A Cserhát 500-as csúcsai

A Börzsöny és a Mátra között elterülő, legnagyobb részt hullámzó, enyhe dombvidéket, amelynek nincs kimondottan hegységjellege, és csak itt-ott emelkedik ki elszigetelten kisebb hegycsoportok – Cserhátnak nevezzük. Földrajzi és kulturális értelemben is egy roppant sokszínű vidékről beszélünk, ahol bőven akad felfedezni való, ehhez pedig akár a Cserhát 500-as csúcsai jelvényszerzőtúra is remek "eszközt" kínál a felfedezéshez.

A túra során tizennyolc, kivétel nélkül 500 méter feletti magaslatot kell felkeresni (tetszőleges irányból időkorlát nélkül), az igazoláshoz mindössze a hegytetőkön kihelyezett kódokat kell feljegyeznünk. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy valamiféle kilátópont-gyűjtögetésről van szó, de a csúcsokra való feljutás sok esetben több élményt is tartogat, mint maga a körpanoráma, amelyben természetesen több helyen is részünk lesz.

Négy túra, 18 csúcs, kéktúrázók előnyben

A kedvcsináláson kívül szeretnénk némi segítséget adni az igazolólapon megadott helyszínek beazonosításához és felkereséséhez, ami egyébként a kezdő térképforgatóknak jó alap lesz a gyakorláshoz. Mindezzel együtt senkinek sem kell attól tartania, hogy eltéved az erdőben, hiszen ezek a hegyre vezető túrák túlnyomórészt turistajelzésekkel ellátott utakat követnek, és csak egy-két alkalommal kell azokat elhagyni.

Természetesen mindenki saját elképzelései szerint alakíthatja a csúcsgyűjtögető túráit, de mi a felkeresendő pontokat négy csokorba szedtük, amelyek hosszabb és rövidebb túrákat is tartalmaznak, egyvalami azonban közös bennünk: sok-sok látnivalóval kecsegtetnek. A kéktúrázók számára pedig van egy jó hírünk, ezek a cserháti csúcsok mind az Országos Kéktúra mentén találhatók, csak helyenként kell kisebb kitérőket tenni, így akár egyszerre két túramozgalmat is teljesíthetnek.

A Cserhát közepén állva

Bemelegítésként kezdjük egy rövid túrával, ami a kék sávjelzést követve Szandaváraljától egy csodálatos panorámájú várrom érintésével Becskéig vezet. A táv mindössze hét kilométer és csupán egy 500-as csúcsot fogunk begyűjteni, de ez a Cserhát egyik legikonikusabb helyszíne, ahová sűrű akácosokban és a leágazó kék várjelzésen juthatunk el. A legendás Szandavár egy 527 méteres andezitkúpon áll, pontosabban ami megmaradt belőle, mert napjainkra csupán csekély falmaradványok jelzik, hogy itt egykoron egy büszke vár magasodott.

Az erősséget 1551-ben robbantották fel, hogy falai közé többé ne fészkelhesse be magát se török, se más ellenség, s azóta tartó pusztulása immáron visszafordíthatatlan. Viszonylag kis szintemelkedést kell letudnunk ahhoz, hogy a meredek, sziklás oromról körbetekinthessünk az alattunk hullámzó színpompás dombvidéken. A látvány a csekély tengerszint feletti magasság ellenére is fenséges, amelyet már egy rövid túrán megtapasztalhatunk, de egy igazi panorámás piknik keretében akár több órán keresztül is élvezhetünk. A kódot a legmagasabb falmaradványon találjuk.

Fel a Naszályra

A környezete fölé sasbércként emelkedő Naszály a Duna bal partján sorakozó rögök legmagasabb és egyben legismertebb hegye. A főként dachsteini mészkőből felépülő Naszály a Nyugat-Cserhát legmagasabb hegye: főcsúcsa 652 méter magas, de a kisebb "csúcsai" (Szarvas-hegy 562 m, Látó-hegy 534 m, Kopasz-tető 527 m) is magasabbak a Dunakanyar ismert kilátópontjainál. Ezeket a tematikánkban is szereplő hegytetőket legegyszerűbben a Szendehelyet és Ősagárdot összekötő kék turistajelzéseket követve érhetjük el, bár kis kitérőket ez alkalommal is be kell iktatnunk a túrába. A táv mintegy 24 km, de akár egy rövidebb, a Naszály koronáját bejáró körtúrával is felkereshetjük a pontokat, amit indíthatunk Katalinpusztáról vagy Kosdról.

