Kondorfa határában 22 bölény él félvad körülmények között. Az állatok az elmúlt négy évben belakták a 90 hektáros körbekerített területet, és aktívan alakítják is azt. Hogy mi újság a bölények háza táján, annak a helyszínen jártunk utána.
Legutóbb 2019 telén jártunk az Őrségi vadonban, a bölények kondorfai birodalmában. Akkor még csak tíz állat volt itt, most már jóval többen vannak, a legifjabb lakó épp a napokban született. A bekerített kondorfai területen Dr. Németh Csabával, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) igazgatóhelyettesével, a bölényprojekt vezetőjével tettünk egy rövid látogatást.
A 90 hektáros Őrségi Vadon, jó lehet itt bölénynek lenni
Bölények az erdőben
Jelenleg 22 bölény él a területen. Ebből 13 állat már saját szaporulat, de vérfrissítés gyanánt külföldről – például Ausztriából, Szlovákiából, Németországból – is hoznak állatokat.
A bölényeket egyelőre nem látjuk, de azt rögtön megállapítom, hogy milyen szép helyen élnek. Öröm lehet itt bölénynek lenni. Szinte már idilli ez a környezet, a bárányfelhős kék ég alatt dimbes-dombos rétek hullámoznak, itt-ott kisebb erdőfoltokkal. Alighanem ezek egyikében rejtőzhet most a csapat.
Jelenleg 22 bölény él itt, a Kondorfa melletti, elkerített területen
A bölények főleg éjszaka legelnek, nappal pedig inkább bent vannak az erdőben. Ahogy azt egy GPS-nyakörves egyed adatai is tükrözik. A jeladós állat mozgása jól modellezi magát a csapatot is, hisz az állatok együtt mozognak. Az, hogy mekkora területet járnak be, teljesen változó, van, hogy egy nap alatt bebarangolják az egészet, és olyan is, hogy három hétig nem mozdulnak el.
A Kárpát-medence egykor kifejezetten gazdag bölényélőhely lehetett, de a honfoglalás időszakára a faj már javarészt az erősen erdősült területekre szorult vissza. Mátyás király még rendszeresen részt vett bölényvadászatokon Erdélyben és a Felvidéken.
A hajdan a Kárpát-medencében élő bölények a kárpáti alfajba tartoztak, mely már a késő középkorban kihalt. A másik két alfaj fokozatosan szorult vissza, a 20. század elejére már csak néhány fogságban tartott példány maradt. A síkvidéki alfaj 1919-ben tűnt el Lengyelországból, a Bialowiezai-erdőből, a hegyvidéki alfaj utolsó, vadon élő példánya 1927-ben pusztult el a Kaukázusban.
Az 1920-as évekre a síkvidéki alfajból kb. 50 állat maradt fenn az európai állatkertekben. Amikor a szabad természetből az utolsó bölény is kipusztult, akkor ezek közül az állatok közül válogattak össze 12 egyedet, amelyek közé belekerült egy hegyvidéki alfajba tartozó bika is. Célzott pároztatással a hegyvidéki bikától és a síkvidéki tehenektől született borjakat és azok leszármazottait ennek a síkvidéki és hegyvidéki vérvonalnak a keverékeként tartják nyilván. A kondorfai állatok ide tartoznak, a szalafői bemutatóterületen élő bikák azonban tisztán síkvidékiek.
2022-ben az európai bölények száma elérte a tízezret.
A nagy tájátalakítók
Az ŐNPI szakemberei nemcsak a bölényekre fókuszálnak, de azt is vizsgálják, hogy bölények hatására hogyan változik a táj. Ahogy a terepjáróval megállunk az erdőszegély mellett, a sűrűben meg is pillantjuk a bölényeket, először csak egyet, aztán még egyet, majd még jó néhányat. Csaba közben felhívja a figyelmemet az erdőszegély elhalt fáira, ami már a bölények tevékenységének nyilvánvaló nyoma.
Az elmúlt évek történései jól látszanak itt.
„Az erdőszegélyben látható kiszáradt kökények, égerek, tölgyek mind a bölények munkájának az eredményei, az állatok ugyanis előszeretettel eszik a fák kérgét, főleg a tél végi időszakban. Nálunk a fás szárúak közül leginkább a gyertyán és a kökény a kedvencük.”
