Esztergom környékének egyik legszebb kirándulóhelye a Búbánat-völgy. Mindez egy verőfényes kora őszi napon hatványozottan igaz, ráadásul a tavakat egy olyan túrára fűztük fel, amely a környék egyik legszebb kilátópontját is érinti.
Ahogy leszállok az esztergomi buszról a Búbánatvölgye megállónál, egy kilométeren keresztül még az út szélén, az autók mellett kell haladnom. Miközben próbálok lehúzódni, ahogy csak tudok, azon gondolkozom, hogy a mai túracélpontjaim neve, a Hideglelős-kereszt és a Búbánat-völgy, milyen vészjósló hangulatot sugallnak, és mennyire ellentétes ez mindazzal, amit ezek a helyek ma jelentenek számunkra.
Izzasztó kaptató a Hideglelős-kereszthez
A 11-es úton, ezen az átlagos szerdán is dübörög a forgalom, de mit van mit tenni, ha itt vezet a piros háromszög jelzés a Hideglelős-kereszt felé. Rövid gyaloglás után aztán végre bevisz a jelzés az erdőbe. Itt már azért egészen más. Meredek kaptatás következik a Hideglelős-völgyben, elhaladok a Hideg-kút mellett, amit 1929-ben foglalt az Encián Turisták egyesülete. A kereszthez vezető út nem hosszú, cserébe szinte végig jó meredek, de 20 perc erőltetett menet után felérek a sziklaorom csúcsára, ahonnan egészen lélegzetelállító a panoráma.
A szakadék fölé kinyúló sziklát mélybe szakadó meredek falak szegélyezik, alattunk a tátongó mélység és a Duna, két kanyar között félúton. Szemben a Börzsöny hegyei, a Helembai-hegység kopár sziklái, és sorban a falvak, Zebegény, Szob, Ipolydamásd, az Ipoly túloldalán, már Szlovákiában Helemba és Garamkövesd.
Mögöttem a Hideglelős-kereszt, amelynek eredetijét 1784-ben emeltette Nagy Mihály esztergomi gazda. Az egyik magyarázat szerint azért, hogy figyelmeztesse a hajósokat a sebes sodrású folyószakaszra. Egy másik történet viszont úgy tartja, hogy a keresztet hálából állította azért, amiért családját elkerülte a pestis. Egy néphagyomány is kapcsolódik a kereszthez, úgy tartják, aki háromszor megkerüli azt, kigyógyul a bajából.
A fakeresztet megviselte az idő, ezért Simor János esztergomi érsek 1871-ben Bécsben vaskeresztet készíttetett helyette. Később a keresztet beljebb rakták, mert a hegy oldalában folyó kőbányászat miatt a sziklaorom oldala omlani kezdett.
A kereszthez minden év májusában körmenet indul, és a név eredetének egyik magyarázata is ide vezethető vissza: mire felért ide a körmenet, az emberek alaposan megizzadtak, itt viszont a hideg szél megfújta őket, és sokan megfáztak, hideglelést kaptak.
Egykor érseki nyaraló állt a Helemba-szigeten
A Dunában itt több sziget is van, és egy homokos zátony is kikandikál a vízből. Itt a Duna- miután találkozik a Garammal, és mielőtt összeszűkülne a medre- hordalékából szigeteket és zátonyokat épít. A legnagyobb ezek közül a Helemba-sziget, amelynek hossza körülbelül 1,5 kilométer, szélessége 100-200 méter között változik.
A sziget múltja sokkal mozgalmasabb volt, mint a jelene. A régészek megtalálták itt egy Árpád-kori templom romjait és egy temető nyomait, a 13. században pedig az esztergomi érsek nyaralója állt a szigeten, körülötte egy gyümölcsössel. A pollenvizsgálatok alapján az is kiderült, hogy a nyaraló körül őszibarack termett.
Ahogy azt a Dunai szigetek című blog remek cikkében olvashatjuk, ekkoriban Európa-szerte ritkaságszámba ment a gyümölcstermesztés, ez idő tájt kezdett elterjedni, elsősorban a kolostorkertekből. Az érsek is valamelyik európai kolostor kertjéből juthatott csemetékhez. Az érseki birtok pusztulását legkésőbb a török hódoltság idejére teszik, de a kutatók szerint a kis jégkorszak miatt bekövetkező változások, a vízszint emelkedése miatt egyébként is ez lett volna sziget sorsa.
