1917. szeptember 11-én, 62 éves korában hunyt el Budapesten dr. Téry Ödön orvos, a korabeli szervezett magyar turistaság egyik vezéregyénisége, elismert hegymászó, több szervezet mellett a Magyar Turista Egyesület létrehozója, a Turisták Lapja alapító szerkesztője, számos turistaalkotás elkészítője.
Mivel az óbébai uradalom német származású tiszttartója csak 1862-ben magyarosított a Téry névre, így az 1856. július 4-én született gyermeküket Edmundus Félix Antonius Wilhelmus Rikker néven anyakönyvezték. A család 1865-ben a fővárosba költözött, Ödön az elemit már Krisztinavárosban és a várban végezte el, majd 1873-ban még gimnazistaként lett a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karának rendkívüli hallgatója, ahol 1879-ben szerezte meg a diplomáját.
Már 1875-ben tagja lett a két évvel korábban alakult Magyarországi Kárpátegyletnek (MKE), amelynek a választmányába is bejuttatta a közgyűlés a természet világának ifjú szerelmesét, aki rendszeresen járta az akkor még feltáratlan főváros környéki hegyvidéket és a Magas-Tátra bérceit, ahol több csúcs első megmászója vagy új útvonalon való elérője volt. Mészáros Emíliát is egy svájci utazáson ismerte meg, akivel még az egyetem elvégzése előtt házasságot kötött.
Az ifjú orvos 1880 végén sikerrel pályázta meg a Selmecbánya környéki bányásztelepülés, Stefultó orvosi állását, és rögtön bekapcsolódott a selmeci turistaéletbe. 1882 májusában létrehozták az MKE Szittnya Osztályát, amelynek ügyvivő alelnöke lett. Rövid ittléte alatt menedékházakat építettek, felújították a Szittnya-pavilont, forrásokat foglaltak, illetve turistautakat létesítettek. Egyéniségének kialakulására nagy hatással voltak ezek az évek, de a családfenntartás és az előmenetelének biztosítása érdekében - újabb pályázat révén - visszaköltözött Budapestre.
Előbb a Belügyminisztérium fogalmazója lett, majd közegészségügyi felügyelő, később miniszteri osztálytanácsos, 1906-ban pedig főfelügyelőnek nevezték ki, és osztályvezető volt 1912-ig. A közegészségügy átszervezésével a járványügy és a háborús egészségügy lett a munkaterülete. A fővárosba kerülésével az itteni szerény turistaéletet lendítette fel. Az 1885-ös Országos Turista Kiállításon ő rendezte be Déchy Mórral és Bexheft Mórral az MKE pavilonját, és egyre több társat nyert meg túrázás kultiválására. Egyik nevezetes kirándulásuk a Pilisszentkereszt környéki Klastrom-kúthoz vezetett 1888. szeptember 24-én. Dr. Thirring Gusztávval ekkor döntötték el, hogy újjászervezik a főváros turistaéletét. Ennek eredményeként alakult meg újra december 28-án az MKE Budapesti Osztálya, és báró Eötvös Loránd mellett ő lett az ügyvivő alelnök.
Szervezői és alkotói tevékenysége ekkor kezdett igazán kiteljesedni. Már a következő év februárjában Thirring Gusztávval együtt útjára bocsátotta és huszonegy éven át szerkesztette hazánk első turista-folyóiratát, a Turisták Lapját. Amikor nem sikerült elérni az MKE központjának a fővárosba való helyezését, az osztály kilépett az egyesületből, és 1891. szeptember 29-én megalakították az önálló Magyar Turista Egyesületet (MTE). Itt is őrá bízták a vezetés érdemi részét, s a legkiemelkedőbb alkotásai - Dobogókő és a Magas-Tátra menedékházai - még ma is magukért beszélnek.
Az MTE-nek 1907-ig ügyvezető alelnöke, 1910-ig az elnöke volt, leköszönésekor munkájának elismeréseként az egyesület díszelnökének választották. 1915-16 telén a fogolytáborok felülvizsgálatai során súlyosan meghűlt, amit tetézett az asztmája is, ezért az év végén a nyugdíjazását kérte. 1917 nyarára annyira legyengült, hogy az üdülés után sem nyerte vissza erejét, és szeptember 11-én örökre lehunyta szemét. Nevét, emlékét Dobogókő és a Magas-Tátra is őrzi…
A jeles évforduló kapcsán a hazai természetjáró és turistaegyesületek 2017. szeptember 11-én közös ünnepi koszorúzást rendeznek Budapesten, a Fiumei úti temetőben. Gyülekező 16.45-kor a temető főbejáratánál. Az eseményről további részletek itt.
