A panorámás dombok közé zárt Máriakéménd híres búcsújáróhely, de a látványos kegytemplomán túl az aranykort idéző hangulatos pincesorát, titkokat rejtő egykori Török-várát és szerfelett megkapó és változatos környezetét is érdemes felfedezni.
Baranya megye csodáira nem csupán a varázslatos Mecsekben vagy a kiváló borairól híres Villányi-hegységben lelhetünk rá. A két táj között elterülő, festőien szép, dimbes-dombos terep kevésbé ismert a természetjárók körében, pedig ez a hullámzó löszhát is tartogat lenyűgöző panorámákat, történelmi emlékeket és jól jelzett, kényelmes turistautakat. A Baranyai-dombság egyik ilyen kiváló túraterepét a Nagyboldogasszony-templomáról híres Máriakéménd környékén találjuk, ami mondhatni e vidék turistaközpontjának számít. Máriakéméndről ugyanis több út is indul, közülük a legjelentősebb a Feked irányába tartó Baranyai Zöldtúra, melynek teljes hossza 44 km, ugyanakkor könnyű, 6-16 km-es körtúrával az alig ötszáz lelket számláló falu változatos környezetét is bejárhatjuk. Lássuk hát, mi minden vár ránk ezen a nagyszerű és csendes tájékon.
A panorámás pincesor
A falu déli határában egykoron mintegy két kilométer hosszúságban három soros pincesor húzódott, aminek napjainkra már csak egy része maradt fenn. Korábban a terület jelentős része szőlőtőkékkel és pincelyukakkal volt tele, napjainkra viszont már jóval kevesebben foglalkoznak borkészítéssel. Anno Kéménd híres fehérborait vasúton Ausztriába is szállították. Bécsben egykor önálló kéméndi borkimérés is volt.
Az aranykorra a pincesor ódon épületei emlékeztetnek, de találunk itt szép állapotú pincéket is
A második világháború után a pincesor jelentős részét lebontották, ma sok felhagyott pinceüreget lehet látni, melyek a látszólag örökre elmúlt aranykorra emlékeztetnek. A falu feletti pincesor megmaradt eredeti állapotában, és szerencsére ma is használatban lévő és szépen felújított présházat is látni, de a messzebb lévő, egészen a Liptódi-szegélyig húzódó pincesor már teljesen megszűnt.
A felső pincesortól nagyszerű panoráma tárul elénk Máriakéméndre, a Baranyai-dombság lankáira és a távolban magasodó mecseki csúcsokra
A falu múltat idéző és ma is hangulatos pincesorát a kék négyzet, kék körtúra, illetve kék műemléket jelző turistajelzésein érhetjük el. Felérve a legfelső pincesorhoz, gyönyörű panoráma fogad minket, melyben szelíd dombvonulatokon elterülő szántók és erdőfoltok váltakoznak, a háttérben pedig a tájat uraló mecseki hegyek magasodnak.
A Margaréta-sarok
A Nagy-pincesor déli végén a turistajelek kivezetnek az akácosból a szántóföld szélére, amit a helyiek Margaréta-saroknak neveznek. Több földút találkozási pontja ez, ahol Antiochiai Szent Margit szobra áll, avagy ahogy a kémendiek mondják, a Margaréta-szobor. A legenda szerint itt egy kislányt megfojtott vagy halálra mart egy kígyó, amíg édesanyja a közeli szőlőben tevékenykedett. Emlékére állították a szobrot, amit a múltban valahányszor más helyre akartak vinni, mindig hatalmas vihar tört ki a környéken, így vált „időjós” szoborrá. A meglehetősen egyedi alkotást egyébként 1904-ben állították fel ezen a helyen, majd az 1950-es években átvitték a kegytemplomba, ahonnan 2014-ben került vissza az eredeti helyére.
A szántóföld szélén kis akácos ligetben áll az egyedi Margaréta-szobor
A szobor közvetlen környezete nem éppen a legszebb tájat fedi fel előttünk, de évszaktól és időjárástól függően a köröttünk elterülő szántókon csodás látványban is részünk lehet, amikor a zöldellő mezővel összeérő fodros felhők lenyűgöző kontrasztot alkotnak.
A környék fantasztikus panorámái nem csupán a távoli hegyek festő látványáról szólnak
Gondozott környezet, karbantartott turistautak
Ugyancsak a falu déli határában, sűrű akácosban találhatunk rá a mára elapadt Szent-kútra és az egykori kis kápolna helyére, ahol ma kereszt és Mária szobor áll. Az idevezető kitáblázott ösvény és a karbantartott szoboregyüttes jól mutatja a helybéliek értékvédő munkáját, azt az elszántságukat, hogy minél többet megőrizzenek és megmutassanak az erre járónak gazdag történelmükből és hagyományaikból. Ennek köszönhető, hogy a vizet már sajnos nem adó Szent-kút nem veszik bele az erdőbe és mesélhet csodás gyógyulásokról és a környék múltjáról, kultúrájáról.
