Hazai természetfotósokat bemutató sorozatunk aktuális szereplője egyelőre nem tartozik a pályázatokon taroló fotográfusok közé, de az így is egyre ismertebb képeiből a természet nyers szépsége árad. Gábor képeivel már korábban is találkozhattunk a magazinban. Ismerjük meg őt közelebbről!
Amióta a fényképezőgépek a megfizethető árú telefonokba is beköltöztek, sokan váltak „vasárnap reggeli természetfotóssá”, és a legtöbben ezt azóta is hasonló minőségben művelik. Az észak-magyarországi Borsodnádasdon élő Gyárfás-Tóth Gábor viszont kicsit másként állt a kérdéshez. A kreatív kifejezőeszközök régi kedvelőjeként ezen a téren is kísérletezni kezdett, és az első sikerek után már egy valódi, kompakt fényképezőgéppel folytatta, az évek előrehaladtával ugyan egyre kevesebb szabadidővel, de annál több lelkesedéssel. Közben az átlagos fotózások helyszíne az otthoni stúdióból a város fölötti domboldalakra „vándorolt át”, majd tovább, a Bükkön át a Tátráig, miközben az elméleti ismereteket is tisztán önszorgalomból sajátította el.
Terepfelmérés a medvesi Boszorkány-kő csúcsán
„A fotózás minden témája érdekelt a kis tárgyaktól a portrékon át a természetig. Hosszú idő alatt tisztult le, hogy közülük ez utóbbi fog meg a leginkább. A tájak, a kis részletektől a széles panorámákig, de a leginkább ezek együtt: előtér és háttér, közben a fények és árnyékok egyensúlya. Ráadásul sokkal inkább egyedül szeretek fotózni, mint társaságban, a természet pedig remek helyszín ehhez.”
A különleges látvány megtalálása
Az 1991-ben született fotós mára a felszerelését is célirányosan a tájfotózáshoz fejlesztette, persze csak módjával, hiszen a súlyos eszközpark nemcsak a pénztárcának, de a hegyekre mászó tájfotósnak sem lenne barátja. Amikor a legtöbb fotóssal erre a területre téved a beszélgetésünk, általában gyorsan előkerülnek a megapixelek, a lencsebevonatok vagy épp az otthoni színtartomány-kijelölések trükkjei, de Gábort nem lehet egy könnyen ebbe az irányba terelni. A „hogyan készült” kérdés legrészletesebb kifejtésekor is maradunk a hegyekben, és a technika világa helyett napkelte előtti sétákról, kedvenc helyszínekről és az időjárásról beszélgetünk tovább, mintha a felszerelés és az utómunka ma sem lenne fontosabb, mint a filmes időkben.
Kilátás a Toldi-bükkről
„Nem szeretek mesterségesen nem létező látványt vinni a képekbe. Még a kezdetek idején nagy hatással voltak rám a National Geographic tájfotós könyvei, és Jim Brandenburg évtizedes munkássága - a jó kép egyik esetben sem az intenzív utómunkáról szólt. Fotósfórumokon a mai napig kapok kritikákat a túlságosan ťnyersŤ, egyedi színeffektek nélküli képekre, de én hiszem, hogy a különleges látványt nem a számítógépen, hanem a természetben kell keresni.”
Borsodnádasd dombjai és látképe
Gábor kedvenc fotós területei ma is a szülőföldjét körülölelő Heves-Borsodi-dombság és a szomszédos Bükk-vidék, de egyre többet jár külföldre is, leginkább az Alacsony- és a Magas-Tátrába. Természetesen minden fotózást alapos felkészülés előz meg: a térképen gondosan megfigyelt helyszínekre a fotós sokszor már előzetesen ellátogat, hogy saját szemével is láthassa a tájat, az arányokat és a rálátási lehetőségeket. Ezután jön csak el a fotózás ideje, akár estig maradva, akár külön túrán visszalátogatva, és ha az időjárás épp nem segít megmutatni a hely szellemét, akkor mindezt megismételve, akár többször is. Természetesen nagyobb tervekből sincs hiány: a bakancslistán előkelő helyen szerepel a tiroli Alpok, a Retyezát, és Albánia hegyvilága.
A bokrok közül több helyen előtűnnek Dédes várának falmaradványai
Közben azért mégis kiderül néhány alapvető trükk, amelyektől a képek igazán gyárfásosak lesznek. Például köztudott, hogy a felkelő vagy lemenő nappal szemben nehéz jó minőségű képet készíteni, főleg a nagy mélységélességet biztosító, összehúzott rekesszel, hiszen ilyenkor még a legapróbb szösz vagy lencsehiba is szó szerint reflektorfényben ragyog a képen. Gábor viszont - kihasználva a digitális képszerkesztés azon jellemzőjét, hogy az élőben látotthoz igazán hasonló fotó sokszor csak több, eltérő világosságú képből állítható elő - kitalált egy helyszíni, manuális trükköt a probléma kivédésére, ami talán annyira egyszerű, hogy csak egy zseninek juthat az eszébe. Ez a megoldás egyelőre maradjon Gábor műhelytitka, de ő biztos benne, hogy aki kész végiggondolni a probléma okára, az rá fog jönni a nappal szemben készült kontrasztos, kiváló minőségű kép titkára.
Gábor munka közben a Boszorkány-kőn
Gábor végzettsége szerint közgazdász, de ezen a téren egyelőre nem találta meg álmai állását - aminek persze jó oldala is van, például egy hosszabb munkaszünetnek köszönhetően vághatott neki 2017-ben a kéktúra végigjárásának, sátorral a hátán. Az átlagos fotós kirándulásai persze azzal együtt is rövidebbek, hogy a napkeltét rendszerint már valamelyik hegycsúcson pillantja meg, de általában nincs egyedül: a túrákra párja is elkíséri, aki biológusként a hosszú fotózások alatt is talál magának érdekességeket maga körül a természetben. Amikor pedig elfogytak a témák, gyors hazaindulás helyett olykor szívesen maradnak egy jóízű ebédre is, ami a hátizsákban lapuló gázfőzőn készül el, miközben marad idő szabad szemmel is megcsodálni a táj látványát.
Gábor képeit a www.facebook.com/gyarfastgphoto oldalon nézheted meg.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2018. májusi számában.
A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
Kapcsolódó cikkeink:
Egyedülálló kiállításra készül a híres magyar természetfotós
A kékóra lelkes fotósa - Potyó Imre
A Hortobágy természetfotósa - Szilágyi Attila
Fókuszban a természet - Daróczi Csaba
Magyar fotósé az év legviccesebb természetfotója
