A most 16. életévében járó madár óvatos becslések szerint is 255 000 km-t vándorolt eddig, ami akkora távolság, mintha 6,5-szer körberepülte volna az egyenlítő mentén a Földet.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület adta hírül, hogy nemrégiben Cserebökényben olyan kék vércsét sikerült megfigyelni, amit 2009-ben gyűrűztek fiókaként, a Körös–Maros közének legkeletibb részén, a Csanádi-háton, és jelenlétét egészen eddig sehol sem detektálták.
Ez a kék vércse még nagyon óvatos becsléssel is évente legalább 17 000 km-t tett meg csupán a vonulás-telelés időszakában, azaz a tőlünk való őszi távozástól a tavaszi visszaérkezésig – olvasható a bejegyzésben.
Az elmúlt 15 évben, azaz a madár első vonulásától mostanáig legalább 255 000 km-t repült, azaz akkora távolságot, mintha hat és félszer körberepülte volna az Egyenlítő mentén a Földet.
„Ez a példány és a korábbiakban megkerült idős egyedek kritikus információkat szolgáltatnak például ahhoz is, hogy az egyedi színes gyűrűs jelölések során kellő rátartással kezeljük a kódok kiosztását is, azaz, hogy mikor térhetünk vissza leghamarabb a korábban már alkalmazott egyedi kombinációkhoz úgy, hogy biztosan elkerüljük a rájelölést, amikor két különböző madár hordoz azonos egyedi kódolást – fogalmazott Solt Szabolcs, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársa.
Kistestű, 30 centiméteres testhosszú sólyomféle, a magyar puszták színpompás ragadozómadara. Tipikus síkvidéki madárfaj, melynek nyugati elterjedési határát jelenti Magyarország. Bokrokkal, facsoportokkal tarkított síkságokon, erdőszéleken fordul elő, Afrika déli részén telel. Elsősorban rovarokkal, főleg szöcskékkel, sáskákkal és szitakötőkkel táplálkozik, de kisebb gerinceseket is elejt. Az EU teljes kékvércse-állományának a 40%-a Magyarországon – zömével az Alföldön – költ. Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
Honnan hová vándorol?
Az apró ragadozónak számító kék vércsék általában október elején kelnek útra. Dél-Afrikába, Angolába mennek, ahol 2-3 hétig tartózkodnak, majd szétszóródnak a környező országokba: Namíbiába, Botswánába, Zimbabwéba és a Dél-Afrikai Köztársaságba. Március közepén újra visszatérnek Angolába, ahonnan aztán április első hetében indulnak vissza költőhelyükre, hazánkban elsősorban az Alföldre.