Alajos-forrásnak is nevezték régen, amely elnevezés onnan származik, hogy egyszer Alajos napján nagy jégverés volt, ami elpusztította a határrészt. Ennek emlékére a szomszédos monyoródiak keresztet állítottak a téglából épült Szent-kút forrása mellé. Vizéhez főként az 1900-as évek elején történt csodahiedelmek fűződnek, melyekben még a 30-as években is hittek. Úgy tartották, hogy a forrás vize gyógyítja a szembetegségeket és az epilepsziát. Távoli vidékekről is elzarándokoltak ide a betegek, akik gyógyulásukat követően a szent forrás tövében álló egykori képoszlopos kápolnánál helyezték el hálaadományaikat. A gyógyforrás látogatói – különösen a monyoródi horvátok – fogadalmi vagy hálaadományként házilag szőtt kendőt, törülközőt agaattak a képoszlopon kifeszített zsinórokra, gyakran pedig a beteg gyermekek ingjeit és hajszalagjait is ide akasztották. A hely kultusza már az 1930-as években megszűnőben volt. 1951-ben a kápolnát lebontották, tégláit elhordták, a forrás pedig nem sokkal később, a 60-as évek elején elapadt.
Az elapadt Szent-kút foglalata ma Szűz Mária-szobornak ad otthont
Sárga, zöld és kék jelzésű utakon
Rajtunk áll, hogy Máriakéménd környékén, ezen a kis területen sűrűre szőtt turistaúthálózaton, mekkora körrel szeretnénk bejárni a tájat, mennyi mindent akarunk látni. A számos vallási kegyhely mellett, forrásokhoz, erdei pihenőhelyekhez, egy nyomaiban még fellelhető várhoz is érdemes ellátogatni, de maga a dombvidék természeti sokszínűségét és a pazar panorámáit is meg kell ismerni ahhoz, hogy teljes legyen ez a baranyai összkép.
Számos kegyhelyhez, útszéli kereszthez és emlékhelyhez jól jelzett turistautak vezetnek
Szétnézve e tájon, elsőre az ember által régóta birtokolt földek, a dombokon elnyúló szántók látványa a legszembetűnőbb. Mindezeket a vízfolyások mentén, domboldalakon és löszhátakon mozaikosan elhelyezkedő erdőfoltok tarkítják, valamint nagy kiterjedésű rétek és laposabb völgyfenéken vizenyős, változatos növényvilággal bíró mocsarak is tagolják. A sárgán és zöldön tett nagyobb körtúra során (megkerülve a 217 méteres Schlossberget) mindezekben közelről is részünk lehet. A Kéméndi-tető síkjáról (a jelzett útról kis kitérővel) keleti irányba láthatunk el, a hegyhát Liptód felé vezető oldalában pedig a területet fedő lösztakaróba vájt látványos szurdokot a lezúduló csapadék.
A rejtélyes Remete-lyuk
Aki figyelmesen járja a dombtetőre vezető kék várjelzéssel felfestett ösvényt, az a Török-vár egykori sáncárkait, csekély falmaradványát és a Remete-lyukat is meglelheti.
A német szájhagyomány szerint valamikor egy-egy remete lakott itt, ezért hívják így ezt a járatrendszert, ami az egykori vár alatt lett kivájva. Ennek a napjainkban 10 méteres alagútnak még az 1900-as évek elején is volt lakója, aki Kéméndre járt le kéregetni. Állítólag a régmúltban rablóbanda is tanyázott itt, de hogy kik és miért építették e járatokat, az már örökre a történelem homályába vész.
Kaptatós lépcsősor vezet a mára csak nyomokban fellelhető Török-várhoz
A dombtetőre vezető lépcsőzős kaptató végén ne számítsunk igazi várromokra, csupán a hepehupás és árkos terep, valamint kis falmaradvány emlékeztet arra, hogy itt egykoron erősség állt. A lombok közül előbukkanó kilátás viszont csodás. Ha másért nem is, ezért biztosan megéri ide felkapaszkodni.
A Török-várat benőtt lombok közül helyenként ráláthatunk a híres kegytemplomra is
A Török-vár
A mai Máriakéménd fölé magasodó domb tetején a tatárjárás után, 1273 körül a Győr nembéli Óvári Konrád épített várat. Meglehetősen mostoha sorsa volt a helynek: előbb Baranya vármegye főispánjával kialakult személyes konfliktus, majd az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros belpolitikai helyzet miatt dúltak itt harcok. Valamikor 1316 és 1330 között a várat ostrommal elfoglaló Szekcsői Herczegh János elfoglalta és le is romboltatta az erődítményt, de Károly Róbert visszaadta azt Konrád örököseinek, akik újraépítették a várat. Az egykor jelentős méretű vár pusztulásáról nincsenek információink, de az bizonyos, hogy már több száz éve megsemmisült, köveit pedig elhordták.
A Török-vár egyik mélyedésében réges-rég látni egy barlangszerű üreget, melyet Remete-lyuknak neveztek. A monda szerint egykor még állva is végig lehetett benne menni és 12 ajtó volt benne, de csak 11-be volt szabad bemenni. A 12-be még senki sem mert bemenni, mert oda egy török katona van bezárva. Ezért lett a hajdani erősség neve Török-vár.
