A legnagyobb európai sas víz közelében szeret költeni, nálunk a folyók mentén lévő galériaerdőket és idős tölgyeseket kedveli. Tavasz közepén-végén a fiókák már akkorára nőnek, hogy meg lehet jelölni őket gyűrűvel, és így nyomon lehet követni akár a teljes életútjukat.
A Gébics Természetvédelmi Egyesület, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei közösen gyűrűztek 9 fészekben 17 fiókát Gemencen és környékén. A jelölőgyűrű segítségével könnyebb adatokat szerezni a madártani felmérésekhez, és jobban megismerhetjük ezeknek a madaraknak a szokásait, útvonalait.
A rétisasok már tél közepén megkezdik fészkük kialakítását, februárban pedig sokszor már tojásaikon ülnek.
Egy fészekalj általában 1–3 tojásból áll, a fiókák pedig 40 nap kotlás után kelnek ki.
A költés alatt a hím eteti párját, majd miután a fiókák kibújtak a tojásból, három hónapig maradnak a fészekben. Amíg kicsik a fiókák, valamelyik szülő mindig őrzi őket. A szakemberek által felkeresett fészekaljak meglehetősen nagy szórást mutattak, csaknem 5 hetes különbség volt a legkisebb és a legnagyobb fióka között. Idén is volt egy olyan fészek, melyben 3 sasfióka nevelkedett.
Az adatok az MME Madárgyűrűző Központjának adatbázisába is bekerülnek, de a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság erre rendszeresített adatbázisában egyéb adatokat is gyűjtenek. Így a mostani gyűrűzés során a fészekben talált táplálékmaradványokat is feljegyezték, dokumentálták. A fő táplálék a hal, melyet a mostani tartós dunai vízállásnál könnyen zsákmányul tudnak ejteni, és ezekkel a fiókákat sikeresen fel is tudják nevelni.
A rétisas rendszerint magas fákon költ, az emberi zavarást – főleg fészekfoglaláskor és a kotlási időszakban – nehezen viseli, a környezet állapotára rendkívül érzékenyek. Védelme a magyar természetvédelem kiemelt feladatai közé tartozik, hiszen ha a költés meghiúsul, másodköltésbe már nem kezdenek.
A legnagyobb európai sas, fokozottan védett. Élőhelyeinek elvesztése és a mérgezések miatt állománya az 1970-es években kritikus pontot ért el, hazai populációja azóta folyamatosan nő. Számát leginkább fészkelő- és táplálkozó területeinek zavarása, valamint megszűnése veszélyezteti leginkább. A hazai párok egész évben a fészek környékén tartózkodnak, a fiatalok pedig kóborolnak. Évente 500-700 rétisas érkezik hozzánk a Baltikumból a tél folyamán, ezek áttelelését a madarak etetésével segíthetjük. A rétisas természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.
