Bizarr látványú képek érkeztek szerkesztőségünkbe, és először mi is hangos „ez durva!” felkiáltással és tátva maradt szájjal konstatáltuk a szintén tátott szájú siklót, aki épp egy hatalmasra fújódott barna varangyot próbál lenyelni. Cikkünkből kiderül, vajon sikerülhetett-e neki.
Megkímélve szerencsétlen képszerkesztő kollégánkat, aki már előző kígyós-siklós cikkünket is borzongva illusztrálta, gondoltam, magam veszem kezelésbe ezt az igen bizarr esetet, amely Nap Fotójának érkezett, de ennél sokkal érdekesebbnek találtam. Egyszerűen el se tudtam képzelni, hogy tudna lenyelni egy ekkora állatot ez a vízisikló, így utánajártam, vajon ez normális-e, és egyáltalán túlélhette-e ezt a kalandot a két főszereplő.
A fotókat Kovácsné Csonkás Erika Veronikától kaptuk, aki egy laza kis séta során akadt erre a nem mindennapi esetre.
Egy zalai folyóparti erdőben sétáltam, amikor a szűk ösvényen megpillantottam egy összetekert locsolóslagot. Első gondolatom az volt, vajon ki az, aki így szennyezi a környezetet? De tévedtem. Igazából egy siklót találtam, tágra nyitott szájában egy varangyos békával. Aki se ki, se be. Megrettentem, hiszen ilyet még sohasem láttam. Vajon hogy fér be ez a kövér béka a szűk siklótestbe?
Hát ez az, ezt nem értettem én se! Persze azt tudjuk, hogy a kígyók, siklók jó nagy zsákmányállatokat be tudnak kebelezni, de ez itt azért mégis csak túlzásnak tűnt. Erika elmondása szerint a felfedezett párost olyan 16 óra körül pillantotta meg, szemlélte őket egy darabig, készített pár képet, majd továbbsétált az erdőbe, elment a közeli horgásztóhoz is, majd kicsivel 17 óra után visszanézett rájuk.
A helyzet változatlan volt, csak néhány új résztvevő kapcsolódott be a párbajba. A párost legyek kezdték kóstolgatni, főként a siklót, így Erika egy bottal picit hozzáért, vajon él-e még szerencsétlen. És megmozdult. Megint készített pár fotót, majd magukra hagyta őket. Három nap múlva ismét a közelben járt és visszasietett a tett színhelyére, kíváncsi volt ő is, mi lett a végkimenetele a dolognak.
De se sikló, se béka nem volt, egy árulkodó nyom se maradt, pedig alaposan átvizsgálta a helyet és környezetét.
Így mi már csak találgathatunk, mi lett a vége ennek a konkrét haláltusának, a békából lett-e siklót próbáló eledel, netán a sikló zsibbadt bele a szájtátó mutatványba, vagy mindketten jobb létre szenderültek és könnyű vacsora vált belőlük egy hüllőkedvelő arra csavargó számára.
Először egy hüllőkkel foglalkozó közösségi csoportba, az MME – KHVSZ-be dobtam be a képeket, hogy azonosítsák a sikló faját, ugyanis Erika erdei siklót írt nekem, de mint hamar kiderült, ez bizony egy vízisikló volt. Megbocsájtható hiba, ugyanis könnyű összetéveszteni a fiatal erdei siklókkal, akik ugyancsak jellegzetes sárga nyakszirtfoltot viselnek. Viszont ami miatt kétséget kizáróan vízisikló volt a nyelőművész, az az, hogy egy erdei siklónak esze ágában nem lett volna bajlódni ezzel a hatalmas békával, ugyanis ők nem esznek kétéltűeket, és míg az erdei sikló megfojtja áldozatát, a vízisikló nem.
De ezt persze nem magamtól, hanem Dr. Babocsay Gergelytől tudtam meg, aki ennek a csoportnak az adminisztrátora, és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesült Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának elnöke. Emberemre találtam, úgyhogy már csak az érdekelt, vajon a látottak mennyire számítanak egyedi esetnek, a varangy miért fújódott fel ekkorára, és vajon mi lehetett a tusa kimenetele? És Gergely meg is adta minden kérdésemre a választ.
A képeken látható szituáció valószínűleg mindennapos eset. A békák ilyenkor igyekeznek felfújni magukat, hogy nehezebb legyen őket lenyelni, és ezzel időt nyernek. És aki időt nyer, életet nyer. De egy idő után ki is fáradhat a béka, levegőt sem kap, így már nem tudja fenntartani ezt az állapotot, és akkor a sikló lenyeli. Ritkán előfordulhat, hogy mindkettő belepusztul, de a vízisikló ebben ügyes. Ha túl nagy a falat, és ő fárad el, többnyire vissza tudja öklendezni, és akkor mindenki megy a dolgára.
Nos, bár a konkrét esetben még mindig nem tudjuk mi lett a vége, de a csoportba feltöltött kép alatti kommentek alapján, akik már láttak hasonlót, általában a sikló győz.
Ma is tanultunk valamit, én biztosan, szóval, ha legközelebb hasonló esetet látunk, pánikra semmi ok, ez a természet teljesen hétköznapi történése, nekünk bizarr, a békáknak hosszú kínhalál, de akárhogy is, teljesen normális.
Köszönöm a képeket Kovácsné Csonkás Erika Veronikának, és a szakmai segítséget Dr. Babocsay Gergelynek!
