Aki még nem élte át egy frissen behavazott magashegység téli hangulatát, az nem tudja, mi a tél varázsa. Persze, valamennyire a sípályákról is érzékelhető ez a varázs, de hótalp vagy túraléc kell ahhoz, hogy igazából megérintsen a tél csendje.
Hótalpazni bárhol lehet, de egy hegygerincet igazán jó hótalpas tereppé több tényező szerencsés együttállása avat: először is jelentős része legyen erdőhatár feletti, hiszen az igazán szép havas élmények és kilátások ott fent várnak ránk. Ugyanakkor ne legyen a gerinc túlságosan csipkézett: az már hegymászó technikát igényel. Legyen a gerinc továbbá lavinamentesen megközelíthető, a gerincút pedig karókkal jelzett, biztonságosan járható.
Végül, de nem utolsósorban a téli gerinctúrán azért jól jön pár menedékház, ráadásul egymástól téli viszonyok közepette is elérhető távolságban. Egy kis földrajzi ismerettel könnyen kikövetkeztethető, hogy a hazánk jelentős részéhez legközelebb eső Északi-Kárpátok legjobb hótalpas terepei tehát
azon hegységek, amelyeket az eljegesedés csak kevésbé érintett, tetőszintjük ezért nem csipkézett, inkább lekerekített maradt, még ha oldalaikba a gleccserek kisebb-nagyobb kárfülkéket vájtak is.
A Nagy-Fátra (Veľká Fatra) pont ilyen, és amúgy is Szlovákia legszebb és legérdekesebb hegységeinek egyike, ahol egyaránt találunk erdélyi hangulatú füves hegyhátakat, óriási őserdőket, vad sziklavilágot és a Felvidék egyik legszebben megmaradt, mesebeli faluját (Vlkolinec). A hegység főgerince egy álló, É-D irányú Y-ra hasonlít: az Y szára a hegység legmagasabb része, ahol viszonylag egységes, lapos, havasi rétekkel borított hátakat találunk. Ezt, a hegység főcsúcsának (Ostredok, 1596m) is helyt adó szakaszt „meztelen” Fátrának (hôlna Fatra) is hívják. Az egységes füves gerinc egy napfénytől szikrázó téli túra ideális helyszínévé avatja a Nagy-Fátrát.
A karókkal jelzett téli gerincút lavina szempontból biztonsággal járható, de a Nagy-Fátra központi részének füves lejtői nem lebecsülendők, sőt, kifejezetten lavinaveszélyesek (a hegység kalauza szerint több mint 150 lavinaveszélyes lejtő található itt). Még történelmi lavinák is előfordultak a Nagy-Fátrában, mint például 1924-ben, amikor a Krížna egyik oldalán megcsúszott hótömeg Rybie település több házát vitte el, 18 ember halálát okozva.
Úgyhogy sose feledjük: minden magashegyi téli túránál a legbiztonságosabb, ha az ember megfelelő ismeretekkel rendelkezik a lavinákról, a téli környezetben való objektív veszélyekről (téli hegymászó tanfolyam, lavinaismereti képzések elvégzése), s van képe arról, milyen időjárási körülmények fogadhatják kedvezőtlen helyzetben akár már 1300-1500 méter magasan is. Ha ezekkel nem vagyunk tisztában, csak vezetővel óvakodjunk a hófehér lejtők közé!
