Terény egy aprócska település a Cserhát dombjai között – alig háromszáznyolcvanan lakják. Itt él Ilonka néni, aki vélhetőleg az országban utolsóként kézzel-lábbal harangozik a helyi katolikus templomban.
Szedlák Józsefné Ilonka néni nem akárki, az országban egyedüliként kézzel-lábbal kongatja a harangokat, főállásban, immáron több mint 20 éve, ha esik, ha fúj. Naponta kétszer, délben és este, temetéskor és misére szólnak rendületlenül a Szent András-templom harangjai Terényben. Nagy dolog ez, hiszen máshol már elektromos szerkezet vezérli a harangokat.
2018-ban Nógrádikum díjat kapott a terényi harangozás és Ilonka néni.
Az idős palóc asszony a napokban ünnepelte 80. születésnapját.
Ilonka néni családjában öt generáció óta hagyományozódik a harangozás tudománya
2022 májusában a Turista Magazin is ellátogatott Terénybe, ahol megnéztük, hogyan szólnak a harangok a Nógrád vármegyei palóc faluban. Ilonka néni igazán ért a harangok nyelvén. Harangozódinasztiába született. Már az apai szépapja is harangozó volt. Gyermekkorában besegített a harangozásban a nagyapjának, felnőttként a szüleinek segédkezett, aztán megörökölte a szolgálatot. Így lett ő mostanra a templom gondnoka, sekrestyése és harangozója egyben.
Mire odaértünk a templomhoz, jött Ilonka néni főkötőre kötött fejkendőben, díszes szakácskában (kötényben). Az ünnepi szentmiséhez sokszoknyás, színes, ünnepi palóc viselet dukál. Térült-fordult, nyitotta a templomajtót. És mesélt: oly ízes palóc tájszólásban, hogy gyönyörűség volt hallgatni.
A Szent András-templom belső tere, az épület műemléki védettséget élvez
„A terényi katolikus templom 700 éves, és ennek megfelelően több stílus keveredése mutatkozik rajta. Az 1960-as években tette rá a kezét a »műemlék«, az akkori átalakításnál nyerte el mai formáját a templom. Akkor nyitották meg a rózsaablakot, és akkor került bele az András-mozaik, mert a templomnak Szent András a védőszentje. Az oltáron magyar szentek vannak. Szent István, Erzsébet, László, Margit.”
Három harang lakik a toronyban. Híresek ezek a harangok. Nálunk jég még nem verte a falut. Ha csúnya felhők kezdenek összeborulni az égen, jövök és harangozok, addig, amíg szét nem mennek
– folytatta szelíden mosolyogva az idős asszony. A terényiek ugyanis úgy tartják, hogy a jeget hozó felhőket elkergeti a felfelé szálló harangszó. „Leülök, harangozok, imádkozok, a falu is leül, mindenki imádkozik, és gyertyát gyújt. A harangoknak és az imádságnak közösen van olyan ereje, hogy a jégesőt széjjelveri. Ahogy mifelénk mondják: a harangozás az élőket hívogatja, a holtakat siratja, a viharokat megtöri.”
Ilonka néni az egyetlen az országban, aki családi hagyományként kézzel-lábbal húzza a harangokat
A három harangot nem is olyan egyszerű egy embernek megszólaltatni. Ezért Ilonka néni édesapja kitalált egy praktikus pedálos rendszert. „A két nagyobb harangot kézzel húzom, a harmadikat meg a lábammal pedálozom.”
„Nagyapám idejében húsvétkor az volt a szokás, hogy húsvéthétfőn a fiúk locsolkodnak, húsvétkedden viszont a lányok. Nagyapámat, aki már legénykorában harangozott, soha nem tudták meglocsolni, mert mindig meglógott. Végül kitalálták a tréfás kedvű lányok, hogy egy vödör vizet felkötnek a harangkötélre, és amikor a hajnali misére a nagyapám meghúzta a kötelet, a nyakába zúdult a víz, így meg lett locsolva.” Felkacag, és bonganak, zúgnak a harangok a terényi templomban. Isten tartsa meg jó egészségben sokáig, Ilonka nénit!
