A rágcsáló nem a szépségével nyűgözi le az embert - azt viszont tudni kell róla, hogy fokozottan védett, és Pest megyében évtizedek óta nem látták.
A nyugati földikutya (Spalax leucodon) populációját a húsvét utáni napokban fedezték fel Albertirsa külterületén az Albertirsa Barátainak Köre Természetvédelmi Csoport (ABKTCs) tagjai. A helyszínen - volt homokháti élőhelyen - most kiskertek, szőlősök, nyaralók, lucernatáblák és telepített akácosok állnak. Először evés közben csípték el a rágcsálót.
Néhány nap múlva a Magyar Természettudományi Múzeum (MTTM), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI), valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) munkatársai érkeztek a helyszínre, és a terepjárás során több túráscsoportot is felfedeztek a környéken, például a Gerje-patak melletti gyepeken, melyek klasszikus élőhelyeknek számítanak.
A lelkes csapat május 5-én két állatot is fogott. Az elsőt - egy idős hímet - Köpönyegnek nevezték el, a másikat - egy szoptatós nőstényt - Albertinának. Vér- és szövetmintát vettek tőlük, majd természetesen szabadon engedték őket. A minták alapján kiderül majd, pontosan melyik alfajhoz tartozik a két földikutya.
A természetvédelmi feladatok csak most kezdődnek - íjra a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a honlapján. „A részletes felméréseket, az élőhelyek stabilizálása, majd esetleges fejlesztése kell, hogy kövesse. A területek jogi védelmének biztosítása a helyi önkormányzat és a hivatásos természetvédelem közös feladata lesz.”
Kapcsolódó cikkeink:
Rejtélyes talajlakó - A délvidéki földikutya
A bajai földikutya-rezervátumból természetvédelmi terület lett
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
