Ezúttal modern eszközökkel kutatták át az Istállós-kői-barlang 40 ezer éves rétegsorát.
A Bükk barlangjai közül a legismertebb a Szalajka-forrás fölött nyíló Istállós-kői-barlang, amely azért nagyon különleges, mert az évezredek során nagy mennyiségű üledék halmozódott fel benne, amely rengeteg információt hordoz a régmúlt eseményeiről. Hajdanán az erdőben legeltetett állatok éjszakai szálláshelye volt, innen kapta a nevét is.
1912-ben tartották az első próbaásatást, aztán számos régészeti feltárás is történt a barlangban. Őskori kő- és csonteszközök, cserépdarabok, embercsontok kerültek elő. Tervszerű, részletes feltárásra 1947 és 1951 között került sor Vértes László vezetésével. Ez már több tudományág bevonásával zajlott. „Az itt talált csontmaradványok segítségével megismerhetővé vált az egyes rétegek keletkezési idejében a környéken élt állatvilág, ezáltal az egykori környezet és klíma. Az akkor megtalált, kövekkel kirakott és csontokkal, eszközökkel teleszórt óriási tűzhelyet a Nemzeti Múzeumba szállították, ahol ma is áll” – írja a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság az oldalán.
Nemrégiben, 2020 őszén, mintegy hetven évvel később újra nekiálltak, hogy modernebb eszközökkel is átkutassák a hátrahagyott rétegsort. A munkát dr. Lengyel György régész, a Miskolci Egyetem docense vezette. A barlangi medvék és a kisemlősök csontjai közül előkerült egy pattintott kőeszköz, és az őskori aurignaci kultúrához tartozó emberek által rakott tűzhelyek maradványai.
Nézd meg a nemzetipark-igazgatóság videóját az ásatásokról!