A Kopasz-tetőt a térképen a Naszály keleti oldalán kell keresni, közvetlenül az Országos Kéktúra nyomvonalán. Az 527 méteres magaslat valóban kopasz, rálátni innen az egész Cserhátra és a távoli Mátra vonulatára is. A csúcskőhöz közel egy fán kell keresni a kódot, de ha esetleg nem találnánk, fotóval is igazolhatjuk, hogy itt jártunk. Ha továbbhaladunk a kéken kisvártatva elérjük a látványos Násznép-barlanghoz vezető ösvényt (ide is megéri lekanyarodni), majd néhány száz métert követően felérünk a Naszály tetejére, ahol egy rossz állapotú geodéziai mérőtorony hatalmas betonhengere áll.

Nem ajánlott felmenni rá, tetejéről a megnőtt fák miatt egyébként is korlátozott a kilátás. Tervek már léteznek a tornyot szabadon látogatható és biztonságos kilátóvá alakítására, de egyelőre innen még nem élvezhetjük a visegrádi hegyek és a Börzsöny vonulatával megrajzolt Dunakanyar pazar látképét. A kódot a torony bejárattal szemközti falára festették (kívülről).

Csodás panoráma a Látó-hegyről

Alighanem a Naszály egyik legszebb kilátópontja az 534 méter magas Látó-hegy sziklás orma, ahová a kék háromszögjelzések vezetnek fel. Nevét nem véletlenül kapta: a természetes kilátóhely valóban páratlan panorámát kínál Vác és a Duna felé, háttérben a Visegrádi-hegységgel. Ezt a kódot a sziklaszirt peremén álló fakereszttől 6-8 méterre egy idősebb fán kell keresnünk. A szarvas-hegyi kódot már nehezebb lesz megtalálnunk, ugyanis erre a magaslatra nem vezet jelzett út. Megtalálásához érdemes GPS-t használni, de a gyakorlott térképolvasóknak e nélkül is könnyen fog menni.

Mielőtt a kék háromszögön visszatérnénk a kék sávra, a leágazás előtt kb. 100 m-rel forduljunk nyugatra egy szekérúton. Ezen pár száz métert megtéve, a második kereszteződésnél jobb fordulva érjük el a Szarvas-hegyet. A kód nem pont a térképen jelölt csúcsnál, hanem a szomszédos kis dombon található egy fán. Érdemes a kódgyűjtögetés mellett a Naszállyal közelebbről is megismerkedni. Hangulatos pihenőhelyeket, barlangokat és fantasztikus sziklaképződményeket fedezhetünk fel itt, továbbá végigjárhatjuk a hegyoldalba vezető Gyadai-tanösvényt.

Hollókő közelében

Ki ne hallott volna az UNESCO-világörökség részét képző palóc faluról, a hagyományait példásan őrző Hollókőről. Ha korábban még nem jártunk itt, semmiképp mulasszuk el megcsodálni a paraszti kultúrát bemutató hangulatos vályogházakat, valamint a környék fölé magasodó pompás várat. Csúcsszerző túránkat mindenképp érdemes összekötni ezzel a cserháti élménnyel, hiszen erről a fantasztikus településről indulva, illetve akár ide visszaérkezve lehet a legkönnyebben megközelíteni a soron következő 500-asokat. Az egyik a Remete-hegy (512 m), a másik a tőle nem messze található Dobogó-tető (517 m), melyek a falutól nyugatra, az Országos Kéktúra mentén magasodnak.

Ennél a túránál először a kék háromszögön, majd a sárga jelzéseken kell kis kitérőket tennünk, hogy felérjünk a csúcsokra. A Remete-hegy lapos, erdős-köves, kilátást nem nyújtó tetejére 5 kilométer gyaloglás és 300 méter szintemelkedést megtéve juthatunk fel, majd innen visszatérve a nyeregbe, további egy kilométert sétálva érjük el a panorámás Dobogó-tetőt. Igaz, a kilátás itt csak akkor lesz a miénk, ha felmerészkedünk az életveszélyes kilátótoronyba, amit egyébként jól látható felirat is tilt. Így könnyen elképzelhető, hogy Dobogó-tető meghódítása csupán az épület bejáratától balra felfestett kód begyűjtéséről fog szólni, a katarzis pedig mindaddig elmarad, amíg a kilátót fel nem újítják.

