nektek is megmutatjuk. :)

Ez itt a túra kezdőpontja, tagadhatatlanul gyönyörű tájban, fenyők között, egy kis kilátással. Maga a LevenDuna útvonal kicsit „lóg a levegőben”. Ha a kiránduló nem Biatorbágy vagy Sóskút felől, a piros jelzésen érkezik, hanem hozzánk hasonlóan szigorúan csak a LevenDunát szeretné bejárni, akkor az Iparos utcai buszmegállótól nagyjából másfél kilométert kell sétálnia a kezdőpontig, részben már a lila jelölésű útvonalon, így az első szakaszt kétszer teszi meg (hiszen azon jön visszafelé is). Ugyanez igaz a végpontra is.

Az Érd-Sóskúti-fennsíkon egykor egy katonai gyakorlótér is volt, így itt romos épületekben nincs hiány. Ma egyébként Natura 2000-es terület.

A kerítésen ábújni nem lett volna kötelező. Ugyan nem látjátok, de a kaput simán meg is lehet kerülni – én az izgisebb átjutási módot választottam.

A túra egyik legszebb része, fenyők panorámával – és nem, nem a Nagy-Szénáson, hanem még mindig Érd M7-es feletti szakaszán járunk. Bár tősgyökeres érdi vagyok, errefelé még sosem sétáltam, ahogy szerintem a helyiek többsége sem, pedig érdemes megismerni, mert csodahangulatos. Hó alatt egyenesen varázslatos lehet.

A túra első kilométerein miocén kori szarmata mészkövön koptathatjuk a bakancsainkat.

Fenyves-Parkváros két utcája között. Érd legújabb településrészén gombamód szaporodtak a házak az elmúlt években, bár azt hozzá kell tenni, hogy városszerte rengeteg társasház épült, így a lakosság száma mára elérte a hetvenezret.

Átkelés az M7 fölött a túra egyik legkevésbé természetközeli szakaszán…

…majd éles váltás, elérjük a túra egyik legtermészetközelibb és legvadregényesebb részét, a Fundoklia-völgyet.

A völgynek és a benne vezető tanösvénynek egy egész cikket szenteltünk februárban. Dióhéjban arról híres, hogy több mint ötvenezer állatcsont és sok-sok szerszám került elő innen, az ősemberek egykori kedvenc vadászhelyéről, ahol például mamutokat és barlangi medvéket ejtettek el, a morfológiai sajátosságoknak köszönhetően viszonylag könnyűszerrel.

Érdekesnek találtam, hogy bár tombol a gombaszezon, ezzel az egyetlen, árva gombával találkoztunk az egész út során.

A távolban Százhalombatta tornyai. Sejtésünk szerint jó pár kilométeren keresztül hasonló látkép mellett halad a túra – mi viszont itt galád módon elbúcsúztunk a jelzéstől, és bebuszoztunk a központba ebédelni, majd a LevenDuna egy izgalmasabbnak vélt szakaszán csatlakoztunk be újra, kihagyva a középső, egyhangúnak tűnő részt, ami az érdi utcákon vezet.

Az utunk a temető mellett vezet tovább Érd-Ófalu felé.

A LevenDuna végig együtt fut a sárga jelzéssel, de a sárga a Biai-erdőtől indul és a százhalombattai Sánc-hegyig tart.

Vadrózsa

Az Ercsi útról a temető felé kanyarodva folytattuk az utat a hullámvonallal kijelölt ösvényen, ahol most gyümölcsösök mellett vezetett az utunk, távolban az elmaradhatatlan battai látképpel.

A Római út nem véletlenül kapta a nevét: a középen látható kövek állítólag a római korból származnak, így meghagyták őket „mutiba” az út közepén. A túra keresztülvezet a hangulatos ófalusi picesoron, ami az egyik kedvenc érdi helyszínem, és itt írtam róla bővebben.

A Szent Mihály-templom az egyik főangyalról kapta a nevét. Úgy tartják, szentélye már itt állt a 15. században is.

Belestünk az egykor nívós, mára lepusztult Termál Hotel Liget drótkerítésén, a képen a kültéri medencéket láthatjuk. Újabban rebesgetik, hogy valaki megvásárolta az épületet, és tervezi a felélesztését, meglátjuk, sikerül-e neki.

A túra végpontja a Duna. Ha rajtam múlik, a környező ártéri erdőben, vagyis a Beliczay-szigeten és a Kakukk-hegyen is körbevezetem a kirándulókat, hiszen ezek Érd-Ófalu legszebb természeti látványosságai. Ebben a cikkben meg is leshetitek, milyen csodás panoráma nyílik a hegyről a Dunára, itt pedig bemutatom a minaretet, a Szapáry-kastély és Ófalu egyéb épített látványosságait. Szívem szerint százszor inkább ezeket ajánlanám a könnyed kirándulásra vágyók figyelmébe, mint a LevenDunát - de nyugodtan vitába szállhattok velem.