A Bükk kék útja

Természetesen ezt a felfedezőutat nem muszáj egyben legyalogolnunk, tehát nemcsak sportemberek vághatnak bele. Időkorlát nélkül, szakaszokban és tetszőleges menetirányban is teljesíthetjük a Miskolcot Egerrel összekötő, kanyargós utat, a túrakiírás megkötése pedig csupán annyi, hogy gyalogosan teljesítsük a távot, illetve válaszoljunk az igazolópontokkal kapcsolatos kérdésekre. Kedvcsinálóként mi ezt a 72 km-es utat a felső, miskolci végpontjától indulva mutatjuk be.

Európa második leghosszabb bányaalagútjától indulunk

A Miskolchoz tartozó egykori bányásztelepről, Perecesről indul a kék turistajelzés, ahol rögtön egy egyedülálló ipartörténeti helyszínen szélesíthetjük ismereteinket a környék bányászatáról. Itt gyűjthetjük be az első választ is az igazolólapunkra.

A Varbó felé vezető utat kezdetben erdőben, majd dimbes-dombos, nyílt terepen tesszük meg. E hangulatos és festői tavacskával is büszkélkedő településen szintén találkozunk a környék egykor legfőbb és egyben legveszélyesebb mesterségének emlékét őrző bányászszoborral. A Varbói-víztározót elhagyva a kék út legészakibb részén járunk, amely a Lippa-fő felé vesz minket. Pár száz méteren keresztül kaszálókon és virágos réteken tartunk felfelé, mielőtt beérnénk az erdőbe.

Gyönyörű panoráma és gótikus műemlékek várnak ránk

A kényelmes szakasz után a Harica-patak völgye tartogathat némi megpróbáltatást a sűrűn benőtt, vadregényes környezetével és patakátkeléseivel, de az Örvényes-kői-pihenőtől már jobbak az útviszonyok. A kihagyhatatlan Látó-kövekig egyenletes emelkedésben érünk fel 700 méteres magasságba. Bár nyáron a zöldellő lombok némileg korlátozzák a panorámát, az égnek meredő sziklákra mindig megéri felkapaszkodni. Innen nemcsak a Bükk északi területeire, hanem többek között az Upponyi-hegységre és a Lázbérci-víztározóra is kiválóan rálátni.

A Látó-kövektől rövid sétával érjük el a pálos kolostorromjáról híres Szentlélek területét, ahol túránk 18. kilométerénél turistaházat is találunk. Hazánk gótikus műemlék romjainak sorában igen jelentősnek számít az 1300-as évekből származó templomrom, amelynek tőszomszédságában turistaház is üzemel, amely frissítővel vagy akár szállással is szolgálhat a vándoroknak. Jelenleg a látványos kolostorromot állványokkal próbálják megtámasztani, de kétségtelenül eljött az ideje egy átfogó renoválási munkálatnak. Innen a kék út egy nagy cikcakkal ereszkedik le Ómassára a Farkas-nyak-völgyön keresztül. Ómassa, a szűk Garadna-völgy egyutcás kis települése, amely annak ellenére, hogy közigazgatásilag Miskolchoz tartozik, még mindig egy klasszikus, múlt századi falucska benyomását kelti. Ómassa az 1770-ben talált vasércnek és az iparnak köszönheti létrejöttét, de a helyiek később üvegfúvással és favágással kezdtek foglalkozni, ma pedig üdülőfalu, illetve mondhatni: a bükki turizmus egyik csomópontja.

Miniszterelnöki rezidencia az erdő mélyén

A Jávor-hegy oldalában rézsútosan és meredeken kapaszkodó kék út hatalmas foltokban kidőlt bükkök között visz fel minket Ómassáról a Bükk-fennsík platójára. Itt találjuk a Jávor-kút mellett az 1920-as években épített vadászházat, amely ma panzióként és étteremként üzemel, de eredetileg Bethlen Istvánnak, Magyarország miniszterelnökének volt a rezidenciája. A fenyőerdőkkel ölelt és csendes Jávorkút a környék egyik leghangulatosabb szálláshelyének ad otthont, amely a bükki túránk 24. kilométerénél fekszik. A kék jelzés innen a Bükk-fennsík belseje felé vezet, és a Lendeczky út mentén fenyvesekkel, víznyelőkkel és zsombolyokkal tagolt, zöldellő alpesi tájat tár elénk, míg végül a Lusta-völgy mély barázdájában el nem éri a Bükkszentkeresztre vezető országutat.