A bölények télen előszeretettel eszegetik a fák kérgét, amit a fák vagy túlélnek, vagy nem
A bölények által elpusztított fák nem vesznek kárba, hisz itt maradnak holtfaként, ami a holtfához kötődő élőlények számára kedvező lesz. De azzal, hogy felszaggatják a fák kérgét, a lódarazsaknak és a fák nedvét szívogató rovarok számára is új élőhelyet alakítanak ki.
„A bölények hatására át fog alakulni a táj szerkezete, ami most úgy néz ki, hogy az egyik helyen csak erdő van, a másikon meg csak gyep, és ezek élesen elválnak egymástól. A bölények hatására az erdők fellazulnak, a gyepeken pedig megindul a cserjésedés, és ligetessé válnak majd” – magyarázza a szakember.
A bölények nappal inkább az erdőben időznek, de azért ki-kijönnek legelni
„De a bölények nemcsak a rágásukkal, a taposásukkal is alakítják a növényzetet, hanem azzal is, hogy váltókat, csapásokat alakítanak ki, vagy épp a porban fürdenek. Ez utóbbi helyen kikopik a növényzet, és a nyílt talajfelszínekhez kötődő rovarok jelennek meg, de ezek a kis csupasz felszínek azoknak a növényeknek is kedvezőek, amelyek nem bírják a konkurenciát, és csak a pionír felszíneken tudnak megjelenni.”
A bölények porfürdője a nyílt talajfelszíneket kedvelő állatok és növények számára kínál lehetőségeket
Nyáron fű, télen fa
A kondorfai élőhelyen fontos kutatások folynak a bölények táplálkozásával kapcsolatban is, a táplálék összetételét havonta vizsgálják a trágyából. Az állatok az év során más és más táplálékot preferálnak. „Most a fűfélék vannak terítéken, hiszen ezekből most van sok és most nagy az energiatartalmuk. Az ősz nagyon fontos időszak, ilyenkor készülnek fel a télre, és ekkor dől el a téli túlélés. Az őszi esők hatására ilyenkor is van még egy kis megújulás a növényzetben, amit a bölények is kihasználnak. Ősz végén, télen a sások fontosak, mert bár ezek kis energiatartalmú növények, de ekkor is zöldek, és van nedvességtartalmuk. Télen éri el a maximumát a fás szárúak fogyasztása is.”
A bölények étlapja évszakonként változik, nyáron a fűfélék jelentik a fő táplálékforrást
Télen a bölények kapnak kiegészítő takarmányt is, különösen az újonnan érkezett állatok miatt fontos ez, akik megszokták a „hozzátáplálást”. „A nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy máshol is kapnak takarmányt télen, még ott is, ahol nem kerítéssel körülzárt területen élnek, hogy megakadályozzák a mezőgazdasági károkat.”
Fel a ranglétrán
Miközben Csaba mesél a bölényekről, folyamatosan fürkésszük a területet, hátha előjön a csapat a sűrűből, vagy megpillantjuk valahol a bölénymamát egynapos borjával. Aztán ahogy visszaérünk a bejárat közelébe, meglátjuk, hogy néhány bölény már kint legel a gyepen, majd szép lassan a többiek is előjönnek. Megállunk az autóval, és tisztes távolból figyeljük őket.
Látszólag ügyet sem vetnek ránk, megszokták már ezt a terepjárót. De persze volt már olyan, amikor hevesebben reagáltak.
„A borjas tehenek agresszívak, de előfordul olyan is, hogy a bika teljes erővel elkezd rohanni az autó felé, majd az utolsó pillanatban megáll. De volt már, hogy nem állt meg, hanem összetörte a lökhárítót. Ez a bika állatkertben nőtt fel, szóval lehet, hogy csak barátkozni akart.”
A borjak egy évig maradnak az anyjukkal, de utána is a közelükben legelésznek
Most épp nincs bika a csapatban, de hamarosan érkezik egy Németországból. A természetben egyébként a bikák külön csapatokban járnak, és a domináns bikák is akkor csapódnak a tehenekhez, amikor megkezdődik az ivarzás.
Borjak viszont vannak, hárman is, és nagyon aranyosak, pláne, ahogy egymás mellett fekszenek a fűben, mintha a bölényóvodában lennének. A borjak 6-8 hónapos korukig szopnak, egyéves korukig maradnak az anyjukkal, de még utána is erős a kötődés, és egy darabig a fiatal állatok az anyjuk közelében legelésznek.
De egy bölénycsorda élete nem csak móka és kacagás.
