Kevés olyan rejtélyes madarunk van, mint az erdei szalonka. Még mindig igen keveset tudunk róla. Egyrészt, mert Magyarországon csak átvonul, másrészt, mert nagyon nehéz őt megtalálni. Rejtőszíne tökéletes, és kiválóan el tudja kerülni az embert. Jöjjön hát nyolc érdekesség a magyar erdők vándorló tündérmadaráról.
1. Az erdei szalonka tényleg egy nagyon különleges madár. Kezdjük is mindjárt, például a szemével. Viszonylag nagy szemei az evolúció során egy kicsit a fejtetőre, illetve hátrafelé tolódtak, ezért közel 360 fokban lát. Régen ezért is mondták rá, hogy a szalonka egy olyan madár, akinek minden tollán szeme van. Mivel majd’ teljes körben belátja környezetét, így hátulról sem könnyű megközelíteni.
Az erdei szalonka a repülés mellett leginkább a földön, észrevétlenül, csendben várakozásban profi
2. Ez a 30–35 centiméter nagyságú madár a rejtőzködő életmódra specializálódott. Tollazata nem feltűnő, barna, sárgásbarna, szürke, illetve fekete színekből álló tollruhája kiváló rejtőszínt biztosít számára, hiszen pont úgy néz ki, mint a hullott levelek az erdő alján.
Remekül mimikrizik, ezért nehéz őt észrevenni.
Nagyjából ez az egyetlen védekezési technikája a ragadozók ellen.
3. Az erdei szalonka vonuló madár, Magyarországon leginkább tavasszal és ősszel találkozhatunk vele. Tavasszal elindul a telelőhelyéről, és vándorol észak felé, ilyenkor halad át Magyarországon. Majd hazánkból a többségük északkeleti irányban, néhány megállással elröpül egészen Moszkva vonaláig, néhányuk pedig akár Közép-Szibériáig is.
Ősszel október elején érkeznek meg hozzánk sok fiatal madárral, akik a költőhely felől jönnek, és november végéig, december elejéig nagy eséllyel itt is maradnak.
A talaj menti fagyok elől Olaszország, Dél-Franciaország és Spanyolország irányába vonulnak tovább. Ám akad közöttük szórványosan olyan is, aki nem vonul egészen délre, hanem nálunk telel át. Főként, hogy az elmúlt évtizedben egyre enyhébbek lettek a telek.
4. Kiválóan és gyors szárnycsapásokkal repül, bár a stílusa nem a legelegánsabb. Jellegzetes, hosszú csőrét lógatva, szinte függőlegesen tartja, így olybá tűnhet, mintha nehéz lenne a feje, és ezért repül olyan sebesen. Vonuláskor egyes példányok egy nap alatt akár 900 (!) km-t is képesek megtenni.
Mielőtt napnyugtakor befejezi röptét a szalonka
5. Kizárólag a levegőben és a talajszinten mozog, ahol kicsit furán „totyogva” közlekedik. Fákra, bokrokra egyáltalán nem száll. Nagyrészt éjszaka aktív, és napnyugta után keresi fel táplálkozóhelyeit, főként legelőket, gyepeket.
6. A szalonka táplálkozása is érdekes. Erdeink egyetlen talajból táplálékot szerző madara. Sokáig azt gondolták róla, hogy a talaj nedveit szívogatja, mert mindig úgy látták táplálkozni, hogy bedugja hosszú csőrét a puha földbe, majd kihúzza, de nincsen benne semmi.
A valóságban a szalonka elsődlegesen gilisztákkal és rovarlárvákkal táplálkozik.
Csőrét valóban bedugja a földbe, amelynek végén érzékelősejtek találhatóak. Amikor a madár egy giliszta közelébe ér, akkor nem az egész csőrét nyitja ki, hanem csak a csőrének a végét, és úgy nyeli le a táplálékát, hogy ki sem kell húznia a csőrét a földből, de nem csupán a tápláléka, hanem a fészkelése is a talajhoz köti. Az erdő aljnövényzetében alakítja ki fészkét, egy kis mélyedést kapar a földön, és abba rakja tojásait, általában négyet, amelyeken a tojó egyedül kotlik.
Az avar alatt és a talaj puhább, nedvesebb rétegeiben lakó gilisztákat és apróbb rovarokat fogyasztja előszeretettel, melyek elfogásában a hosszú, rugalmas csőrét használja.
7. Aztán ott van még a tojása is, ami szintén nem mindennapi formájú. Nem a megszokott tojásdad, hanem körte alakja van, ami annyit jelent, hogy az egyik végén jobban kidudorodik, a felső végén viszont nem.
Ennek az az oka, hogy bárhogy is görgetjük az ilyen tojást, az nem tud elgurulni a helyéről, tehát nem fog kigurulni a fészekből még véletlenül sem.
Így nem is hűlhet ki, hiszen optimális hőmérsékleten kell tartani ahhoz, hogy a kis szalonkák megfelelően tudjanak kifejlődni.
Talajmélyedésbe kapart, avarral bélelt fészkébe általában 4 tojás kerül, a kotlási idő 22-24 nap.
8. Ha veszélyt vagy táplálékhiányt érez, az anyamadár képes a lábai között, farkát visszahajtva, repülve elszállítani a szalonkacsibéket. Ez kivételes attrakció a madárvilágban. Szerencsésebb erdőjárók télen is, egészen a komolyabb fagyok beálltáig találkozhatnak a rejtőzködés nagymesterével. A nyiladékokon, erdőszéleken, legelőkön, gyepeken ilyenkor a felrebbenő szalonkák látványa felejthetetlen élmény.
Ha még több érdekességet szeretnél megtudni erről a ritkán szem elé kerülő erdei madárról, vedd meg a Turista Magazin legfrissebb, december-januári számát.
Hogy milyen hangulatú egy éjszakai szalonkagyűrűzés, azt videónkban megmutatjuk.
