Európában is különlegességnek számít a szatmárcsekei műemlék jellegű temető, ahol közel 1200 embermagasságú, csónakos kopjafa áll. A temető azért is nevezetes, mert itt nyugszik Kölcsey Ferenc.
Délidőben értünk Szatmárcsekére, szinte remegett a levegő a forróságtól, amikor leparkoltunk a református temető közelében. Bentről épp egy osztálykiránduló csapat tartott már kifelé, nyomukban lassan visszaszállt a csend a sírok közé. Bent egymás mellett szabályos rendben fejfák sorakoznak. Mintha vigyázban álló fekete emberek gyülekezete lenne. Vagy inkább földbe ásott csónakok?
A csónakos fejfák eredete
Az 1776-ban megnyitott temetőben közel 1200 fejfa áll, ezek mindegyike egyforma, csónak-alakú, de ha úgy nézzük, akár emberalakok is lehetnének, sőt, mintha még arcuk is lenne. A szokás régi, de máig él.
A tölgyfából készült “csónakos” fejfák eredetére máig nincs egyértelmű magyarázat, de az idők során többféle teória is született ezzel kapcsolatban.
Egyes vélemények szerint a fejfák alakja az ősi ugor csónakos temetkezési szokásig vezethető vissza. Más vélemények szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő Tisza áradásakor a halottakat csak csónakban vihették ki a temetőbe.
Ahogy azt a temető előtt álló táblán olvashatjuk, létezik egy harmadik magyarázat is, miszerint a fejfák alakjának sokkal gyakorlatiasabb oka van, „a jellegzetesen keskenyedő, íves fejrész az írásmező csapadék elleni védelmét szolgálja, úgy, mint a csúcsos kialakítás az egész fejfáét. A mások által emberi arcélnek vélt díszítés, a „magyar bajusz” a mindennapi használati tárgyakon is alkalmazott barokk cifrázat.” - írja Nyárádi Mihály 1963-as tanulmányában.
A fejfák sírfelirata mindig az ABFRA betűszóval kezdődik, amelynek jelentése A Boldog Feltámadás Reménye Alatt, a végén pedig a B-P, vagyis Béke Poraira felirattal zárul. Régen szokás volt az is, hogy az elhunytról egy kis búcsúverset is írtak.
Kölcsey síremlékénél
A temető legmagasabb pontján, központi helyen találjuk Kölcsey Ferenc síremlékét. Ezen a vidéken századokon át a Kölcsey-Kende család volt a birtokos. A költő 1815-ben költözött ide, hogy gazdálkodni kezdjen, és rövid megszakításokkal haláláig itt élt.
Életművének nagy részét itt alkotta, 1823. január 22-én itt írta a Himnuszt is.
Kölcsey Ferenc síremléke
A költő egykori, hatalmas parkban álló kúriája – ahol öccsével, Ádámmal, annak feleségével, majd később unokaöccsével, Kálmánnal élt – ma már nincs meg. Örököse, Kende Lajos 1889-ben lebontatta, helyére az akkori divatnak megfelelő úrilakot emeltetett. Később azonban ez az épület annyira megrongálódott, hogy 1962-ben azt is le kellett bontani. Kölcsey egykori kúriája helyén ma a község kultúrháza áll. Előtte látható Kölcsey Ferenc egész alakos szobra. Marton László alkotását 1973-ban, a Himnusz megírásának 150. évfordulóján avatták fel.
„..távol a Tisza halkan mormolja dalát”
1847-ben Petőfi is járt Csekén, és eljött Kölcsey sírjához, a látogatásról így írt: „Csendes a táj; a városok, a nagyvilág zaja nem hangzik idáig. A nagy férfi sírja körül csak a szellő rezegteti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek donganak, s távol a Tisza halkan mormolja dalát, hogy a koporsónak álmát meg ne zavarja."
Akkor még csak egy egyszerű sírbolt volt itt. A most látható fehér márványból készült klasszicista síremléket 1938-ban állíttatta a mátészalkai Kölcsey Társaság a költő halálának 100. évfordulóján. A kriptában a költő mellett testvére és annak felesége nyugszik, de a temetőben a Kölcsey család tizenkét tagjának síremlékét is láthatjuk, köztük Kölcsey Katalinét, aki 1980-ban hunyt el, a Kölcsey név utolsó viselőjeként.
Kölcsey Ferencre emlékezik a művelődési ház kiállítása is, amely bemutatja a költő életútját, a Csekén töltött éveket és az 1823-ban született Himnusz megírásának körülményeit. Az emlékkiállítás nyitvatartási idejét itt találjátok.
A cikk először 2022 júniusában jelent meg.
