A Parányi Plasztiktalány Projekt keretében már több hazai folyó mikroműanyag-tartalmát megmérték, most ősszel a Duna is sorra került. Az eredmények azt mutatják, az eddig vizsgált hazai folyók közül a Dunában van a legtöbb mikroműanyag, köbméterenként 50 részecske.
A Duna mintavételezésére szeptember elején került sor. A méréseket két pontban végezték, a folyó fő ágán, a főváros északi peremén, a Megyeri híd fölött, illetve a déli szakaszon a Csepeli Szabadkikötőnél. A méréseket végző Wessling Hungary Kft. szakemberei mindkét ponton legalább 2 500 liter mintát vettek, 60 mikrométeres pórusátmérőjű szűrőt használva.
A Megyeri hídtól északra 1 mÂł vízben átlagosan 45, míg a déli mintavételi ponton 55 részecske található, vagyis a Budapest alatti szakaszon a koncentráció emelkedése tapasztalható. Vélhetően ezt a növekedett terhelést a városokra jellemző nagy népsűrűséggel lehet kapcsolatba hozni, de a nagy esőzések során a burkolt útfelszínekről bemosott csapadék és a szennyvíztisztító telepek is jelentős forrásai lehetnek a mikroműanyagoknak.
A korábbi hazai mérésekhez hasonlóan a Dunában is a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált anyagfajták (polietilén, polipropilén, polisztirol) mutathatóak ki legnagyobb mennyiségben. Érdekes tény, hogy a két dunai pont között a polietilén és a polisztirol koncentráció nem változott jelentősen, az eltérést a polipropilén koncentrációjának növekedése okozza.
A Parányi Plasztiktalány-projekt során 2018. júniusában a Duna két mellékfolyóján (Ipoly, Rába) már megmérték a mikroműanyag-koncentrációt, így nem volt meglepő, hogy a Dunában is találtak mikroműanyagokat. A mérések alapján egy köbméter Rábavízben 12,1 mikroműanyag található, az Ipolyban pedig 1,7 részecske. A Dunában most kimutatott mennyiség az eddigi magyarországi mérések közül kiemelkedően a legnagyobb.
Mikroműanyagok a Dunában és mellékfolyóiban (részecske/m3; 2-0,06 mm között)
Forrás: WESSLING Hungary Kft., Bordós Gábor projektvezető, mikroműanyag.hu
A most közzétett eredmények egyszeri mérésekből keletkeztek, így hosszú távú következtetéseket nem vonhatunk le belőlük- olvasható a projekt honlapján. Az azonban mindenképpen fontos, hogy a hazai vizekben is számítani kell a mikroműanyagok megjelenésére. Elterjedésük, hatásaik és forrásuk vizsgálata a jövőben kiemelt jelentőséggel bírhat. Forrás oldalról közelítve hazai viszonylatban is érdekes volna például a szennyvíztisztítók mikroműanyag-visszatartó kapacitását átfogóan, anyagfajtákra lebontva megvizsgálni.
A nemzetközi hatáselemzési tanulmányok eredményeiből kiindulva gyanítható, hogy a dunai ökoszisztémában káros hatást fejtenek ki a mikroműanyagok, így hosszabb távon az emberi egészségre is veszélyt jelenthetnek. Ezzel szemben a fővárosi ivóvízbázist egészen valószínű, hogy nem veszélyeztetik, hiszen a parti szűrésű kutak nagyon jó minőségű vizet adnak, amely alig igényel további kezelést.
A hazai folyókkal kapcsolatos mérésekről és a mikroműanyagokról még több információ a mikroműanyag.hu oldalon.
Kapcsolódó cikkek:
A műanyaghulladék ezért is veszélyes
A mikroműanyagok már mindenütt ott vannak