A Török-vár alatt kúttal, padokkal és esőbeállóval kialakított kényelmes pihenőt is találunk
Jöttek-mentek itt a népek
Az évezredek során megannyi nép és kultúra megfordul ezen a termékeny, dimbes-dombos vidéken. Az ősi kultúrák nyomait, rómaiak villáit, avarok telepeit, honfoglaló magyarok tárgyait is meglelték már itt. Az Árpád-korban aprófalvas településhálózat alakult ki, melyben a kis lélekszámú települések egymáshoz közel helyezkednek el. A török uralom pusztítása, valamint a történelem viharai sokféle nemzetiséget sodortak össze a környéken és Máriakéménden is: magyarok, svábok, szerbek, rácok, székelyek, tótok, akik mind hozták magukkal a saját kultúrájukat, igyekeztek megőrizni identitásukat. Faluról falura járva az utcaképeken, a porták építészeti stílusán, az útmenti kereszteken, a templomokon ma is láthatjuk azt a változatosságot, amit a sokajkú népesség magában hordoz.
Máriakéménden iskola- és falumúzeumot is találunk. Szép portái és a Szent Márton-templom is mesél a település múltjáról
A török hódoltságban elpusztult Kéméndre 1720-1741 között érkeztek meg a betelepített német telepesek. A falu gyors fejlődésnek indult, új házakat, istállókat építettek, a dolgos nép hamar felvirágoztatta kis települést. 1732-ben már 47 német és 4 délszláv család lakott a faluban, az 1910-es évekre pedig már 1200-nál is többen éltek itt. A 20. század sorscsapásait többszörösen is megsínylett a település. A második világháborút követően közel 500 németajkú lakost telepítették ki Németországba, akiknek a helyére a felvidékről érkeztek családok. A falu a kommunista időkben lassú sorvadásnak indult, lakossága folyamatosan csökkent, az emberek elszivárogtak a városokba. Sajnos a rendszerváltást követő időszak sem hozott fellendülést Máriakéménd életében, ahol azért a közelmúltban történt turisztikai fejlesztések és egyéb helyi kezdeményezések bizakodásra adnak okot.
A Szent Márton-templom oldalfalán találjuk a díszes világháborús emlékműveket
A búcsújáróhely
Máriakéménd híres temploma a településtől egy kissé távolabb, a Kátoly felé vezető országút mentén áll. Mint fontos búcsújáróhely, a Mária Út és a Szent Márton Út is ellátogat hozzá, de elvezet ide a faluból kiinduló kék körtúra turistajelzés is. Az idén kisebb felújítási munkákat megélő barokk stílusú Boldogasszony-templomot 1753-ban építették egy 15. században már álló, de a török hódoltságban rommá lett kegyhely fölé, aminek csak a szentélye maradt épen.
A híres búcsújáró Mária kegyhely kialakulása egy csodás jelenéshez kötődik. 1740 áprilisában a régi templom romjai között néhány helybeli kislány füvet gyűjtött, amikor egy mélyedésben a kis Jézust karján tartó Szűzanya fényben tündöklő szobrát pillantották meg.
Az impozáns Nagyboldogasszony-templom felújítási munkálatai a tervek szerint év végére befejeződnek
A szobrot nem tudták kiemelni a földből, majd eltűnt. A jelenés hírére hamarosan közelről és távolról jöttek zarándokok, ezt követően pedig nemsokára megépült a ma is látható templom. Első kegyképét egy pécsi asszony festette, mert lánya szembajából Mária közbenjárására meggyógyult. Ennek helyébe 1758-ban egy újabb Mária-képet készíttettek, amely a filiális templomok védőszentjeit is ábrázolta.
Régen Máriakéménden a nagyobb Mária-ünnepeket 7 búcsúval ünnepelték, de az utóbbi évtizedekben már csak kettő volt. 2016-tól ismét 4 búcsút tartanak, ahová évről évre egyre többen jönnek, 2017-es év nagybúcsúján már több mint 600-an vettek részt.
A máriakéméndi kegytemplom nem csupán az istentiszteletek alkalmával, de előzetes bejelentkezéssel is látogathatók. Érdeklődni Biki Endre Gábornál a templom gondnokánál lehet a 06 30 452 4579-es telefonszámon, e-mail: bienga38[kukac]gmail.com
A Nagyboldogasszony-templomot hangulatos kert veszi körül, melyben kálvária is áll
A természetszerető ember könnyen a szívébe zárja e barátságos tájat. Változatos természeti környezete, takaros kis falvai és vendégszerető lakói, együttesen varázsolnak egyedi hangulatot erre a festői dombvidékre. Elsőre talán fel sem tűnik számunkra, de a Baranyai-dombságban szinte egymást érik a múltról regélő érdekes épületek, képoszlopok és emlékhelyek, melyek történetét megismerve még színesebbé, még értékesebbé válik számunkra az ország ezen kissé eldugott, de csodálatos szeglete.
A cikk először 2020 októberében jelent meg.
