Mindegy milyen módon fedezzük fel ezt a festői dimbes-dombos tájat, az viszont biztos, hogy ez a Dorogi-szénmedencébe invitáló túratematika nem csupán a bányászat mementóit, de a környék minden szépségét is bemutatja.
Csolnokról és környékéről még sokáig a dorogi-szénmedence bányászata fog eszünkbe jutni, holott már több mint húsz éve annak, hogy a környék utolsó bányaüzeme is bezárt. A régmúltra visszatekintő és anno országos jelentőséggel bíró helyi bányaipar főként a 20. században határozta meg a környék gazdasági és társadalmi képét, de az itt élők identitására máig nagy hatással van a büszke múlt, ami nem is oly rég még családok ezreinek jelentett megélhetést, illetve erős közösséget.
Ennek a letűnt kornak állít emléket a „Bányászkör” túramozgalom, amelyről a Turista Magazin februári számában átfogó bemutatót is olvashattok.
Voltaképpen egy több útvonalból álló, számos teljesítési formát kínáló jelvényszerző túrasorozatról beszélünk, ami teljesítéstől függően erőt próbáló kihívást vagy akár könnyed családi sétát is jelenthet. Mi most a mindössze 13 km hosszú csolnoki Borókási-táró-körét mutatjuk be, egyfajta kedvcsinálóként a tematikához, ami nem csupán érdekes vagy eldugott ipari emlékekhez vezet el, de bejárásával felfedezhetünk egy kevesek által ismert, ugyanakkor elragadó hangulatú, számos látnivalót tartogató dombvidéket.
Csolnok a Gerecse Natúrpark keleti „végvára”, hiszen a hegység keleti felén a legnagyobb területű település és a térség vidékfejlesztésének is a központja, illetve 1781-ben itt vette kezdetét a dorogi-szénmedence közel kétszáz évig tartó bányászata. E korszakból maradt fent (már csak nyomokban) a környéket behálózó, Csolnokon is áthaladó, több kilométer hosszú Homokvasút, aminek nyomvonalát egy darabon mi is követjük, miközben felkeressük a szomorú emléket őrző IX-es aknát, és a sűrűben megbújó Auguszta akna helyét is. Az útvonal turistajelzés nélküli (helyenként egy-két tábla jelzi a helyes irányt) ösvényeken vezet, aminek követésében a túra honlapjáról ingyenesen letölthető GPS-track segít. Az igazolópontokon QR-kódokat kell beolvasni, ha szép jelvényt is szeretnénk emlékbe.
A túra kiindulópontja – Csolnoki Bányász Múzeum
Első pillantásra azt is gondolhatnánk a kocsmának is helyet adó Bányász klub épületéről és az udvarán létrehozott gyűjteményről, hogy itt csupán poros vitrineket és néhány unalmas vasdarabot láthatunk, amit nem éri meg közelebbről szemrevételezni. Pedig az itt tapasztalható légkör nem csupán felidézi a régmúltat, majdhogynem felér egy időutazással.
Amikor a kétezres évek elején a helyiek felismerték az eltűnőben lévő bányászmúlt jelentőségét, civil kezdeményezésre létrejött a helyi, nem hivatalos Bányász klub, majd később a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesület. Az első célkitűzés az akkor már használaton kívüli bányász művelődési ház újraélesztése volt, ahol lehetőséget akartak biztosítani a közösségi életnek, a bányász hagyományok ápolásának, illetve kiállítási teret, gyűjteményt akartak létrehozni benne.
A dorogi szénmedence legjelentősebb gyűjteménye azóta is folyamatosan bővül, ami nagyrészt az önkéntes közösségi munkának és a felajánlásoknak köszönhető. Több mint 200 évnyi bányászmúlt emlékei láthatók itt, illetve a kiállításnak tekintélyes az ásvány-, kőzet- és ősmaradvány-részleg is, ami mintegy 200 millió éves dorogi szénmedence teljes földtani keresztmetszetét szemlélteti.
A település földrajzi és bányászatból fakadó sajátosságai révén zöld területekkel tagolt, ezért van az, hogy az első QR-kód beolvasását követően rögtön erdei sétával haladunk Csolnok központja felé, részben az egykori Homokvasút még ma is jól kivehető töltésén. Kiérve az erdőből, jobb kéz felé kitágul körülöttünk a tér, és ráláthatunk a falura és a fölé magasodó panorámás Kálvária-hegyre, aminek nyugati oldala a siklóernyősök kedvelt starthelye.
Az 1922-ben lefektetett, majd az évtizedek alatt egyre bővülő, végül a 80-as években lezárt dorogi Homokvasút Esztergomból és a környező falvakból szállított homokot a dorogi bányákba tömedékanyagnak. Csolnokon a vasút nyomai nem csak töltések formájában maradt fenn, közvetlenül a Dorogra vezető út mellett megtaláljuk a lezárt alagút bejáratát.
