A Zengővárkony közelében most megtalált állatfajok maradványai is alátámasztják, hogy a mintegy 130 millió éves lelőhely különleges, világviszonylatban is figyelemreméltó őskörnyezet lehetett.
A zengővárkonyi Dezső Rezső-völgy mészkőrétegeiből előkerült új brachiopoda-fajok a kagylókhoz hasonló tengeri élőlények voltak. A kutatásban szereplő valamennyi brachiopoda faj példányai az átlagnál 30-70 százalékkal nagyobbak. Mindez olyan, mintha valahol az érintetlen őserdőben ma olyan emberi populációt találnánk, amelynek tagjai 2,2-2,5 méter átlagmagasságúak lennének.
A különleges felfedezésről a Pécsi Tudományegyetem TTK Földrajzi és Földtudományi Intézete oktató-kutatója, Bujtor László és szerzőtársa, Vörös Attila Széchenyi-díjas tudós Európa vezető őslénytani szaklapjában, a Cambridge University Press kiadványában, a Journal of Paleontology folyóiratban publikált.
A brachiopodák külső, meszes vázzal rendelkező, kagylókra emlékeztető, de azokkal rokonságban nem álló, néhány centiméteres nagyságú tengeri élőlények, melyek a földtörténet ókorában akkora jelentőséggel bírtak, mint ma a kagylók. A ma ismert kagylók a földtörténeti középkor kréta időszakától kezdve kiszorították a brachiopodákat eredeti élőhelyükről.
A brachiopodáknak ma is élnek képviselőik, néhány száz faj, de több százmillió évvel ezelőtt több ezernyi faj létezett. „Kutatásuk segít megérteni földtani múltunkat, tisztázni szerepüket a múlt élő rendszereiben, s ez segíthet megérteni a jelenben zajló földtani-biológiai folyamatokat is” - közölte a kutató.
A tudós szerint a felfedezés jelentősége, hogy a leírt új fajok is alátámasztják azt a korábbi kutatásai alapján feltárt tényt, hogy a mintegy 130 millió éves lelőhely különleges, világviszonylatban is figyelemreméltó őskörnyezet lehetett.