A rangsorban való előbbre kerülés érdekében a bölények folyamatosan tesztelik egymást, és azt, hogy ki milyen fittségi állapotban van.
Ez abban nyilvánul meg, hogy legelés közben is lökdösik, bökdösik egymást, és figyelik azt, hogy hogyan reagál erre a másik. Ha a reakció nem olyan, mint tegnap vagy tegnapelőtt volt, akkor az egyed érzi, hogy most itt lehet az alkalom a hierarchiában való előbbre jutásra. Ez aztán agressziót szül, és szélsőséges esetben a dolog odáig is eljuthat, hogy ha egy állat nagyon le van gyengülve, és földre kerül, akkor a többiek elpusztítják.”
Az őzek tartanak tőlük, a szarkák tisztogatják őket
A táj változása és a növényzet alakulása mellett az is nagyon érdekes, hogy a bölények jelenlétének más állatfajokra milyen hatása van. Csabáék úgy tapasztalják, hogy az őzek és szarvasok – kerítés ide vagy oda – beugranak olykor a területre, de tartanak a bölényektől.
Az énekesmadarakat évek óta monitorozzák, és úgy látják, hogy a bokrosodáshoz kötődő madarak törnek előre, mint például a mezei poszáta, a tövisszúró gébics vagy a csaláncsúcsok. Mióta a bölények itt vannak, ideköltözött egy szarkapár is, ami azért érdekes, mert a bölények esetében a szarka tölti be azt a szerepet, amit az afrikai nagyemlősöknél a nyűvágó madarak, vagyis ők tisztogatják a bölények szőrét és bőrét. A levedlett szőrt az énekesmadarak használják előszeretettel, van olyan cinkefészek, ami 100%-ban bölényszőrből készült.
A szakemberek a bölények trágyájához kötődő trágyabogár-faunát is vizsgálják, és megállapították, hogy a közeli szarvasmarhák trágyájához kötődő rovarfaunához képest egyértelműen nagyobb faj- és egyedszám van a bölényeknél. A diverzebb növényzetnek köszönhetően ugyanis az ő trágyájuk tovább frissen marad, ami a bogarak szemszögéből nézve vonzó adottság.
A bölények mellett két przsevalszkij ló is él itt. Ők a pityerszeri bemutatóterületen voltak korábban, de most már nyugdíjas napjaikat töltik. Itt pedig életük végéig eléldegélhetnek majd. És lehet, hogy hamarosan társaságot is kapnak, a tervek között ugyanis szerepel, hogy Hortobágyról hoznak majd ide egy przsevalszkij-állományt.
A területen vadmacskakutatás is folyik, tavaly engedtek el két kölyköt itt. Róluk azóta nem tudnak, mert bár vannak kameracsapdák, de felvétel azóta nem készült róluk.
Vajon mire gondol?
A bölények természetes ellenségeiből nincs túl sok a természetben. Talán régen a farkas lehetett az, de egy ilyen nagy állat megtámadása sok energiát igényel a farkasoktól, és meglehetősen kétes kimenetelű vállalkozás. Lengyelországban, a Bialowieza Nemzeti Parkban, ahol a bölények szabadon élnek, és vannak farkasok is, azt tapasztalják, hogy a ragadozók szarvast esznek és nem bölényt. A dögöt persze elfogyaszthatják, de a borjúkat is békén hagyják, mert azokat meg megvédi a többi bölény. Az az igazság, hogy egy bölényre nem a ragadozók, hanem egy másik bölény jelenti a legnagyobb veszélyt.
Bölényles élőben és online
Aki ellátogat az Őrségbe, annak évente egyszer, május 24-én, az Európai Nemzeti Parkok Napján van lehetősége arra, hogy egy terepjárós túra keretében bejárja az Őrségi Vadont. Ilyenkor két turnusban, kétszer 16 főt tudnak fogadni. A terület persze körbesétálható a kerítés mentén, ilyenkor is van esély arra, hogy megpillantsuk az állatokat. Ezt én magam is tanúsíthatom, egy kondorfai nyaralásunk alkalmával épp erre sétáltunk, és olyan szerencsések voltunk, hogy a bölények pont a kerítés mellett legeltek. Szalafőn, a pityerszeri bemutatóhelyen viszont garantált az élmény, hisz az ottani állatokat mindig láthatjuk. Aki a kondorfai bölények életét szeretné követni, annak az Őrségi Vadon Facebook-oldalt ajánljuk, ahol rendszeresen beszámolnak a legérdekesebb történésekről.