Szemközt, a Búbánat-völgy másik oldalán a Szamár-hegy magasodik, amihez egy történet is kötődik. „Mikor a törökök kitakarodtak az esztergomi várból, kincseiket egy óriási szirtbe vájt üregben rejtették el. Jóval később egy csodatévő szentképet hoztak a vár parancsnokának, melyet még a régi várból vittek magukkal és cserébe nem kértek egyebet, mint a Zamárhegy tetején lévő, fekvő szamár alakú szikladarabot. Ezt meg is kapták. Éjszaka idején azután feltörték a nagy kőszamarat, kiszedték belőle a sok kincset és hazavitték Törökországba.” (Pilis útikalauz, 1929)
Őszi kikericsek, a szeptemberi szépségek
Egy jó félórát töltöttem fent a Hideglelős-keresztnél, egyes-egyedül a fantasztikus panorámával, de még ekkor sem nagyon akaródzott elindulni, órákat el tudtam volna itt tölteni. Lassan aztán elindultam vissza, és folytattam az utam a piros háromszög jelzésen. Hamarosan újabb kaptató következett a Sas-hegy meredek, köves lejtőjén.
A hegyoldal tetején egy idős pár ült, hátukat egy fának támasztva gyönyörködtek a panorámában. Ők épp a fordított irányban járták be ugyanazt az utat, mint amit én. Később, egészen a Kerek-tóig nem is találkoztam már más túrázóval.
Egy darabig még a piros háromszöget követtem, majd áttértem a piros jelzésre, amin a Savó-kúti- tisztás és a Majális-forrás érintésével aztán beértem a Búbánat-völgybe. Egy nagy tisztáson őszi kikericsek állítottak meg néhány kép erejéig. A bájos virágokról nem is gondolnánk, hogy amilyen szépek, olyan mérgezőek is. A mondák szerint a virág latin nevét (Colchicum autumnale) egy ókori városról, Colchis-ról kapta, ami a Fekete-tenger közelében feküdt, és egykor az ott élő méregkeverőkről volt híres.
Idill a tóparton
Innen aztán a Fárikúti úton, szép házak, még szebb kertek és hangos kutyaugatás mellett értem el a Kerek-tóhoz, a Búbánat-völgy tavainak egyikéhez. A tónál néhány horgász üldögélt és figyelte árgus szemmel a kapásjelzőt, néhányan sétálgattak a tóparton és élvezték a szeptemberi napsütést. A megnyugtató csendet senki nem zavarta meg, ami egyébként a a tavat kezelő esztergomi Vasas Horgászegyesület „házirendjének” része is.
A Szamár-hegy és a Hosszú-hegy között húzódó Búbánat-völgyben már a 13. században is lehettek duzzasztott tavak és talán malmok is. A mostani állapot kialakítása az 1960-as években kezdődött, akkor kezdték el létrehozni, elsősorban horgászati céllal, a ma is látható négy tavat. A három kisebbet, a Halas-tavat, Mini-tavat, a Fürdő-tavat, és a tőlük délre eső legnagyobbat, a Kerek-tavat.
A völgy nevének eredetéről egyébként nem tudni biztosat. Egyes vélemények szerint a közeli Basaharc-völgyhöz kötődő, török időkre visszanyúló történet hatására kapta ezt a nevet a terület. Eszerint Esztergom és Pilismarót között egy sánccá erődített szekértábort alakítottak ki a helyiek, és onnan indítottak támadásokat a környéken portyázó törökök ellen, akik végül egy 16 ezer fős sereggel győzték le a védőket. Egyes vélemények szerint azóta hívják a környéket a Búbánat-völgyének. Más vélemények szerint azonban ennek a történetnek, ha valós egyáltalán, nem Pilismarót, hanem a Gerecsében található Pusztamarót volt a helyszíne.
A Kerek-tó nemcsak a horgászok kedvelt helye, de azok is szívesen jönnek ide, akik csupán sétálni szeretnének egyet a szép környezetben. A tó partján 2021 nyarán nyílt meg a Kerektavi Természetház. A kétszintes, modern épületet többfunkciósra tervezték, benne az éttermen túl közösségi tér, oktatóhelyiségek, öltözők és elsősegélynyújtó hely is van.
A túra után szó mi szó jólesett itt leülni, enni, inni, és csak nézelődni a gyönyörű környezetben. Az épület alsó szintjén egy természetfotó kiállítást is megnézhetünk, amelynek szereplői mind a völgyben előforduló élőlények. Érdemes sétálni egyet a tó körül, de aki kisebb gyerekekkel érkezik, az a szomszédos Fürdő- tónál még egy kis játszóteret is talál.
A cikk 2021 szeptemberében jelent meg először.
A 8,5 km-es körtúrát, buszmegállótól buszmegállóig, 2 és fél óra alatt tettem meg. Aki busszal megy innen vissza Esztergomba, az számítson rá, hogy késő délután a Budapestről érkező busz akár 10-20 percet is késhet. Jönni fog, csak ki kell várni.
