1949-ben jelentettek utoljára magyar gyűrűs kanalasgémet Egyiptomból, de most, 75 év után ismét felbukkant egy fiatal példány, amely mindössze két és fél nap alatt repült el hazánkból az észak-afrikai országig.
2024. októberében egy fiatal jeladós példány repült el hazánkból Egyiptomig, ami azért is különleges, mert legutóbb 75 éve, 1949-ben jelentettek magyar gyűrűs kanalasgémet Egyiptomból. A XX. század első felében összesen kilenc magyar gyűrűs kanalasgémet azonosítottak Egyiptomban, elsősorban a Nílus mellett - olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) oldalán.
A GPS-jeladókkal ellátott madarak követésének köszönhetően rengeteg értékes adat birtokába jutnak a kutatók, nincs ez másként a kanalasgémekkel sem.
A J00H kóddal ellátott kanalasgémet idén májusban a tömörkényi Csaj-tavon fogták be a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság által irányított kutatási programban.
Mielőtt elhagyta volna hazánkat a jeladós kanalasgém, sikerült videóra vennie táplálkozás közben Dr. Pigniczki Csabának, a KNPI munkatársának Pálmonostora környékén.
J00H a kirepülését követően a Dél-Alföld szikes tavait járta, ahol megerősödött. Innen a Dunára mozdult, és az egész nyári időszakot a Duna hullámterében töltötte a folyó horvát, szerb és román szakaszán kóborolva, de végig a Kárpát-medencében tartózkodva. Szeptember végén kezdte meg a vonulását. A Kárpát-medencét a Vaskapu-szoroson keresztül hagyta el, majd Bulgárián, Görögországon és Törökországon át repülve, a Földközi-tenger keleti medencéjét átszelve Egyiptom északi részére érkezett meg.
A madár vonulása két és fél napot vett igénybe, ez alatt mintegy 1900 km-t tett meg, és mindössze két rövid pihenőre állt meg Törökországban. Jelenleg ez a kanalasgém a Nílus-deltában tartózkodik és az ottani halastavakon táplálkozik. Egyelőre még nem tudni, hogy ezt a területet választja-e telelőhelyének, vagy csak ideiglenesen megpihen a területen és útját folytatva még délebbre vonul.
A kanalasgémek teljes életciklusában kiemelten fontos, hogy táplálékban gazdag, sekély vizű vizes élőhelyeket találjanak, mert csak ilyen környezetben képesek táplálkozni, vagyis specialista madarak.
Ezek a vizes élőhelyek főleg kontinentális viszonyok között gyakran kiszáradnak, vagy éppen az áradások e faj számára túlságosan méllyé teszik, így számukra nélkülözhetetlen, hogy tájléptékben a vizes élőhelyek hálózata álljon a rendelkezésükre, ahol mindig találnak megfelelő vízmélységű területeket a táplálkozáshoz. A sekély vízben gyalogolva keresik táplálékukat, csőrükkel kaszáló mozdulatokat végezve. Zsákmányuk elsősorban halakból, ebihalakból és békákból áll, de más kétéltűeket (pl. gőtéket), illetve vízirovarokat és azok lárváit, piócákat és rákokat is fogyasztanak.
Magyarországról a kanalasgémek elsősorban délnyugati irányba vonulnak és a Földközi-tenger medencéjének középső részén, elsősorban Tunéziában és Dél-Olaszországban töltik a telet. Kis számban átrepülik a Szaharát is, hogy a Niger folyó vízgyűjtőjén teleljenek. Ugyanakkor néhány madár a vonulása során eltér a délnyugati iránytól, és a délkeleti irányba repülnek; ezek a madarak eddig a Balkán-félsziget keleti részén, Törökország nyugati területein, a Közel-Keleten, Egyiptomban és Szudánban bukkantak fel.