Fel a Pollus-hegy „prériére”
Délkeleti irányba, enyhe emelkedővel eltávolodunk a falutól és a gerecsei táj egy nem várt hangulatába csöppenünk. Akár western filmek helyszínéül is szolgálhatna ez a panorámás tájrészlet, aminek füves pusztaságáról egészen egyedi szögből gyönyörködhetünk a Pilis sziklaszirtekkel tarkított markáns tömbjében, valamint a Gerecse dombvidékké szelídült keleti fodrain.
A nyílt terepről fás, bokros, majd meredek dombéleken vezet a kanyargós csapás, végül rálátással a völgyben fekvő Csolnokra leereszkedik a község főútjára. Bár ez a szakasz csupán másfél kilométer volt, mégis üdítő színfoltja túrának, bemutatva e tájra kevésbé jellemző sajátos részletét.
Ismét elhagyjuk a falut, majd mezők és legelésző birkanyájat mellőzve egy irányunkból nézve szolid buckának tartunk. A 264 méter magas Kecske-hegy kelet felől valóban jelentéktelen földhullámnak hat, túloldalán azonban sokkal látványosabb, már-már valóban hegyet idéző jelenség. A figyelmet persze nem a földrajzi adottságának köszönheti, hanem sötét múltjának.
Itt működött ugyanis 1952 és 1956 között a csolnoki IX-es akna, avagy a rabtábor, ahol főként a kommunista rendszer politikai elítéltjeit tartottak fogva, akiket együtt dolgoztattak a környék bányáiban. Kezdetben 80 elítélt volt a szögesdróttal és fegyveres őrökkel körül zárt táborban, majd a létszám fokozatosan nőtt, mígnem 1956 áprilisában már több mint ezer embert tartottak itt fogva. Az októberi forradalom idejére a tábor létszáma 600 fő volt. Számukra ez a hely „Büszkeségpont”.
A rabokkal együtt dolgozó csolnoki és környékbeli bányászok évekig és sokszor komoly kockázatot is vállalva segítették a IX-es akna politikai elítéltjeit. A szolidaritásnak köszönhetően jutott el az 1956-os forradalom híre a rabmunkásokhoz, akik éhségsztrájkba kezdtek, és ennek köszönhetően egyetlen puskalövés nélkül kivívták az egyik utolsó magyar „Gulág” megszüntetését. Ma a lapos hegytetőn csekély épületmaradványok és egy emlékmű jelöli a szenvedés helyét.
A rabtábor emlékhelyét egy kis kitérővel kerestük fel, majd a visszaereszkedve a település határába a szomszédos Magos-hegy oldalából élvezhetjük a kilátást. A nem túl megerőltető felmenetet követően hangulatos ösvény vezet végig a hegyoldalból nyíló egykori szőlőspincék mentén, mielőtt újfent beérkeznénk Csolnokra.
Következő állomásunk és egyben igazolópontunk a csolnoki temető. A bányászat sosem volt veszélytelen foglalkozás, és sajnos Csolnokon is történ tragédia. Az 1944-ben végzetes vízbetörés történt a IX- es aknán , ami 8 ember életét követelte. Emléküket két férfialakból álló szoboregyüttes őrzi, ahol az önkormányzat minden évben megemlékezést tart. A szobor alkotói Kepenyes Pál és Marinkay István egykori politikai elítéltek voltak.
A temető után újfent elhagyjuk a falut és ismét egy prérire emlékeztető tájrészletben törünk előre. A széles út a kaszáló monoton menetelését követően az Auguszta akna fás, bokrosban megbújó emlékkövéhez. Az 1905 – 1923-ig üzemelő bánya a vízbetörés miatt volt rövid életű. Hiába ontotta a kiváló minőségű barnaszenet az akna, ha a víz folyamatos gondot jelentett, majd végül teljesen ellehetetlenítette a munka folytatását. Ma az emlékkövön és a rajta található QR-kódon kívül itt semmi nem utal az ipari múltra.
Az utolsó csolnoki bánya 1978-ban zárta be kapuit, és az eltelt közel 200 évnyi kitermelés során mintegy 38 millió tonna szenet adtak az országnak. Ez a mennyiség a dorogi szénmedence termelésének 1/3-át jelenti.
Az egykori homokvasút jól felismerhető, markáns töltésén érünk vissza Csolnokra. A vasút régen a Szent Borbála utca alatt haladt el, ez a híd még ma is áll, illetve itt helyezték el a homokvasút emléktábláját is. Innen már csak pár méterre vagyunk a kiindulópontunktól, amivel bezárul a 13 km-es kör, azt követően, hogy beolvastuk az utolsó QR-kódot is. A teljesítésért járó jelvényt rögtön át is vehetjük a kocsmának is helyet adó Bányász klub épületében!
A februári Turista Magazin jelvényvadász rovatában a többi bányászkörről is átfogó képet adunk, illetve bemutatjuk a Gerecse keleti részének turisták által kevésbé ismert, ám annál látványosabb részeit.
Vásárold meg februári lapszámunkat a Turistashopban, vagy az újságárusoknál, és olvasd el cikkeinket!
Korábbi lapszámainkat pedig IDEKATTINTVA TUDOD ELÉRNI.
