Manapság a természetjárók egy része a vadászokban csupán az erdők szívtelen mészárosait látja, akik olyan drága és véres hobbinak hódolnak, amely csak az ölésről szól. Ezt a képet némiképp enyhítve és formálva indulunk el egy híres vadász, Kittenberger Kálmán nyomába, akinek emlékével egy börzsönyi kirándulás során több helyen is találkozhatunk.
Sokan csak magyar Afrika-vadászként vagy „nagy oroszlánölőként” ismerik az egyébként kutató zoológust és kiváló természettudományi írót, akinek igaz emléket ugyanakkor híres barátja, Fekete István állított, aki a nimbusz mögé látva írta meg a vadász hányattatott történetét a Kittenberger Kálmán élete című művében.
Tanganyika, 1904
Kittenberger kisebb-nagyobb megszakításokkal (1903-tól 1929-ig) összesen 16 évet töltött el Afrikában, ahol bejárta a Kilimandzsáró és a Viktória-tó vidékét, behatolt Etiópiában a Danakil-vidékre, valamint Uganda távoli részeire és többek között Belga Kongóba is eljutott. Ez idő alatt több mint 60 000 tételből álló anyagot gyűjtött a múzeum és a fővárosi állatkert számára, benne 300 új állatfaj példányaival, amelyek közül mintegy negyvenet róla neveztek el.
A 20. század történelme aztán sok mindent megváltoztatott és a vadász útja a börzsönyi Nagymarosra vezetett. Itt élt és vadászott egészen 1958-ban bekövetkezett haláláig. „Élete során megverekedett az oroszlánnal, a maláriával, a feketevízlázzal, és sokan azt mondták rá, hogy nehéz ember, gőgös, zárkózott, sőt rideg, néha pedig goromba volt. De ezek nem ismerték őt.” - írja róla Fekete, aki nem csak tisztelte, de jól is ismerte barátját. Többek közöt neki köszönhetően ismerhetjük meg a börzsönyi Kittenberger-helyeket, a vadász izgalmas afrikai kalandjait és életének szomorú történetét, amit a Turista Magazin szeptemberi számában ismerhettek meg.
A SZEPTEMBERI SZÁMUNKAT ITT TUDOD ONLINE MEGRENDELNI, ELŐFIZETNI PEDIG ITT TUDSZ RÁNK.
