A budai hegyek egyik legmenőbb vendéglője volt, ma magányosan pusztul

A Normafától néhány percre található Disznófő vendéglő a 19. században a kirándulók egyik állandó találkozóhelye volt, ahol a kor neves művészei is gyakran megfordultak.

Szöveg:
2025. február 10.

A Normafától néhány percre található Disznófő vendéglő a 19. században a kirándulók egyik állandó találkozóhelye volt, ahol a kor neves művészei is gyakran megfordultak.

Ha a Normafától a zöld jelzésen elindulunk le, Zugliget felé, hamarosan körülkerített régi épületekhez érünk. Az erdei telek közepén álló, szétgraffitizett, teraszos épület a hajdani Disznófő vendéglő. A látvány most meglehetősen lehangoló, utazzunk is vissza inkább kicsit az időben, és nézzük meg, milyen is volt ez a hely fénykorában.

A szomjoltó vadkan

1762-ben járunk, amikor Johann Karl Stettner tanácsos, a környék legnagyobb földbirtokosa megvásárolta a Disznófő-forrás körüli Sauwinkelnek nevezett területet. Ez a név alakul majd át később Auwinkellé, vagyis Ligetzuggá, amiből végül Zugliget lett.

Bizonyára nem meglepő, hogy a Disznófő-forrás a környék vaddisznói után kapta a nevét.

Állítólag Mátyás király is oltotta itt a szomját vadászatai alkalmával, 1844-ben át is nevezték Corvinus-forrásnak, majd Mátyás-csurgónak, bár azóta is mindenki csak Disznófőnek hívja, és 1880-ban már a forrásház kifolyója is egy vadkanfej lett.

Azok a boldog zugligeti majálisok!

Már az 1800-as évek elején működött itt egy borkimérés, majd 1837-ben megnyitotta kapuit a Disznófő vendéglő, ami a 19. század végén, a 20. század elején élte virágkorát.

A fafaragásokkal díszített, svájci stílusú vendéglő nagy népszerűségnek örvendett, vasárnaponként megteltek a vendéglő körüli fapadok, asztalok, és igazi majális hangulat volt.

A vendégek között a kor leghíresebb színészei, írói, költői feltűntek, köztük például Jókai Mór és Vörösmarty Mihály.

A költő versben is megörökítette egyik kedvelt helyét: „Jó kedvébe’ teremté Isten a Zugligetet, Gond s búbánat itt víg kacagásra derül.” Ezek a sorok aztán a forrásház homlokzatára is felkerültek.

Csendesen pusztul

A vendéglő egészen a 2. világháborúig a népszerű hely volt a kirándulók körében. A háború után Disznófőt is államosították, de még ezután is nyitva állt a kirándulók előtt, nem csupán a vendéglő, de a forrás is.

A 80-as évek végén aztán a Disznófő magánkézbe került, körülkerítették nemcsak a vendéglőt, de a forrást is.

Egy ideig a volt válogatott focista, a Szőke Szikla, azaz Mészöly Kálmán volt a tulajdonos, ő aztán 1992-ben eladta a vendéglőt. 2011-ig egy család lakott itt, akik az akkori tulajtól bérelték az ingatlant, akkor azonban új tulajdonos jelent meg a színen, és kiköltöztette az itt lakó családot. Azóta pedig nem történt itt semmi, csak a csendes pusztulás zajlik a szemünk előtt.

A terület 2008 óta helyi védelem alatt áll, vagyis, ha a tulajdonos építkezni szeretne majd, akkor előtte egyeztetnie kell terveit a 12. kerületi önkormányzattal. De hogy a legendás vendéglő új életre kel-e valaha, az egyelőre még a jövő zenéje.

Ha a Normafától a zöld jelzésen elindulunk le, Zugliget felé, hamarosan körülkerített régi épületekhez érünk. Az erdei telek közepén álló, szétgraffitizett, teraszos épület a hajdani Disznófő vendéglő. A látvány most meglehetősen lehangoló, utazzunk is vissza inkább kicsit az időben, és nézzük meg, milyen is volt ez a hely fénykorában. A szomjoltó vadkan 1762-ben járunk, amikor Johann Karl Stettner tanácsos, a környék legnagyobb földbirtokosa megvásárolta a Disznófő-forrás körüli Sauwinkel-nek nevezett területet. Ez a név alakul majd át később Auwinkel-lé, vagyis Ligetzuggá, amiből végül Zugliget lett. A Disznófő-forrás természetesen a környék vaddisznói után kapta a nevét. Állítólag Mátyás király is oltotta itt a szomját vadászatai alkalmával, 1844-ben át is nevezték Corvinus-forrásnak, majd Mátyás-csurgónak, bár azóta is mindenki csak Disznófőnek hívja, és 1880-ban már a forrásház kifolyója is egy vadkanfej lett. Azok a boldog zugligeti majálisok! Már az 1800-as évek elején működött itt egy borkimérés, majd 1837-ben megnyitotta kapuit a Disznófő vendéglő, ami a 19. század végén, a 20. század elején élte virágkorát. A fafaragásokkal díszített, svájci stílusú vendéglő nagy népszerűségnek örvendett, vasárnaponként megteltek a vendéglő körüli fapadok, asztalok, és igazi majális hangulat volt. A vendégek között a kor leghíresebb színészei, írói, költői feltűntek, köztük például Jókai Mór és Vörösmarty Mihály. A költő versben is megörökítette egyik kedvelt helyét: „Jó kedvébe’ teremté Isten a Zugligetet, Gond s búbánat itt víg kacagásra derül.” Ezek a sorok aztán a forrásház homlokzatára is felkerültek. Csendes pusztulás A vendéglő egészen a 2. világháborúig a népszerű hely volt a kirándulók körében. A háború után Disznófőt is államosították, de még ezután is nyitva állt a kirándulók előtt, nemcsak a vendéglő, de a forrás is. A 80-as évek végén aztán a Disznófő magánkézbe került, körülkerítették nemcsak a vendéglőt, de a forrást is. Egy ideig a volt válogatott focista, a Szőke Szikla, azaz Mészöly Kálmán volt a tulajdonos, ő aztán 1992-ben eladta a vendéglőt. 2011-ig egy család lakott itt, akik az akkori tulajtól bérelték az ingatlant, akkor azonban új tulajdonos jelent meg a színen, és kiköltöztette az itt lakó családot. Azóta pedig nem történt itt semmi, csak a csendes pusztulás zajlik a szemünk előtt. A terület 2008 óta helyi védelem alatt áll, vagyis, ha a tulajdonos építkezni szeretne majd, akkor előtte egyeztetnie kell terveit a 12. kerületi önkormányzattal. De hogy a legendás vendéglő új életre kel-e valaha, az egyelőre még a jövő zenéje.




Cikkajánló