A Cserhát délkeleti gerincén

Most a Cserhát-vidék tölgyesekkel sűrű, vadban gazdag peremvidékén járunk, ugyancsak az Országos Kéktúra jelzéseit követve. A szigorú értelemben vett hegység (azaz a Keleti-Cserhát részét képező Központi-Cserhát) legmagasabb összefüggő gerincét adja az 500 métert meghaladó lapos hegyhátak sora: Hármas-határ (519 m), Nyerges-tető (516 m), Kerek-Bükk (569 m), Köves-bérc (540 m), Varjú-bérc (541 m), Nagy-Kő-tető (561 m), Macska-hegy (574 m), Purga (575 m), valamint a kilátóval is büszkélkedő 567 méter magas Tepke. Ha Nagybárkányból indulunk Kéken, akkor pontosan ebben a sorrendben fogjuk végigjárni ezeket a hegyeket, megtapasztalva a Cserhát mátrai hangulatát. A Cserhát keleti gerincének és a Mátra fő tömegének egyaránt hamuszürke andezit a jellemző kőzete.

Ezen a szakaszon fogjuk a legtöbb csúcsot begyűjteni, ugyanakkor itt lesz legnagyobb szükségünk jó tájékozódási képességre, vagy legalább GPS-re, ha bosszúság nélkül akarjuk megtalálni a pontokat. Utóbbi állítás inkább csak a túra első csúcsaira lesz igaz, pontosabban a Nagybárkányt közelében található kódok megtalálásánál (Hármas-határ, Nyerges-tető, Kerek-Bükk). A korábbiakkal ellentétben ezekhez a helyekhez nem csupán kis leágazásokat kell tennünk a kékkel jelzett útról, hanem a Négyfenyői-menedékháztól indulva – ami igazából egy veremház, benne ágakból készített emeletes ággyal – jelzetlen utakon egy közel 5 km-es csillagtúrát kell tennünk, mielőtt újfent kényelmes jelzéskövetéssel folytatnánk az utat. Keressünk az interneten olyan online turistatérképeket, amelyek jelölik jelvényszerző túránk igazolóhelyeit. Ilyen például a turistautak.openstreetmap.hu

Megmásszuk a Macskát

Miután kalandos kódkeresésünk után visszatértünk a kékre, déli irányba követjük a gerincet és sorra jönnek a begyűjtendő pontok. Még három alkalommal, de ezúttal kis kitérők szükségesek a közeli Köves-bérc, valamint a Varjas-bérc csúcsainak begyűjtéséhez, de innentől már enyhe hullámvasutazással, térképböngészés nélkül haladhatunk tovább.

Elhaladunk Garáb felett, érintjük a Nagy-Kő-tetőt, majd a turistautak elágazásától egy kilométerre felkapaszkodunk a Macska-hegy természetes kilátópontjához. Következik a Purga, amelynek mohos sziklákban tetőző lapos háta a Keleti-Cserhát egyik legmagasabb pontja. Innen nem messze a Tepkén is felírjuk a kódot, de ezen a ponton már kilátóból csodálhatjuk a tájat. A jellegzetes toronyból a Visegrádi-hegységtől a Bükkig szemlélhetjük az Északi-középhegységet, átfogó panoráma nyílik a Cserhát szelídebb nyugati dombsoraira, valamint a keleti szomszédjára, a Mátrára.

Hátravan még az 514 méteres Bézma megmászása. Ide legegyszerűbben a kék háromszögön juthatunk fel, ami a Tepkéről lejövő, országúton is átkelő kékről ágazik le. Miután felírtuk utolsó kódunkat is, visszaereszkedhetünk a műútra, ahonnan tovább követhetjük a kéket Alsótoldig, lezárva egy közel 25 km-es túrát, útközben pedig nem csupán a kéktúrabélyegzőért érdemes betérni a híres-neves Bableves csárdába, hanem egy jól megérdemelt frissítőért is.

A cikk a Turista Magazin 2020/ májusi számában jelent meg.