Harminc év telt el azóta, hogy az ország keleti szegletében, 1982-ben megalakult a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet.
forrás és képek: HNPI
A hozzá tartozó 21 891 hektárnyi, mozaikos szerkezetű terület a Szamos, a Tisza és az országhatár közötti háromszögben őrzi az Alföld ősi, természetközeli képét, valamint az ember sok évszázados kötődését bizonyító építészeti és kulturális értékeket.
mozaikszerű táj
Mindemellett jelentős változások is történtek. Ezek részeként átalakult a hagyományos tájhasználat, háttérbe szorultak az ősi gazdálkodási módok. Ugyanakkor a már lezajlott, illetve jelenleg is folyó természetvédelmi programok jóvoltából gyógyultak a meggondolatlan emberi beavatkozások sebhelyei, lápok, mocsarak és rétek születtek újjá.
A szatmár-beregi táj fő jellegzetessége a folyóvizekben és a természetközeli erdőkben való gazdagság. A XVIII. században a térséget még szinte összefüggő mocsaras erdőségek borították.Később a Tisza szabályozása, a lakosság lélekszámának emelkedése, a gazdálkodás átalakulása folyamatosan növelte az irtásokon kialakult gyepek és szántók arányát.
gyapjúsásos tőzegmohaláp
Kisebb-nagyobb erdőségei, az évszázados fákkal tagolt legelők páratlan szépségük mellett ritka, veszélyeztetett növényeknek és állatoknak biztosítanak élőhelyet. Mindezen értékek megőrzése érdekében még a 70-es évek végén kezdték el egy nagy kiterjedésű védett terület kialakítását (jelentősen kibővítve az 1952-ben védetté nyilvánított alig 85 ha-nyi, 4 kisebb részből álló erdő és lápterületet).
Túristvándi vízimalom
Ennek eredményeként 1982 novemberében létrehozták a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetet. Területéből több mint kétezer hektár kiemelt jelentőséggel bír, ezért fokozottan védetté nyilvánították.