A műút keresztezése után a Száraz-Szinván emelkedünk Bükkszentkeresztig, ahol a turisták számára minden földi jó megtalálható, még panorámás kilátót is, bár ehhez jelentős kitérőt kell tennünk az eredeti utunkról. Az oázisnak számító településig 35 km-t tettünk meg, ami a Bükki Kék féltávjának számít. Elhagyva a települést igazolópontként érintjük IV. Béla emlékművét. A legenda szerint IV. Béla király vitézei a muhi csatából menekülve, ezen a tisztáson ütköztek meg utoljára a tatár hordákkal, mielőtt a király elérte a biztonságot jelentő bélapátfalvai kolostort. A csata emlékére 1994-ben emlékművet állítottak, amelynek kőtömbjét a király bronzból készült domborműve díszíti.

Régi vasút nyomában

Az Őr-hegy megmászása után elhaladunk a Dorongosi-víznyelőbarlang mellett, majd egy erdészeti utat követve érjük el a szebb napokat látott Ilona-kutat és a közeli Ilona-házat. Sajnos a 2017. áprilisi havazás és az erdészeti munkák miatt utunknak ez a szakasza nem tartozik a szép részek közé. A Sügér-völgy kanyargós – nyáron csalános – szorosán érünk ki a Tebe-pusztára, amelynek hangulata hasonlít a Bükk-fennsík varázslatos környezetéhez. A sátrazásra, piknikezésre csábító, idilli kaszálók mentén haladunk a Hór-völgy bejáratához, de utunk mégsem a látványos szurdokvölgyben, hanem a Derecske-lápán emelkedik a felújított és szállást adó Pazsag turistaházhoz. Továbbgyalogolva fel-le hullámvasutazunk, mígnem a Kos-völgy és a Kis-kút-völgy találkozásánál egy 1889-ben épült, eldugott erdei szállásra bukkanunk. Az Egri Kárpát Egyesület által karbantartott, ha épp nincsenek korlátozások, mostanság is kibérelhető Samassa kulcsosház komfortos és hangulatos menedéket nyújt azoknak, akik több napot is eltöltenének az erdőben. Az épület méretei lehetővé teszik, hogy nagyobb társaságok is megszálljanak benne, sőt akár egy egész iskolai osztály is elfoglalhatja. Ez a szálláshely a perecesi kiindulópontunktól 51 km-re fekszik.

A régi vasút nyomvonalát követve a látványos palaképződményeket tartogató Kós-völgyben érünk le a Felsőtárkányi Állami Erdei Vasút használatban lévő pályájához, amelynek felső végállomása a Stimecz-háznál található. Innen a kék út rendhagyó módon a kisvasút sínpárján, zöld alagútösvényen vezet a Vörös-kő-völgyön át a Varróházig. Az annak idején szerteágazó felsőtárkányi kisvasúthálózatból sajnos mára csak ez a mintegy 5 km-es, csonka szakasz maradt meg. Régen követ és fát szállítottak rajta, napjainkra viszont az áprilistól október végéig tartó szezonban már csak turistákat. A kis C–50-es mozdony és szerelvénye hétvégenként teljesít szolgálatot.

Szőlőföldeken ér véget az utunk

A Felsőtárkányt épphogy érintő utunk több kilométeren át kényelmesen kíséri a Nagy-Oltár hegy és a Nagy-Tiba-hegy lábát, mielőtt az elapadt Tiba-kutat is érintve kiér az Eger környéki szőlőföldekre. Sajnos a Tiba Istvánról – az Egert a töröktől 1687-ben visszafoglaló huszárok hős kapitányáról – elnevezett, 1902-ben foglalt forrás és pihenőhely manapság nem nyújt üdítő látványt. Hűsítő vize már régen elapadt, a padok és az asztalok lepusztultak.

A monda szerint Nagy-Eged nevét egy itt élt remetéről kapta, akit ártatlanul mészároltak le az 1045-ös Vata-féle felkelésben, és akinek a kifolyt vérétől lett oly termékeny ez a hely. Sokkal valószínűbb, hogy az annak idején itt letelepülő ciszterci szerzetesek nevezték el a hegyet az általuk tisztelt Szent Egyedről, akit a helyiek régiesen Egednek mondtak. Az Eger és a szőlőföldek határában álló Szent Donát-szobornál – amely az időjárás viszontagságaitól oltalmazza az egri szőlőket – találjuk a Bükki Kék túránk utolsó ellenőrző pontját, ahonnan már csak lépések választanak el minket a hosszú út végétől. Bár a kék turistajelzések Eger látványosságaihoz már nem vezetnek el, érdemes bükki kalandozásunkat kiegészíteni némi városnézéssel, hiszen bőven akad itt látni-, illetve kóstolnivaló.

A cikk a Turista Magazin 2019. áprilisi számában jelent meg, amit itt tudsz digitálisan megvásárolni.